– Mikor kezdtél focizni, és hogy lett belőled irányító?– Kétezer-öt májusában, a Budapes Wolves második csapatának a megalakulásakor kezdtem, de már előtte, az NFL-közvetítéseket nézve tudtam, irányító szeretnék lenni. Azóta sem bántam meg, hogy így döntöttem. Szeretem, ha a kezemben tarthatom a meccset, vezethetem a csapatomat, és a rám háruló felelősséget is kezdem megszokni.
– A felnőttek után nem volt furcsa visszamenni a tapasztalatlan fiatalok közé?– A nagyoknál megtanultuk: a legfontosabb, hogy igazi csapat legyünk, segítsük egymást. Szerencsére ez a junioroknál sincs másként. Sokat tanulunk egymástól, nemcsak a kisebbek tőlünk, hanem mi is tőlük. Meglepő látni, milyen gyorsan fejlődnek, főleg ahhoz képest, hogy még csak fél éve edzenek rendszeresen.
– Az osztrák bajnokságban számítottatok győzelmekre?– Eleinte inkább csak tapasztalatszerzésnek gondoltuk a szereplést. Amikor először lementem a juniorok edzésére, még nagy volt a fejetlenség, ám mindenki nagyon gyorsan megtalálta a helyét, megtanulta, mi a dolga. Jobban is szerepelhettünk volna, de még nem vagyunk elég tapasztaltak.
– Jövőre a felnőttbajnokságban indulnak a juniorok. Mire számítasz?– Úgy érzem, ha sikerül még fejlődnünk, ha jobban koncentrálunk, messzire juthatunk.
– Hová jársz iskolába? Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sportolással?– A Zrínyi Miklós Gimnáziumba járok, a jövő nyáron érettségizem. Természetesen áldozatokat kell hozni az edzések, a konditermezés miatt, de a tanulásra kell és lehet is időt szakítani. Inkább más dolgokról mondok le.