„Ha nem vigyázunk, elpazarolhatjuk a tehetségét” – Shane Tusup Jackl Vivienről és a közös munkáról

Februárban jelentették be, hogy Hosszú Katinka korábbi edzője és férje, Shane Tusup a Budapesti Honvédhoz szerződik, ahol a 16 éves olimpikon Jackl Vivien edzője lesz. A 36 éves úszóedző munkakapcsolatuk kialakulásáról elárulta, egyáltalán nem volt megtervezett, csupán az egyik közösségi oldalon írt egy elismerő, gratuláló üzenetet a fiatal úszónak, mivel úgy érezte, túlságosan is magas elvárásokat támasztanak vele szemben.

„El akartam neki mondani, hogy hagyja figyelmen kívül azt a zajt, ami őt az olimpia alatt és után körülvette – kezdte Tusup az m4sport.hu-nak. – Tanuljon a lehető legtöbbet. Mindössze tizenöt éves (az üzenetváltás idején – a szerk.), de már olimpikon, emberek milliói irigykednek rá.  Talán még fel sem fogja, mit is vitt véghez, mekkora megtiszteltetés ez, mennyire büszke lehet magára. De majd megérti, mikor idősebb lesz. Az elvárások rendkívül magasak, főleg az olimpiai sikersportágakban, úgyhogy mindenképpen vállon kell veregetnie magát, hogy ez már így is siker, mindegy, mit hoz a jövő. Ezt az üzenetet akartam neki továbbítani. Nem tudtam, látja-e, olvassa-e, csak éreztem a késztetést, hogy elmondjam neki és megpróbáljak segíteni a magam módján.”

Jackl Vivien egy napon belül válaszolt neki, ezután pedig elindult egy párbeszéd és egy folyamat, amely során remekül összehangolódtak a felek.

„Nem volt semmiféle célom az üzenettel, egyszerűen egy fiatal sportolónak akartam segíteni. Láttam, milyen elképesztő jól úszik, nem akartam, hogy egy újabb fiatal sportolót tegyen tönkre a túl magas elvárás. Jó, ha magasra tesszük a lécet és sokat várunk el magunktól, de egy sportolónak meg kell értenie, vannak más szintjei is a sikernek, mást is lehet győzelemnek tekinteni, nem csak az olimpiai aranyat. Ha csak a győzelem a siker mércéje, akkor sokak példaképét, Cseh Lászlót ki kellene venni a listáról? Egyszerűen ez nem fair sok sportolóval szemben.

És valóban, az ifjú sportolóknak is azt kell mondani: célozzuk meg a holdat, de ha a csillagok között landolunk, az sem gond. Tehát igaz, ne rakjuk alacsonyra a mércét, viszont nagyon sok szintje van a sikernek, és anélkül is sikeres lehet az ember, hogy olimpiai bajnokká válna. Amikor a dolgok folytatódtak, akkor látszott, mennyire inspiráló sportoló Vivien. Mennyire jó a hozzáállása ennyire fiatalon, hogyan viszonyul az úszáshoz, mennyire támogatja őt a családja… Ez inspirál engem is, ezáltal minden erőfeszítésemet ennek szeretném szentelni” – vélekedett a tréner, hozzátéve, nem tervezte, hogy visszatérjen az edzősködéshez, de mindig nyitottan áll a dolgokhoz és keresi az új lehetőségeket.

„A legfontosabb az lesz, hogy Jackl Vivien jobban érezze magát a bőrében, kevésbé legyen ideges a versenyek során, és ha tükörbe néz, lássa azt is, mennyire különleges úszóvá válhat. Rendkívül tehetséges. Egyszerűen csak még nyers, csiszolatlan gyémánt, és ha nem vigyázunk, elpazarolhatjuk a tehetségét. Viszont a megfelelő programmal, a megfelelő edzésmunkával, helyzetekkel, versenyekkel és megfelelő versenytársakkal ki fog tudni virágozni valami olyasmivé, amivel rengeteg gyereket fog inspirálni” – mondta el új tanítványáról.

Megjegyezte, ez most neki nagy váltás, hiszen van egy kilenc hónapos kislánya, de a párja, Nagy Viktória mindenben támogatja, mivel látta, mennyire izgatott az új lehetőség miatt. Úgy látja, apaként visszatérni az edzősködéshez egyszerre áldás és átok: „Az emberek, a sajtó sokszor csak az út szépségeiről, az eredményekről beszélnek, de sokan elfelejtik, valójában milyen nehézségeken át vezet ez az út. […] Ez a szakma egyszerre áldás és átok. Áldás, hogy mindezt a családommal együtt végzem – ott van a kislányom, aki a legelképesztőbb dolog az életemben, akitől elolvadok, aki olyan ajtókat nyitott ki a szívemben, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Ha hazamegyek, már jön is oda, kezd felmászni a lábamon, óriási mosollyal a száján… egyszerűen elolvad az ember. Teljesen mindegy, mi történt a nap vagy a hét során, mindez tovatűnik, egyszerűen elveszek annak a pillanatnak a varázsában, és az lenne jó, hogyha ez a pillanat örökké tartana.

