Tavaly júliusban kezdte meg az akkor még nagyon hosszúnak és fáradságosnak tűnő felkészülését a junior együttes kéziszer-válogatott az idei világeseményekre. A Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség technikai bizottságának vezetőjével, Deutsch-Lazsányi Erikával közösen, Lauber Zsófia és Márton Minea edzők segítették a Farkas Júlia, Fodor Nadin, Kis Janka, Magyar Hanna, Somhegyi Réka, Varga Lujza összeállítású csapatot, hogy a lányok a bakui junior Európa-bajnokságra, majd az azt követő, először megrendezett moszkvai junior-világbajnokságra ütőképes gyakorlatokkal érkezzenek. A 12-14 évesekből álló csapat egy éven keresztül heti hat alkalommal, napi nyolc órát dolgozott, hogy minél sikeresebben szerepeljen fő versenyein. A májusi Eb előtt már jelezték a fiatalok, hogy jó úton járnak, ugyanis számos nemzetközi viadalon értek el biztató helyezéseket, azok közül is kiemelkedett az áprilisi Szófia-kupa. Bulgáriában a lányok 5 szalaggal nyerték meg a versenyt, olyan sportági nagyhatalmak előtt, mint Oroszország vagy a házigazda. A bakui kontinensbajnokságon azonban nagyon erős mezőnnyel találta magát szemben a válogatott, az áhított nyolcas döntőbe jutás így elmaradt, 5 karikával és 5 szalaggal is a tizennegyedik helyen végzett. Ezután döntöttek úgy a felkészítők, hogy változtatnak a gyakorlatokon.
„Az Európa-bajnokság után mindkét koreográfián változtattunk, nehezítettünk. Megemeltük a technikai pontszámokat, annak jegyében nagy szériaszámban gyakoroltuk az újításokat, és amikor összeállt a koreográfia, a lányok kezébe kerültek a szerek, magabiztossá váltak a dobások és az együttműködés, akkor kezdtünk el komplexen gyakorolni. A koreográfiánkon nem azért változtattunk, mert meglepett volna bármelyik csapat szereplése is, egyszerűen azt éreztük, hogy szükség van olyan átalakításra, amely a bírói szemnek is megkönnyíti a követhetőséget – mondta a világbajnokság előtt Lauber Zsófia.
A lányoknak a korosztály első világbajnoksága előtt nemcsak az újításokkal kellett megküzdeniük, hanem a rengeteg sérüléssel is. Ez utóbbiak annyira hátráltatták a lányokat, hogy le kellett mondani felkészülési versenyeiket, így új alternatívaként, somogyjádi edzőtáborban kellett újraépíteni a gyakorlatokat. Ez a húzás viszont igencsak bevált, hiszen Moszkvában Magyarország három értékes helyet szereztek. A küldöttség a kombinált csapatversenyben (amelynek eredménye a kéziszercsapat és a három egyéni versenyző, Bernát Szófia, Kocsis Evelin, Krasznay Blanka pontszámaiból állt össze), az együttes kéziszercsapat az összetett versenyben, Kocsis Evelin pedig az egyéni versenyben szalaggal lett hatodik. Továbbá az együttes kéziszercsapat az 5 szalag fináléjába kerülve hetedikként, az 5 karika döntőjébe jutva nyolcadikként végzett.
„A jó szereplés már az Európa-bajnokságban is benne volt – mesélte Deutsch-Lazsányi Erika, aki bíróként is tevékenykedett az eseményen. – A felkészülési versenyek után valóban bizakodva érkeztünk Bakuba. Nem jött ki a lépés. Nem látványos, de súlyos hibákat követtünk el, így a verseny után vennünk kellett egy mély lélegzetet, és úgy indulni neki a világbajnokságnak. A rendelkezésünkre álló két hónap nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Főleg a végén hátráltatták sérülések a lányokat, de mindenki képes volt alkalmazkodni a körülményekhez, és a moszkvai szerepléssel méltón tudtuk befejezni a 12 hónapos munkát. Nagyon büszke vagyok rájuk. Egy kicsit történelmi jelentőségű ez a teljesítmény, hiszen Magyarország az első junior-vb-n szerepelt gyönyörűen, és ennek az eredménye talán jobban megmarad, mint a sokadiké. Felemelő érzés volt, hogy felkerültünk a nyolcas tabellára. A bírói asztalnál nyeltem a könnyeim, de persze, próbáltam magam visszafogni, mert arra gondoltam, vicces lenne, ha ott kezdenék el sírni. Amikor a lányoknak kijött az utolsó pontja, a negyedik helyen álltunk, és már csak az oroszok és izraeliek voltak hátra, nagy csoda nem történhetett. Az utolsó tíz perc csendes örömsírással telt. Minden várakozást felülmúltunk.”
