Jót tesz a rövid pályás világbajnokságnak, hogy tizenkét év után visszatér Európába – és azon belül is Budapestre: a Duna Arénát imádják az élversenyzők, azaz az elmúlt évekhez képest jóval nagyobb sztárparádé várható, a párizsi olimpia hőse, Léon Marchand mellett egy sor amerikai és ausztrál világsztár érkezése várható, és számos olyan kisebb ország is a részvétel mellett döntött, amelyik máskor meg sem fontolja az indulást, így több mint 180 náció érkezése várható.
A 25 napos, utolsó „mérföldkő” kapcsán rendezett sajtótájékoztatón Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár egyebek mellett arról beszélt, hogy „különleges sportszakmai és sportdiplomáciai siker, hogy a rövid pályás világbajnoksággal Budapest lesz az első város a világon, amely vendégül láthatta az úszás mind a négy kiemelt eseményét. Büszkeség és nagy eredmény, hogy a World Aquatics bízik bennünk és jó partnerként tekint ránk. Ezt még inkább alátámasztja a nemzetközi szövetség hazánkba költözése, megtiszteltetés volt a héten részt venni az ideiglenes központja megnyitóján, nagyon várjuk, hogy a végleges otthona is minél hamarabb elkészüljön.”
A szervezőbizottság társelnöke, Wladár Sándor, úgy is, mint a MÚSZ elnöke, immár a magyar esélyeket latolgatta, hiszen szerdán véglegessé vált, 34-en kapnak helyett a vb-csapatban: „Egyértelmű, hogy Kós Hubert a legnagyobb esélyes, és nem csak azért, mert olimpiai bajnokként érkezik az világbajnokságra, hanem mert ő az edzéseinek egy jelentős részét yardos medencében csinálja végig, azaz nagyon fekszik neki a rövid pálya, az pedig már nagy pályán is kiderült, mennyit javultak a fordulói és víz alatti delfinezése, ami az ilyen versenyeken abszolút meghatározó.”
Wladár Sándor még Németh Nándort és Szabó Szebasztiánt említette az éremesélyesek között, de a többi „amerikait” illetően sem zárható ki, hogy meglepik a mezőnyt, így a hosszabb távokon az 1500-on olimpiai negyedik Betlehem Dávid és a Párizsban három távon három egyéni csúcsot úszó Sárkány Zalán, illetve az egyre komolyabb szintre jutó Ábrahám Minna.
Mint ismert, két további nyári aranyérmesünk, Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf nem indul – mondjuk egyikük sem hagyott komolyabb nyomot a rövid pályás viadalokon (Milák technikás pillangózásának kevésbé fekszik a huszonötös, hiszen mire eléri a csúcssebességet, jön a fal; Rasovszky pedig a nyílt vizek királyaként végképp nem a kismedencés faltól faligban mozog otthonosan, bár azért a magyar bajnokságon rendszeresen hozta az érmeket).
Szántó Dávid operatív igazgató bemutatta a világbajnokság érmeit, illetve Coachot, a kabalafigurát. A medáliákról elhangzott, egészen különleges koncepciót sikerült megvalósítani: „Az érmeken önmagában is felismerhető a Lánchíd, ugyanakkor a teljes képet látjuk, ha az ezüstöt, az aranyat és a bronzot egymás mellé rakjuk – pontosan úgy, ahogyan a dobogón szokták tenni a sportolók a közös fotó alkalmával, amikor össze is kapaszkodnak sokszor. Ez az összetartozást szimbolizálja, azaz a közös sikerélmény, az úszás szeretete éppúgy összeköt, mint maga a Lánchíd.”
A kabalafigurát illetően Szántó kiemelte: „Nem véletlenül kapta ezt a nevet – az úszósport ismerői tökéletesen tisztában vannak azzal, milyen óriási szerepük van az edzőknek, tán nagyobb, mint bárhol másutt, hiszen nem akad még egy olyan sportág, ahol naponta hat-hét órán át dolgozik együtt mester és tanítványa. A hazai világbajnokság tökéletes alkalom arra, hogy a lehető legtöbb emberhez jusson el az üzenet: az úszósport nem létezik edzők nélkül, egyetlen versenyző sem juthat el a csúcsra, ha nincs mögötte egy kiváló szakember.”
A csapatot képviselő Németh Nándor teljes mértékben egyetértett ezzel: „Ez nagy ötlet, mert nagyon alul van értékelve mindaz, amit az edzőink csinálnak hétről hétre. Egy dolog az óriási munka, amit beletesznek, de pluszban még minket is el kell viselniük…”
Noha az olimpia óta nincs kifejezetten jó passzban az idén már világbajnoki bronzérmet és Eb-ezüstöt nyerő Németh Nándor – bajlódott a vállával, a derekával, a kaposvári ob óta pedig torokgyulladás gyötri –, azért optimistán várja a világbajnokságot. „Kellett egy hónap pihenő, aztán nagy motivációval kezdtem az edzéseket, ami pont az első edzésig tartott... – mondta vigyorogva Nándi, némi derültséget váltva ki a sajtótájékoztatón. – Aztán valahogy belerázódtam, de nem volt egyszerű... Egyelőre a kettő helyett napi egy edzéssel és kondival készülünk, viszont azt érzem, hogy ez pont a rövidpályára még jó is lehet. Nem érzem leterhelve magam, robbanékonyabb lehetek, ami huszonötösben sokat jelenthet, remélem, addig már nem történik velem semmi. Terhet amúgy sem szeretek magamra rakni, hogy én most érmet várok, vagy döntőt; az én számomban senki sem robbantott a világkupán, ami jó hír, mert azért most nehéz lenne megmondani, százon hogy állnak az erőviszonyok rövidpályán. Kaposváron az idő elég biztató volt, most még azon kell dolgoznom, hogy a delfinezés kicsit jöjjön vissza, mert a pihenő miatt az nem volt még az igazi az ob-n. Azt az előző évek alapján lemértük, hogy a fordulónál és a víz alatti munkában maradok el a többiektől – ez egyébként általánosabb gond a magyar úszóknál –, viszont erre elég jól sikerült ráerősíteni, amit az idei eredmények is mutattak.” Németh-nek persze ötezredszer is feltették a kérdést, hogy a párizsi történéseket – 0.01-gyel maradt le a dobogóról – maga mögött tudta-e hagyni. „Igyekszem, de nem mondhatom, hogy teljesen sikerült, időnként még fáj. Viszont azt érzékelem, hogy a bringások millimétereken múló érmei, vagy a vitorlában épphogy elszalasztott dobogó felértékelte a negyedik helyeket a szurkolók szemében. Így, hogy látták, mennyin múlik egy érem, sokkal többet jelentenek nekik is a mi negyedik helyeink, és szerintem ez jó dolog.” Az ország leggyorsabb úszója arról is beszélt, micsoda élmény a Duna Arénában versenyezni. „Volt ugye 2017, a váltóval a bronz, tizenhatezer ember előtt, na az még ma is libabőr... Aztán jött a 2022-es világbajnokság, amikor szétúszás jött a döntőért egy olasz sráccal – én akkor kimentem a teltházas Arénába, és már a rajtkőnél tudtam, hogy itt ma garantáltan én megyek tovább. Olyan erőt adnak nekünk ilyenkor a szurkolók, amit csak az tud elképzelni, aki egyszer is átélte ezt versenyzőként. Épp ezért várom nagyon a világbajnokságot, és a váltókat is, szerintem a nézőkkel a hátunk mögött bármi megtörténhet.” |