Az átok része viszont az, hogy mindezek mellett el kell végeznem a munkámat. El kell mennem otthonról, versenyekre, edzőtáborokra, a felkészülésre, mert Viviennek ezekre szüksége van, én pedig elhivatott vagyok az irányába. Ezáltal valószínűleg le fogok maradni fontos pillanatokról, ahogy a kislányom feláll vagy magától járni kezd, ahogy kimondja az első szavait. Mint mondtam, áldás és átok – elképesztő, hogy ilyesmiben részt vehetek, és remélem, a lányom büszke lesz, amikor látja, mit tett az édesapja, remélem, én és Vivien is inspirálja majd. De kettős érzés, mert nehéz távol lennem Aurorától, viszont örülök, hogy Viktória vele lesz otthon, egy jó környezetben, jó közegben van, jobb anyát el sem tudnék neki képzelni. Összességében, ez egy egyedi dinamika.”

A magyar úszósport jövője kapcsán úgy fogalmazott, jelenleg őrségváltás zajlik, amelynek során számos nagy alakja vonult vissza a hazai mezőnynek. Magyarország fluktuáción megy keresztül, ami miatt most épp hullámvölgyben van, ám fiatal tehetségek jelennek meg, így ígéretes jövő előtt áll a hazai úszósport, melynek újra a része. Hozzátette, noha nagy ígéreteink vannak, ők egyelőre nem kész versenyzők, ennek ékes példája Jackl Vivien, emiatt folytatni kell az erőfeszítéseket, tovább kell fejleszteni a csapatot és az utánpótlásprogramokat, hogy a nyers tehetségek egy magasabb szintre lépjenek.

„Csapatként kell együttműködnünk a szakmában – az utánpótlásban, illetve a profik és a válogatott mellett dolgozó edzőkkel. Egy összeállt rendszer kell, amely együttműködik és összedolgozik, mert az őrségváltás az edzők körében is bizonytalansággal jár. De arra kell gondolni, hogy a hullámvölgy után ismét a csúcsra juthatunk, nem szabad pánikolni. A lényeg, hogy tudjuk, mik az akár rövid, akár hosszú távú tervek, és hogyan érhetjük el a sikert, mire van ehhez szükség. Mint korábban is említettem, úgy érzem, az elvárások egyszerűen néha túlságosan is magasak. Olimpiai aranyérem és semmi más, de ahogy mondtam, ha úgy gondolkozunk, hogy aki nem zár az élen, az már kudarc, akkor rengeteg sportolót törölhetnénk a listáról. Nem mondhatunk ilyet. Célokat kell kitűznünk, de ne törjük össze a gyerekek szívét, ha nem sikerül elérni valamit.”

Sokak szerint én kudarcot vallottam, mert a közelmúltban kevésbé voltam sikeres, de az én feladatom az volt, hogy segítsem a sportolókat, és mindegyikük elérte, amit el szeretett volna. Volt például egy brazil lány, akinek az álma az olimpiai részvétel volt. Nem volt túlságosan jó fizikailag, pici volt, az anyagi lehetőségei sem voltak a legjobbak, de bármire hajlandó volt, hogy elérje a célját és büszke legyen rá az édesanyja. És végül sikerült is kijutnia, ami megváltoztatta az életét, mára már más ember lett. Nem szerzett aranyat, nem nyert érmet, és lehet, hogy ezek szerint én is kudarcra vagyok ítélve, de mégis nagyon büszke vagyok arra, amit elért, hogy honnan indult és hogy mit is jelent neki mindez. Óriási pillanat volt számomra, amikor láttam őt felállni a rajtkőre, hiszen megvalósította az álmát, elérte a célt, amit maga elé kitűzött. Hihetetlen volt. De nem minden sportolónak tudok segíteni, példa erre Késely Ajna esete.”

A 23 éves úszó kapcsán elmondta, már több mint tíz éve ismeri, s 2022 végén Késely szerette volna, ha ő lenne az edzője, de ő úgy érezte, nem képes azt a segítséget nyújtani, amire szüksége lenne, ezáltal nem ő a megfelelő ember a feladatra. Szívesen segít neki, amiben csak tud, ám a versenyzőnek azt az irányt kell megtalálnia, ami számára a legjobb. Hogy mi is vezetett ehhez az döntéshez, arról is szót ejtett.

