A 13 éves hokis ötéves korában kezdett jégkorongozni, s jelenleg az Újpesti TE csapatában játszik. Régóta tagja a korosztályos válogatottnak, és elmondhatja magáról, hogy már a rendkívül rangos Zell am See-i nemzetközi tornán is szerepelt. Mint minden jégkorongozó, ő is az NHL-be vágyik, hiszen szereti az amerikai játékstílust.
– Hol kezdtél el jégkorongozni? – A Pólus Center jegén, Keszthelyi Miklós bácsi irányításával, aki az idén az év edzője lett Újpesten.
– Kik voltak a későbbiekben az edzőid? – Olyan kiváló szakemberek, mint Dragomir György, Ancsin László, illetve jelenleg Baróti Zsolt és Mihály Jenő.
– Sportoltál valamit a hoki előtt? – Semmit. Eleinte fociztam mellette, de Miki bácsi azt mondta, olyan jól korcsolyázom, hogy mindenképp jégkorongoznom kell.
– Sokak szerint a hoki durva sport. Ez nem riasztó? – Egyszer részt vettem egy labdarúgó-terembajnokságban, és ott több sérülést szedtem össze, mint a jégen. Hokiban ez nem jellemző, pláne az én korcsoportomban, ahol sok védőfelszerelést viselünk.
– Mennyire költséges sportág a jégkorong? – Eléggé. Az egyik szezonról a másikra tizenöt centit nőttem, ezért az egész felszerelésemet ki kellett cserélni, körülbelül százezer forintot költöttek rám a szüleim a nyáron.
– Mire vagy a legbüszkébb az eddig elért eredményeid közül? – Arra, hogy szerepeltem a Világkupán, és Kanadában, egy nemzetközi tornán is játszhattam a korosztályos válogatottban. Célom, hogy egyszer az Újpest felnőttkeretének tagja lehessek, és mint minden hokisnak, nekem is az NHL az álmom…