Sós Csaba: Egyértelműen Kóstól várhatjuk a legtöbbet

– Csütörtöktől már a helyszínen, Szingapúrban készül a medencés úszócsapat a vasárnapi világbajnoki rajtra, előtte egy héten keresztül a Fülöp-szigeteken akklimatizálódott a válogatott. Ebben a néhány napban milyen típusú edzéseket vezényelnek az edzők az úszóknak?      
– A megszokottak, a korábban bevált metódus szerint a rajt előtt tíz nappal indultunk útnak, hogy a lehető legjobb formában kezdhessük el a világbajnokságot. Az utolsó napokban finomhangolás zajlik, ilyenkor azért már nincsenek túl kemény edzések – válaszolta Sós Csaba szövetségi kapitány. 

– Mielőtt rátérnénk a mieinkre, beszéljünk arról, mi az olimpiát követő világbajnokság legfőbb jellemzője, sajátossága?      
– Rendszerint ilyenkor tűnnek fel az új klasszisok. Emlékezzünk csak 2017-re, a budapesti vizes világbajnokságra, amelyen az amerikai Caeleb Dressel tarolt, s a következő négy évben sportágunk domináns egyénisége maradt. Ugyanakkor az is igaz, ha egy befutott úszó szusszanni akar, általában ilyenkorra időzíti. Összegezve: ebben az időszakban meglehetősen nagy a mozgás a sportágban. Mindezek mellett Szingapúrban újra ott lesznek az orosz és fehérorosz úszók, s ez különösen a férfiaknál, de a nőknél is átrendezheti az erőviszonyokat – az egyértelműen kijelenthető, hogy a világbajnokságon erősebb lesz a mezőny, mint az olimpián volt. 

– Nekünk kicsit furcsa lesz, lehet ez a világbajnokság, hiszen az elmúlt másfél évtizedben többekről elmondhattuk egy-egy vébé előtt, hogy érem­esélyesek, ezúttal viszont leginkább csak egy magyarról mondhatjuk el.      
– Azért ne feledjük, hogy a nyílt víz után Rasovszky Kristóf a medencében is „támad”, vagyis két olimpiai bajnokkal vágunk neki a világbajnokságnak, de az is egyértelmű, hogy Kós Huberttől várjuk, várhatjuk a legtöbbet Szingapúrban. 

– Azt is, hogy a kétszáz hát mellett, mondjuk, százon is odaér a legjobbak közé?      
– Gyakran mondom, hogy a berobbanó fiatal úszók néhány év elteltével egyre erősödnek, és ez szemmel is érzékelhető – Hubin is látszik ez az úgynevezett férfierő, de már látszott a decemberi budapesti rövid pályás vébén is, az áprilisi magyar bajnokságon még inkább. Hubert a szezon során mellen is úszott, ebben az úszásnemben is nemzetközi szintű versenyző lehetne. Nagyon tetszik, hogy több számot vállal Szingapúrban, ha ötön végigmegy, és a négyszer százas gyorsváltóval is bejutnak a döntőbe, tizenhétszer áll rajthoz ezen a vébén – Michael Phelpsnek fénykorában volt ennyi rajtja. 

– Nem félti?      
– Nem, sőt, helyesnek tűnik a vállalása, hiszen megnyert már minden címet, de mert rendkívül fiatal, feszegeti a határait. Azt, hogy mire képes valójában, csak ilyen éles szituációban tudja kipróbálni. Úgy látom, Kós Hubert már Szingapúrban a Los Angeles-i olimpiára készül, és éppen ezzel a sorozatterheléssel: ott már nem csak egy számban akar nyerni. Ezzel együtt azért számítok arra, hogy lesz olyan szám, amelyben a középdöntő előtt vagy után visszalép. 