A technikai bizottság elnöke azt is hozzátette, hogy az eredmény akár még előkelőbben is alakulhatott volna a világbajnokságon, hiszen a kéziszercsapat a döntőben mindkét gyakorlatban rontott. Kocsis Evelin azonban elsőéves junior létére nagyon szép produkciót mutatott be a szalag fináléjában. A világverseny a felnőttekéhez viszonyítva sokkal izgalmasabban alakult, mert mindenki egymás számára ismeretlenül érkezett a helyszínre.
„Tényleg úgy ültünk le a bírói asztalhoz: na lássuk, hol tartanak az országok. A felnőtt-vb-n már szinte állandó a mezőny, az évek alatt már tudjuk, milyen erőviszonyok alakultak ki a nemzetek között. Mikor megérkeztünk Moszkvába, azt mondtam a lányoknak, ez a verseny egy nagy kindertojás. Meglepetés lesz benne és még nem tudjuk, hogy nekünk tetszeni fog-e vagy sem. Nem tudtuk, milyenek az ázsiaiak vagy amerikaiak. A bírók is minden egyes gyakorlat előtt valami tudatalatti kíváncsisággal várakoztak. Volt olyan felnőttek között domináns ország, amelyről kiderült, nem fektet olyan nagy hangsúlyt a juniorok képzésére. Bíróként nagyon izgalmas volt, hogy fogalmunk sem volt, melyik zászló mit takar. Az is elképzelhető, ez közrejátszott abban, hogy a magyarok ilyen jól szerepeltek. Nem volt előítélet” – emlékezett vissza a szakember, aki a kéziszercsapat teljesítménye mellett Bernáth Szófia nyitónapi szereplését, valamint másnap életük egyik legjobb gyakorlatát bemutató Krasznay Blanka és Kocsis Evelin helytállását is méltatta.
A szervezők és a résztvevők a verseny után úgy gondolták, igen is szükség van erre a junior-világbajnokságra, amit a tervek szerint kétévente rendeznek majd meg. Csak úgy, mint a győri első junior torna-vb-t, a ritmikus gimnasztikázók elitversenyét is nagy érdeklődéssel fogadta a közvélemény, majd a 62 résztvevő ország mindegyike pozitívan értékelte az eseményt. A magyar lányok elképesztő munkát tettek abba, hogy méltóképpen képviseljék Magyarországot életük fő versenyein. Ez sikerült nekik, többségük számára azonban új időszámítás következik, hiszen ez a csapat, mint válogatott a világbajnoksággal megszűnt. Ők már ebben az összetételben nem fognak újra együtt versenyezni, mert a junioroknál a 2004-es születésűek januártól már nem juniorok, ők már felnőtt korosztályba lépnek. A versenyzők visszakerülnek nevelőegyesületeikbe, és újra válogatóversenyeken indulnak majd, hogy bekerülhessenek a válogatott soron következő programjába.
„Azt gondolom, hogy a csapatos versenyzők mindegyikénél kialakult az a szándék, hogy együttes kéziszercsapatban szeretnének sportolni, tehát ott képzelik el a pályafutásuk további részét – vélekedett Deutsch-Lazsányi Erika. – A 2004-es 2005-ös születésű gyerekek számára az önképzés időszaka jön, és versenybe fognak szállni, hogy a felnőtt együttes kéziszer-válogatott tagjai legyenek. Reményeim szerint kitartóak lesznek, és a következő olimpiai ciklusban újra fogjuk hallani a nevüket. A 2006-os születésűek pedig, mint Varga Lujza és Kis Janka, a 2021-es junior-vb-n még egyszer érdekeltek lehetnek, amennyiben a képzésüket és fejlődésüket a sportág elvárásainak megfelelően tudják alakítani.”
További korosztályos hírek TORNASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.