A jó "kapus” és Fortuna

Ahogy mondani szokás: a jó kapusnak szerencséje van…
Még mielőtt bárki Pelle Balázsra, avagy Kovács Zoltánra, az egyébként két kitűnő, ezen a meccsen is jól védő kapusra gondolna, szögezzük le gyorsan, momentán nem feltétlenül rájuk illene a fentebb vázolt tétel. Hogy akkor mégis kire? Inkább a "gyerekkori álmai” közül ezen a meccsen is egyet megvalósító Kiss Gergőre… Nem, nem tévedés, a Domino balkezes bombázójára. Történt, hogy a felettébb kemény csata harmadik negyedének legvégén 4–3-as Fradi-vezetésnél a szokásos bejátszást és a szokásos kapuskimozdulást láthattuk. Kovács "Gólya”, a vendégek egyese ezt az esetet megelőzően jó néhányszor halászta el a labdát Tóth László és Szirányi Balázs orra elől – ekkor azonban késett egy ütemet. A bírók kiküldték, a játékrész utolsó pillanataiban így az 5–3-ért adogathattak a hazaiak. Azaz adogathattak volna… Katonás Gergő gondolta úgy, "bevágom, gyerekek, nincs itt mese”, néhány lóba után irtózatos erejű lövést eresztett el a bal felső pipa irányába. Kapufa lett. Onnan pedig az alkalmi kapus, a szerencsés kapus, Kiss Gergő kezére, majd a képzeletbeli gólvonalra hullott a labda. Pech vagy mázli – nézőpont kérdése…
Ára, nagy ára volt a parlagon hagyott szuperbiztos helyzetnek, hiszen a túloldalon a nagy kavalkádban egyedül hagyott Vári Attila egy, azaz egy (!) másodperccel a dudaszó előtt a derbi első és, mint utóbb kiderült, egyetlen akciógólját lőtte. 5–3 helyett 4–4 – és még mondja valaki, hogy nincsenek törvényszerűségek!
Mindazonáltal még így is nyerhetett volna a Ferencváros, így is véghezvihette volna az óriási bravúrt, elvégre az addig eltelt 21 perc alatt végig partiban volt. Székely, Kiss G., Vári (1–2), majd Nyéki, Molnár (2–3), és végül újra Nyéki, Katonás és ugyebár Vári talált be. Említést érdemel a bajnoki idényben csuklósérülése miatt első ízben szerepet kapó Biros Péter ötödik percbéli végleges kiállítása (a tavalyi csapattársnak, a ravaszul odanyúló Pellének rúgott kicsit vissza), valamint az, hogy a zöldek zónája kifejezetten jól muzsikált. A végjátékban, óriási izgalmak közepette így is kibrusztolt magának a Honvéd két fórt, amelyeket gyönyörű megjátszás után (a másodikat 46 másodperccel a vége előtt) Kiss Gergő váltott gólra. Ezen két találat között Fraditól csak a remeklő Nyéki Balázs volt eredményes, így ha nehezen is, de érvényesült a papírforma.
Azt persze sohasem fogjuk megtudni, mi lett volna akkor, ha 5–3-mal indul az FTC a záró felvonásra, ha a jó "kapusnak” nincs szerencséje…

Mestermérleg
Gyöngyösi András: – Ezt a meccset meg kellett volna nyernünk! Borzasztóan mérges vagyok, hiszen buták voltunk, olyan hibákat követtünk el, amilyeneket ebben az idényben már nem akartam látni. Óriási esélyt szalasztottunk el.
Kovács István: – Pont ilyen kemény és kiélezett küzdelemre számítottam. Biros sérült, Bárány beteg volt, akadtak tehát gondjaink. Mindezek mellett örülök ennek a kiharcolt győzelemnek.

A leendő főszponzor harmincmilliójáról

Egy napja került nyilvánosságra a szövetség elnökségének átalakításáról szóló ligajavaslat, amelyet azonnal kritikával fogadott a közvélemény egy része, hiszen a tervek szerint alelnöki tisztet kaphat a Westel vezérigazgató-helyettese, Bodnár Zsigmond, aki egyben a Domino-BHSE szakosztályelnöke is. A kérdést – joggal kelt-e gyanakvást, hogy egy klub legfőbb mecénása a szövetség támogatója is egyben – a Népligetben feltettük Bodnár doktornak, aki először is kijelentette, az efféle feltételezések azoknak jutnak az eszükbe, "akik magukból indulnak ki. Egyébként hadd ne említsem senkinek a nevét a jelenlegi elnökségből, aki direktben képvisel egy klubot.” Ezután leszögezte, a Westel által folyósítandó 30 millió sorsa jó előre tisztázott: azt az utánpótlásra fordítják oly módon, hogy abból fizetik a játékvezetők és a zsűri díjazását az összes korosztályos bajnokin, óriási terhertől szabadítva meg ezáltal az ország valamennyi szakosztályát. "Ezen túlmenően a marketing irányítását szeretném kézbe venni: úgy vélem, pillanatokon belül tető alá tudom hozni a megállapodást valamelyik televíziós csatornával, hosszabb távon pedig további cégeket fordíthatunk a vízilabda felé leendő vezetőtársaimmal. Tekintettel arra, hogy Bordás György az ING, míg Beck György a Hewlett Packard irányítója, bízvást mondhatom, aligha akad ma Magyarországon olyan vállalkozás, amelyik legalább egyikünk cégével ne állna kapcsolatban. Ha sikerül megfelelő image-t kialakítani, igazán piacképes termékké tenni a vízilabdát, könnyen a sportág mellé csábíthatunk újabb és újabb szponzorokat, akiket aztán továbbirányítanánk a klubokhoz.”