– Kós azt mondta, az úszók között vannak olyanok, akik nyernek egy versenyen, s van az a kategória, amelynek tagjai két vagy több számban is képesek az aranyra – ő közéjük vágyik.      
– Erre amúgy már Párizsban is lett volna lehetősége, hiszen száz háton a legjobb idővel jutott tovább az előfutamokból, ám a döntőhöz hiányzott néhány század a középdöntőben – sohasem egyszerű bemérni, mennyit kell kiadnod magadból a továbbjutáshoz. Szingapúrban további tapasztalatokat szerez ezen a téren is, lesznek olyan távok, amelyeken az előfutamok során is „sakkoznia” kell a biztonságos továbblépéshez. Nekem kifejezetten ígéretesnek hat Hubert gondolkodása. 

– Kapitányként nehezebb, más a feladata így, hogy egy ember számít a mieink közül igazán esélyesnek?      
– A feladatom ugyanaz, mint eddig. Az meg természetes, hogy a szurkoló ezen a szemüvegen keresztül figyel és kérdez, ha más sportágakat nézek, én is elsőre arra koncentrálok, aki esélyes – ez persze nem jelenti azt, hogy a többiekre nem figyelek. 

– Segítsen nekünk: kire figyeljünk a mieink közül Szingapúrban?      
– Az elmúlt időszakban női úszóink kevesebb eredményt hoztak, a férfiak domináltak inkább, de volt ez fordítva is. Ígéretes az alakuló női csapatunk, Pádár Nikolett és Ábrahám Minna vezetésével hozhatnak meglepetéseket, és a női négyszer kétszázas gyorsváltónkban is nagyon bízom. 

– Akkor négy úszót emeljünk ki külön is. Kezdjük Kovács Benedekkel, aki lemaradt Párizsról, hiszen Telegdy Ádám megelőzte őt a hazai rangsorban kétszáz háton, sérült is volt, viszont korábbi eredményei és alázata, versenyzői kvalitásai miatt bízhatunk benne.      
– Ez utóbbi az igazán fontos, mert az tény, hogy amikor kijutott egy világversenyre, ott azt úszta, amit tudott, vagyis Szingapúrban is meg fogja mutatni a valós állapotát – és róla tudhatjuk azt is, hogy mentálisan őt nem zavarja meg soha semmi. 

– Németh Nándor évek óta mindig döntőig jut száz gyorson, Párizsban egy századdal maradt le a dobogóról, ezúttal viszont több sérülés hátráltatta 
a felkészülés során.      
– Nem utaztunk még úgy nagy versenyre, hogy előtte Nándival ne történt volna valami, aztán ott mindig döntőbe jutott – emellett váltóban a világ egyik, ha nem a legjobb úszójának számít. Én ezúttal is csak így nézek Nándira, nincsenek rossz érzéseim vele kapcsolatban. 

– Szabó Szebasztián miatt sem?      
– Szebi edzőt váltott, Máté Hunorral készül hónapok óta – tetszett, amit láttam tőle az áprilisi országos bajnokságon, de magam is kíváncsi vagyok arra, hogy a párosuk hová jut. 

– Az év elején sokakat meglepett, hogy Jackl Vivien is edzőt váltott, és Shane Tusuppal készül, majd olyan hírek jöttek, hogy az amerikai edzővel csak heti kétszer találkozik, valójában Hutkai Dániellel dolgozik. 
–Vivien nincs könnyű helyzetben, a váltáson túlmenően küzd a fiataloknál, különösen a lányoknál jelentkező serdülőkori átalakulással, amikor megváltozik az ember teste, az áramvonalassága, őszintén bízom benne, hogy ezt a küzdelmet sikerrel vívja meg. A tehetség persze nyilvánvalóan nem szállt ki belőle. 

– Már beszéltünk arról, kitől várhatunk szép eredményeket, de mikor lesz igazán elégedett a vébé zárásakor? És úgy egyáltalán: hol a helyünk a világban?      
– Ha azt látom, hogy mindenki megfeszül, nem leszek elégedetlen, ha ez szép helyezésekkel is párosul, boldog leszek. Nincs hivatalos elvárás, azt szeretném látni, hogy mindenki tudása legjavát nyújtsa – két-három éremnek, köztük egy aranynak nagyon örülnék. Ami pedig a másik kérdést illeti: az olimpia jelöli ki mindig egy ország helyét a sportágon belül, így csak azt mondhatom, a magyar úszósport továbbra is sikeres.