„Ajna esetében a lehető legnagyobb mértékben segíteni akartam. Nehézségeken ment keresztül, méghozzá olyan döntések miatt is, amit talán a múltban hozott, például egyesületekkel kapcsolatban. Mivel én közben belevágtam egy másik üzletbe is, nehéz volt, mert láttam, hogy ez is egy teljes embert követel meg, azt pedig nem mondhattam, hogy rendben, kiszállok. Így viszont nem tudtam volna annyi időt szentelni Ajnára, amennyire neki szüksége volt, nem tudtam garantálni, hogy ott legyek, amikor szüksége van rám. Igent meg csak akkor mondok valamire, ha száz százalékkal részt is tudok venni benne. Számomra ez a szabály, a sportban és azon kívül is. Vagy teljesen benne vagyok, vagy sehogy, nincs olyan, hogy fél lábbal benne, fél lábbal meg valami másban.”

A labdarúgás akkor vetődött fel projektként, amikor az úszás világából kilépett. Elárulta, számos céllal voltak nála futballisták: volt, aki a szerződéshosszabbítás előtt szeretett volna jobb formába kerülni, míg akadtak olyanok is, akik rossz térdekkel keresték fel, mivel nem szerették volna még befejezni a pályafutásukat.

„Az én munkám abból áll, hogy az ember a lehető legjobb teljesítményt ki tudja hozni magából. Sosem éreztem magam kizárólag csak úszóedzőnek, sokkal inkább egy csúcsteljesítményre vezető edzőnek tartom magam A labdarúgás akkor merült fel, amikor kihívások elé kellett állítanom magam, ki kellett lépnem az úszás világából” – majd kitért Szoboszlai Dominikra, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányára is, akivel 2020-tól, még a salzburgi időszakában dolgozott együtt – a most már liverpooli kulcsembert akkor lipcsei átigazolására készítette fel, valamint arra, hogy aztán az új csapatában is jól teljesítsen.

„Tudtuk, hogy ez a klubváltás a terv, a feladat az volt, hogy meg is valósítsuk ezt az átigazolást, felkészítsük rá. (...) Azt mondtam, oké, benne vagyok! Elmagyaráztam az ötleteimet, mit szeretnék megvalósítani, és elképesztő élmény volt részt venni egy közös projektben, betekinteni a klub kulisszái mögé, megnézni, milyen interakció zajlik, beszélni akár Jesse Marschsal, az akkori vezetőedzővel, információkat szerezni tőlük. Kommunikálni az egész kerettel, a teljes edzői stábbal, akik megengedték ezt a koronavírus idején, hiszen akkor online és telefonon keresztül tartottuk kapcsolatot. A covidos időszak közben is folytattuk ezt a projektet, aztán eljutott a Leipzighez, ahol minden kinyílt számára, felvirágzott a pályafutása – és én pont ezért kerültem képbe, hogy lángra lobbantsam ezt a tüzet, hogy ez a folyamat beinduljon.”

A beszélgetés során szót ejtett az üzleti életéről. Az Iron Corporation kapcsán kiemelte, rendkívül sikeres volt, amikor ő vezette, s nagyon jó volt látni, ahogy megvalósul az az elképzelésük, főleg, hogy ez volt az első cége. Három éve alapított egy alkoholos italokat forgalmazó vállalkozást is, ezt 2024-ben eladta, ám az igazgatótanácsnak továbbra is tagja – felmerült a kérdés: hogyan fér meg egy alkoholgyártással is foglalkozó cég azzal, hogy közben egy 16 éves sportoló mellett tevékenykedik?

„Össze kell férnie a kettőnek, hiszen felelősséggel tartozom Vivien és a családja irányába is. Természetesen őt részesítem majd előnyben, semmi kétség efelől. A cég is prioritás persze. Két oldal van, de több üzletet, a közeljövőben nem kívánok elkezdeni. Ez egy nagyon fontos időszak. Én a vezérigazgatója vagyok az italcégnek, nagyon jó igazgatótanács áll a rendelkezésemre, illetve nagyon jó csapat van mögötte, amely segít nekem. Jeleztem számukra, hogy ebben az időszakban Viviennel szeretnék foglalkozni, ez nagyon fontos számomra. (...) Egészen az olimpiáig tartó tervet alkottam, milyen fázisokon kell keresztül mennünk, miket kell elérnie Viviennek, ami a saját mentális és testi folyamatait illeti. Aztán meg kell néznem azt is, a cégnek mire van szüksége, milyen fázisai vannak, az eredeti arculat újragondolása, új palackok, új márka és egyebek. Ám Viktória ebben nagy mértékben részt vesz, ami nagyon jó. Jó látni, hogy ő is egyre nagyobb szerepet vállal, még annál is nagyobbat, mint amit eddig” – árulta el Tusup.