Kiütéssel győzött a vírus

Végtelenül gazdag a magyar póló története, jó és kevésbé jó sztorik születtek az elmúlt százhárom év során, ilyesmire azonban sohasem volt példa: férfiválogatottunk visszalépett egy torna során.
Tekintettel arra, hogy a torokfájással és magas lázzal járó vírus a szó legszorosabb értelmében megtizedelte a legénységet, szombat délelőtt egyszerűen nem születhetett más döntés. Pavlik Gábor csapatorvos a meglehetősen mozgalmas éjszaka után reggel, ha nem is frissen, de körbement a szobákon, s mind a tizenhat játékost meghőmérőzte. A mérleg lesújtó volt: mindössze hat olyan akadt, akinek 37 fok alatt volt a hőmérséklete, közülük is kettőt – Székely Bulcsút és Fodor Rajmundot – szemmel láthatóan legyengített az éjszakai küzdelem, melynek során a gyógyszerek segítségével 38-ról 36.7-re sikerült "lemenniük”.
Egyszersmind visszaigazolódott a péntek esti döntés jogossága: az, hogy a három lázassal és a hét hőemelkedésessel nem álltunk ki a jugoszlávok ellen (megelőzendő a szövődmények – például szívizom-gyulladás – kialakulását). Ami egyesek szemében tán megfutamodásnak, másokéban tán túlzott óvatosságnak tűnt, arról kiderült, tanítandó elővigyázatosság beteg sportolók esetében. A hét hőemelkedéses közül négy – anélkül, hogy egy keményebb partit vívott volna az Európa-bajnokkal – reggelre súlyos lázzal, teljesen elerőtlenedve feküdt ágyában, de a pénteken még makkegészséges Steinmetz Ádám is erősen a 39-et ostromolta. Rajta kívül Kiss Csaba, Kovács Zoltán, Biros Péter, Kásás Tamás, Bárány Attila, Szécsi Zoltán és Katonás Gergő járt jócskán 38 fölött, Vindisch Ferenc és Madaras Norbert 37 környéki "eredményével” egészségesnek számított, pusztán Steinmetz Barna, Vári Attila, Kiss Gergely és Benedek Tibor volt tünetmentes a délelőtt folyamán. Ôk szinte megállás nélkül szállították a beteg társaknak az enni- és innivalót a torkát szintén fájlaló, ám lázmentes kapusedző, Mátéfalvy Csaba társaságában. A helyzetet ugyanakkor jól jellemzi, hogy miután Pavlik doktor elkészült feljegyzésével, amelyet Manfred Vater LEN-delegátus kért tőle, csatolandó a jelentéséhez, az abban foglaltakon túlhaladt az idő: déltájban Benedek is ágynak esett… (A stábból egyébként a gyúró, Szántha Károly szenvedett éjszaka majd’ negyven fokos lázzal, a többiek lapzártáig nem betegedtek le.)
Ugyan péntek este még néhány elmésebb helybéli szervező arra próbálta rávenni a kapitányt, hogy szedjen össze egy csapatra való játékost, ők majd szólnak a jugoszlávoknak, ne játszassák ászaikat s lőjenek minél kevesebb gólt, e megmosolyogtató javallat hamar hamvába holt, szombatra pedig eltűnt az összes gyanakvó pillantás. Az olaszok rendkívül készségesek voltak, Alessandro Campagna csupán arra kérte Keményt, azt a négy egészséges pólóst hozza le este, ők úgyis tizennyolcan vannak, adnak néhány játékost, aztán rendeznek egy bemutatómeccset – a közönség kedvéért. Ebbe belement a magyar kapitány, akit természetesen értünk már jobb kedvében is.
"Ebben a helyzetben magától értetődő, hogy a vízilabda a háttérbe kerül, és egy tétnélküli tornán, a távolabbi jövő érdekében kizárólag a játékosok érdekeit nézi az ember – szögezte le Kemény. – Ugyan pénteken még érezni lehetett bizonyos ellenállást az uszodában, ma az ellenkezőjét tapasztaltam a helyiek által szervezett Világliga-sajtótájékoztató kapcsán. Még az is, aki eddig fintorgott, különös kedvességgel fejezte ki együttérzését.” Arra a kérdésre, hogy e rendkívüli helyzet milyen mértékben zökkentette ki a felkészülést a tervezett menetből, a kapitány így válaszolt: "Mindenképpen kár ezért a három elmaradt mérkőzésért. Már csak azért is, mert az első két találkozón voltak pozitív jelek. Ha egy gyengébb ellen nyögvenyelősen vagy fölényesen győzöl, önmagában nem információ, nálunk azonban a »hogyan« egészen kitűnően sikerült. Jó lett volna megnézni a csapatot ezek után két koccanós, egy gól ide-egy gól oda meccsen. Nem tudom, sikerül-e megszervezni, hogy az első moszkvai Világliga-találkozók előtt tudjuk-e ezt pótolni, majd kiderül. Egyelőre az a legfontosabb, hogy a gyerekek gyógyuljanak meg, tökéletesen.”
Ennek előmozdításában a Malév is szerepet vállalt, illetékesei a történteket hallván azonnal intézkedtek, és a vasárnapi, amúgy betelt római járatnál gépet cseréltek: a Fokker helyett indított Boeingre felfér a teljes küldöttség, így nem kell várni hétfőig. Jobb is, mert mintha elátkozott hely volna ezen a hétvégén az örök város: Pavlik doktor az egyik szobába belépve megütközve látta, hogy Vári Attila a földön fekszik. A vírus áldásaiból mindaddig kimaradt, s emiatt önmagára fölöttébb büszke óriásbekk onnan lentről közölte, ide nem elég a hőmérő és a lázcsillapító, kötszer kell, minthogy az erkélyről visszatérve az ajtó széle végighasította a sarkát, az erős vérzést pedig csak úgy lehetett mérsékelni, ha a doki megérkeztéig mind a kétszázegy centijét vízszintesbe helyezi…