Családban marad: Temesvári Andrea és teniszező lánya, Tímea

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huTöbb mint harminc éve, hogy Temesvári Andrea elérte karrierje legjobb helyezését a világranglistán, de azóta sem akadt magyar követője a bűvös top10-ben. Pedig a profi karrierjét 14 évesen kezdő és 1983-ban a WTA legtöbbet fejlődött játékosának választott teniszezőnő igen prózai körülmények között került a pályára. Kosárlabdázó édesapjának hobbija volt a tenisz, partnert keresett a partikhoz. A családi kedvtelésből páratlan karrier lett. Andrea ma három gyermek Tímea, Márk és Milán édesanyja. Mindhárman teniszeznek, s egyikük ügyesebb, mint a másik. Pedig amikor sportágat választottak, elsőre nem is az anyáé volt a befutó. Választék volt bőven, hiszen az ügyvéd apuka atletizált, első diplomáját pedig a TF-en szerezte.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huTöbb mint harminc éve, hogy Temesvári Andrea elérte karrierje legjobb helyezését a világranglistán, de azóta sem akadt magyar követője a bűvös top10-ben. Pedig a profi karrierjét 14 évesen kezdő és 1983-ban a WTA legtöbbet fejlődött játékosának választott teniszezőnő igen prózai körülmények között került a pályára. Kosárlabdázó édesapjának hobbija volt a tenisz, partnert keresett a partikhoz. A családi kedvtelésből páratlan karrier lett. Andrea ma három gyermek Tímea, Márk és Milán édesanyja. Mindhárman teniszeznek, s egyikük ügyesebb, mint a másik. Pedig amikor sportágat választottak, elsőre nem is az anyáé volt a befutó. Választék volt bőven, hiszen az ügyvéd apuka atletizált, első diplomáját pedig a TF-en szerezte.

TEMESVÁRI ANDREA

Tímea inkább „nagy Visontai” lenne „kis Temesvári” helyett  •  Fotó: Zádor Péter/MTSZ

„A tenisziskolám ötlete valójában a gyerekek révén, pontosabban Timi kapcsán született meg. Az óvodában a szülők kérleltek, hogy tanítsam a kicsiket, végül beadtam a derekam. Így csöppentek az én gyerekeim is ebbe a világba, pedig későbbre terveztem az edzősködést. Mivel nem maradt bennem hiányérzet a karrieremből, eszembe sem jutott, hogy a gyerekeimen keresztül valósítsam meg önmagamat. Mindhárman úszással kezdték, később Timi táncolt, fitneszezett, a fiúk pedig fociztak. A mindennapjainkat azonban a Park Teniszklubban töltöttük, ahol éppen edzést tartottam, amikor Timi az ausztrál nemzetközi bajnokságot nézve váratlanul megszólalt: – Egyszer én is szeretnék ilyen nagy versenyt nyerni! – mondta, pedig nem volt több tízévesnél. Amilyen komolyan ezt kijelentette, én ugyanúgy válaszoltam: – Akkor sportágat kell választanod, és minden tudásoddal arra koncentrálni! Timi bólintott: – Legyen a tenisz! Másnap minden mást abbahagyott. Ekkor még kicsinek tartottam ahhoz, hogy elmondjam neki, milyen nehéz lesz a lányomként helytállnia, ezért csak később ültünk le ezt megbeszélni. Akkor, amikor a fiúk is mindent abbahagytak, és belevágtak a teniszbe. Timin van nagyobb teher, az azonos nemű gyereket mindig jobban sújtja az összehasonlítás veszélye. S hogy mit éreztem, amikor az első meccsét játszotta? Majd’ belehaltam az izgalomba... Aznap reggel anyukám figyelmeztetett rá, nehéz perceim lesznek, ő éveken át élt ebben az örök aggodalomban. De nem hittem neki. Profi teniszező voltam, pontosan tudtam mi, mennyit ér. Ugyan miért idegeskednék egy tét nélküli, kezdő mérkőzésen? Nem volt komoly meccs, talán ha hárman lehettünk a többi szülővel. Aztán Timi beleütött a labdába, az én szívem pedig szinte kiugrott a helyéről. Hihetetlenül büszke voltam rá, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire izgulni fogok. Azon a meccsen én is tanultam valamit, és megértettem a saját édesanyámat.”

VISONTAI TÍMEA

„Kiskoromban mindig elkísértem anyut, és amíg ő edzést tartott, vagy a padon üldögéltem, vagy labdát szedtem. Egyszer aztán ütögetni kezdtem. Így kezdődött az egész, nem volt rajtam semmi kényszer. Eleinte inkább táncoltam, aztán egyre jobban érdekelni kezdett a versenyzés. Anyu is észrevette ezt, ezért elmagyarázta, ha eredményt akarok elérni, akkor választanom kell. Én pedig választottam, amit a mai napig nem bántam meg. Tiszteletre, fegyelemre és kitartásra tanít a tenisz. De utazni is nagyon szeretek, amiben szerencsére egyre több részem van. Amikor mélyponton vagyok, anyura mindig számíthatok. S bár korábban nem ment könnyen, most már hallgatok is rá. A tanácsai mindig jókor jönnek, hiszen ugyanazt élte át versenyző korában, amit most én. Nála jobban senki sem tudja, mit érzek. Néhány hete, Algériában junior ITF-versenyt nyertem. A döntő után egy francia edző gratulált, és megkérdezte, hogy Temesvári Andrea lánya vagyok-e? Nagyon meglepődtem, mert külsőre szerintem inkább az apukámra hasonlítok. Ő viszont azt mondta, hogy a játékom és az arcformám alapján azonnal felismert. Borzasztóan büszke voltam. Van ugyan némi nyomás a vállamon, de ez nem nagyon zavar. Sőt inkább erőt ad, hogy neki és a világnak egyaránt megmutassam, mire vagyok képes. De a kis Temesvári helyett inkább a nagy Visontai szeretnék lenni!”