Pál-Plichta Györgyi: Pisztolyt fogva is csak vidáman!

Pál-Plichta Györgyi gyerekkorában vívónak készült, a KSI pástjain gyakorolt, a sportlövészettel egy honvédelmi napon ismerkedett meg középiskolásként. A fegyelmet, figyelmet és mérhetetlen precizitást igénylő sportág egyből magával ragadta a fiatalt, akiből így a kőbányai lövészklub magyar bajnoki címekig is eljutó pisztolyos versenyzője lett. Később edzősködni is Kőbányán kezdett, de a nevéről huszonnyolcadik éve már a KSI jut elsőként eszünkbe.

„Annak idején biológia-kémia szakos tanár szerettem volna lenni, de Budapesten nem indult ilyen szak, vidékre pedig a sportlövészet miatt nem akartam menni, így a középiskola után, a sport mellett civil munkába kezdtem – mondja Pál-Plichta Györgyi. – Aztán a kőbányai lövészklubban elhunyt a serdülők edzője, és felajánlották, hogy ha már úgyis gyerekekkel akartam foglalkozni, vállaljam el a csoportot. Így kezdtem fiatalokkal dolgozni, először úgy tiz-tizenkét gyerekkel, majd beíratkoztam középfokú edzőképzésre, aztán mikor lehetőség adódott rá, elvégeztem a szakedzőit is. Ebből a csoportból már egyből utánpótlás-válogatott sportlövők kerültek ki, junior Eb-negyedik helyezettel is büszkélkedhettünk.”

Az edzőnő nem sokkal később „családi” szabadságra ment, két gyermeke születését követően öt és fél évig maradt távol a sportlövészettől, melynek akkori helyzete a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) 1990-es megszűnésével komoly válságba került. A KSI szakosztálya 1997-ben alakult.

„Már a TF-s tanulmányaim alatt megismerkedtem és jó barátságba kerültem a ma már a Pszichológia és Sportpszichológia Tanszéket vezető Lénárt Ágotával. Az ő kapcsolatai révén is sikerült elérnünk, hogy a KSI-ben, ahol korábban vívtam, sportlövőszakosztály induljon. A kezdeményezésünket többek között a szövetség is támogatta, így pisztolyos szakosztály lettünk, mert én ahhoz értettem. 1996 nyarán megszűnt a központi lövészklub bázisa, az addig ott edző tizennyolc-húsz sportolóval indult a munka a KSI-ben 1997-ben. Kezdetben nem volt semmink, a szövetség egy raktárhelyiségében alakitottunk ki nyolc lőállást. Anyagilag szinte lehetetlen helyzetben voltunk, de 

Hogy egyesületi szinten viszonylag korán a legjobbak közé kerültünk, azért is lehetett, mert az MHSZ megszűnése után a létesítmények fenn- és megtartása sehol nem volt egyszerű. Egyik fordulópont volt az életünkben, hogy a 2004-es athéni olimpiára kijutott Erdős Dorottya, mert ennek a sikernek a kapcsán nyíltak ki az anyagi lehetőségeink, innentől kezdve érkezett hozzánk érdemleges támogatást. Én is ekkor kaptam hivatalos edzői állást.”

Az áttörés 2007-ben jött el, amikor a KSI sportlövői megörökölhették a sportiskola öttusázóinak sátorba épített lőterét. Itt már húsz lőállásban, egyszerre nagyobb létszámban gyakorolhattak az ígéretek.

„Ekkor már Máthé Edit kolléganőmmel megosztva végeztük a munkát,  egyre több fegyverhez jutottunk, folyamatosan jöttek a fiatalok és a sikerek is. Jellemzően lányok lőttek nálunk, és ennek egyszerű oka volt: akkor még a férfiaknál az 50 méteres szabadpisztoly és a 25 méteres gyorstüzelő pisztoly volt az olimpiai versenyszám. Előbbire még a Fehér úti lőtéren sem lehetett felkészülni akkor, utóbbihoz a túl sok lőszert nem engedhettük meg magunknak. Így maradtak a lányok, és 2018-ban elértünk oda, hogy a csangvoni junior-világbajnokságon három KSI-s sportlövő szerzett csapatbronzot a koreaiak és a kínaiak mögött:

A 2016-os riói olimpiára is kijutó Viki húzóembere volt a csapatnak, amelyben a két újonc, Panni és Sára is egyéni csúcsokat lőtt. Azóta is folyamatosan eredményesek a versenyzőink a világversenyeken.”

Pál-Plichta Györgyi 2013-tól dolgozik válogatott edzőként is, 2023 óta pedig a pisztolyos szakág vezetője. Az említett kiválóságok mellett a kiemelkedő tanítványai között említhetjük Mihalkó Nikoletta, Morvai Erika és Nemes Adrienn nevét is.

„Arra nagyon büszke vagyok, hogy a KSI-ben a legvidámabb szakosztályként szoktak minket emlegetni. Kemény munkát végzünk, de azt igyekszünk mindig jó hangulatban tenni. Minden sportolni vágyó gyereket szeretettel várunk, befogadunk, és annak a célnak az elérésében segítjük, amit kitűzött maga elé. Lehet, hogy valaki csak szabadidős célból szeretne velünk lenni, másnak az olimpia az álma. Mindenhez igyekszünk mankót biztosítani. A közegünk nagyon motiváló. A versenyzőink felfelé húzzák egymást, egészséges rivalizálás jellemzi a szakosztályt. És a fiatalabbak előtt mindig ott járnak a példaképek, akik egy-egy világversenyről hazatérve élménybeszámolókkal ösztönzik őket arra, hogy egyre jobbá váljanak.”

(Kiemelt képünkön: Pál-Plichta Györgyi Forrás: KSI)