A jelszó: vissza a természethez!

Utóbbi már 2001-ben is aranyérmet szerzett az ifjúsági Eb-n Brnóban, hosszú távon. Az idei kontinensversenyen különösen Gösswein mérlege impozáns: három számban indult, hosszú távon nyert, rövid távon második lett Zsebeházy mögött, a magyar váltó tagjaként pedig ezüstérmet szereztek.
– Tényleg jól kijött a lépés – kezdi a háromszoros érmes. – Nagyon feküdt nekem a terep, a bozótost nem szeretem, de itt tiszta erdőben kellett futnunk. Jól sikerült összpontosítanom.
– Ha jól tudom, ennél sokkal szorosabb versenyben, mindössze két másodperccel kapott ki rövid távon Zsebeházytól.
– Igen, nagyon szoros viadal volt, köztem és az utánam végző bronzérmes litván fiú között is csak két másodperc döntött. A rövid táv már csak ilyen. Lutri. Két-három kilométer rohanás, közben próbálsz odafigyelni, hogy ne szúrd el az ellenőrző pontokat.
– Érdekes, én a hosszú távú versenyt szeretem – veszi át a szót Zsebeházy István –, viszont pont ezt rontottam el. Dekoncentrált voltam, és már az elején elvétettem egy ellenőrző bóját, így végül csak tizenötödik lettem. Rövid távon, ami nem erdőben, hanem egy városi parkban zajlott, viszont minden sikerült.
– Különböző klubban edzenek, egymás nagy vetélytársai. Milyen kettejük viszonya?
– Kifejezetten jó. Én szeretem Istit mint ellenfelet – vall a furcsa helyzetről Csaba. – Számomra mindig is ő volt a mérce, őt legyőzni, ez az igazi kihívás. Ezért is nagyon örülök, hogy most nekem sikerült nyernem.
– Mik a terveik a hét végi középtávú országos bajnokságon és az ifjúsági vébén?
– Itthon mindketten a győzelemért futunk, a lényeg, hogy a riválisommal ezúttal is jókat harcoljunk. A vébén a tisztes helytállás a cél, nem ismerjük a mezőnyt, de ha bekerülünk a legjobb hatba, az már jó eredmény.
– Mi az, ami miatt beleszerettek a tájfutásba?
– Imádom az erdőt, a természetet – kezdi Gösswein. – A tájfutásban az a legjobb, hogy nemcsak a fizikai felkészültség fontos, nemcsak erőből kell megoldani a feladatot, hanem közben gondolkodni is kell.
– A táj, a csend hihetetlen nyugalommal tölt el – teszi hozzá Zsebeházy. – A tájfutás kiszakít minket a hétköznapok stresszhelyzeteiből, megszűnik a feszültség. A mai rohanó életben nincs is ennél fontosabb!