A Vasas 17 éves, még kadettkorú kardozója tavaly junior Európa-bajnok lett, ő érdemelte ki a 2006 legjobb utánpótláskorú vívója címet, a hét végén pedig a budapesti felnőtt Gerevich–Kovács–Kárpáti Világkupán bejutott a legjobb tizenhatba.
– A menetelésednek Nemcsik Zsolt vetett véget a nyolcaddöntőben. Milyen érzésekkel léptél ellene pástra? – Tisztelettel, de azzal a tudattal, hogy ellenfél, tehát le kell győznöm. Ami az edzéseken már sikerült…
– Elégedett vagy a Budapesten elért tizenötödik helylyel? – Igen, hiszen ez még csak a második felnőtt Világkupa-viadalom volt. Tavaly ugyanezen a versenyen a selejtezőben kiestem.
– A közeljövőben külföldi felnőttversenyen is bizalmat kaphatsz? – Esett róla szó. Azért túl sokat nem foglalkozom vele, hiszen még csak az ősszel leszek juniorkorú.
– Miért lettél vívó? – A Vasasban atletizáltam, és láttam, hogy a vívók húzták maguk után a hosszú zsákjaikat... Nagyon tetszettek azok a holmik. Aztán amikor eljöttek toborozni az iskolába, döntöttem.
– Van példaképed? – Nagyon tisztelek néhány versenyzőt, közéjük tartozik Nemcsik Zsolt és az orosz Sztanyiszlav Pozdnyakov.
– Mikor lépsz legközelebb pástra? – Nincs sok pihenőm, a hét végén Párizsban indulok junior Világkupa-versenyen.