Mérkőzés a betegséggel

Benedek Tibor feltette a kérdést: "Ki érzi úgy, hogy egészséges?” Az övén kívül még hat kéz emelkedett a magasba. A Steinmetz fivéreké, a két Kissé, valamint Vindisch Ferencé és Vári Attiláé. Relatíve kevés fél órával egy Jugoszlávia elleni mérkőzés előtt.

A Foro Italicóban ekkor már vagy ötven perce zajlott az egyeztetés arról, hogy van-e értelme a magyar válogatottat vízbe küldeni. Holott délelőtt semmi sem sugallta azt, hogy itt valamiféle vészhelyzet lenne kialakulóban. Hacsak nem veszszük azt az apró jelet, hogy Szécsi Zoltán nem érezte igazán jól magát. Már a bemelegítésnél panaszkodott, valami nem stimmel, de hát egy pólós kemény legény, azért beállt védeni.

Ebédelni már nem jött le.
Ekkor járt 38 fok fölött a láza, azaz a kapitányi asztalnál megszületett a verdikt: hétfőig ágyban marad, Kovács Zoltáné az utolsó három meccs. Ám a kapusposzt után kora délután egy másik kulcspozícióban is megrendültünk, minthogy Bárány Attila is azt mondta, nincs igazán jól. Kemény Dénes ekkor még azt kérte Pavlik Gábor csapatorvostól, ha lehet, hozza olyan állapotba a centert, hogy az este nyolctól esedékes rangadón negyedenként egy-egy percre tehermentesítse Steinmetz Ádámot. Csakhogy a hőemelkedésből a délutáni csendes pihenő végére 39.4 lett, azaz Bárány vízbe szállásáról szó sem lehetett. Közben Szécsi is elérte a 39-es határt, neki már légzési problémái voltak, egyre komorabbá váltak a tekintetek. Különösen, hogy a taktikai megbeszélést követően sorban érkeztek a pólósok Pavlik doktor ötödik emeleti szobájába, mindannyian ugyanarra panaszkodtak: fájó torok, felszökött hőmérséklet – avagy a vírus (amelyet gyaníthatóan Szécsi hozott otthonról magával) délutánra tarolni kezdett. Nem csoda: egy asztalnál ülnek, egymás mellett öltöznek, az edzésekre lerakott három-négy üveg frissítőből egymás után isznak.

És a higanyszál egyre több embernél állt a pirossal jelzett 37-es fölött. Székely Bulcsú, Kásás Tamás, Fodor Rajmund, Kovács Zoltán, Biros Péter – első olvasatban. Székelynél különösen aggasztó volt a helyzet: az indulás előtt tíz perccel 37.5 volt. Az uszodában még egyszer megmérte: már 38.2. Közben a fiatalok is elkérték a hőmérőt: Katonás Gergő mosolygott a 37.2-n, amit a busz fedélzetén "realizált”.

A játékosok többsége a nagyuszoda medencéje melletti pázsiton heverészett, miközben Kemény Dénes felvázolta a helyzetet Manfred Vaternek, a LEN delegátusának. Ha kell, kiállunk hét emberrel, de ha esetleg a vízben másnak is átadjuk a vírust, ránk senki se panaszkodjon, mi szóltunk előre. Az időközben megérkező jugók megértőnek bizonyultak, szakvezetőjük, Nenad Manojlovics közölte, megért minket, ha nem akarunk kockáztatni. Azt pedig tényleg nem akartunk, hiszen kiderült, a maradék egy kapusunk, Kovács Zoltán állapota finoman fogalmazva is bizonytalan. A 37.7-ről egy keményebb adag lázcsillapítóval 37.2-re "lenyomott” hálóőr ugyanis a maga utánozhatatlan stílusában közölte, "fáj a torkom, szédülök, de semmi baj…”

Ekkor már a német delegátusnak is főtt a feje, különösen azután, hogy Pavlik doktor egy lapon elétárta a 19 órás lázállásjelentést. Több volt a 37 a 36-nál. "Döntse el ön, akarnak-e játszani” – bökte oda Vater Keménynek, a kapitány azonban nemmel felelt: "Én edző vagyok, nem orvos.” Végül megállapodtak, a tornára kirendelt orvos mondja ki a végső szót. A piros ruhás hölgy eztán konzultált Pavlik doktorral, majd kijelentette: ha rajta múlik, nem engedélyezi a magyar válogatott játékát.

"Itt alapvetően a tendenciával van a baj: délelőtt még senkinek semmi baja, délutánra viszont elkezdenek felszökni a hőmérsékletek – magyarázta Pavlik doki. – Ha csak egy emberről lenne szó, azt mondom, valamiféleképp – amennyiben nagyon muszáj – megoldható volna, hogy csak minimálisan terheljük. Itt viszont a többségnek elég magas hőemelkedése van, azaz ha lesz meccs, mindannyiukat terhelni kell. Ennek pedig beláthatatlan következményei lennének. Ha csak a legkisebbet veszem, hogy estére az összesnek fölszökik a láza: ennek sem lenne értelme, vár még ránk egy hazautazás, utána mindenki esetleg hosszabb időre visszaesik. És akkor még nem is beszéltünk a komolyabb szövődményekről, elvégre lázas szervezettel sportolni könynyen szívproblémákhoz vezethet.”

Jóllehet a csapat magukat elég erősnek érző tagjai a bevezetőben említett, Benedek-féle kérdés után nekiálltak bemelegíteni a hátsó medencében (kijőve már Madaras Norbert is eljutott 37.2-ig…), néhány perc múlva a játéktér partján mindenki áldását adta arra, hogy halasszuk el a találkozót. "Reméljük, szombatig néhány embert sikerül helyrerázni, akkor lejátsszuk az olaszok elleni tévémeccset, vasárnap pedig délben pótlunk a jugókkal. De ha nem változik a helyzet, akkor megnézzük, van-e üres hely a pesti járatokon, és hazamegyünk, annak ugyanis semmi értelme nincs, hogy egy ilyen felkészülési torna ürügyén tönkretegyük a játékosok egészségét” – jelentette ki Kemény.

Akit amúgy este a vacsoránál megtapsoltak a játékosai – hiszen pénteken ünnepelte a születésnapját. Gyanítható, ez, a negyvennyolcadik örökre emlékezetes marad…