Németh Nándor: De jó lenne az az érem!

– Edzője, Plagányi Zsolt korábban elárulta, csak napi egyszer edz, hiszen megterhelő szezon áll ön mögött, azt pedig az uszodában hallottuk, hogy megküzdött egy kisebb betegséggel is. Adódik a kérdés: hogy van?
– Jól, már túl a betegségen, de nem százszázalékos állapotban, mert van egy kisebb csípősérülésem. Minden bizonnyal a túlterhelés hozta magával, nem kellemes érzés, így aztán bár már három hete edzek, azt nem mondhatom, hogy minden megy – válaszolta a 100 gyorson vb-bronzérmes, olimpiai negyedik Németh Nándor.

– Nem akart volna még hosszabban pihenni?
– Szeptember elsején lementem az uszodába, rögtön éreztem, ez még nem az én időm, úgyhogy egy héttel meghosszabbítottam a pihenésemet. De ennyi azért elég is volt, meg aztán így, hogy napi egyet edzek, mellette ott vagyok a konditeremben, egyelőre elegendő. Nincs értelme titkolni: nem mondhatom, hogy tele vagyok motivációval, de megteszek mindent azért, hogy ez változzon, és ebben az új klubom is sokat segít.

– A rövid pályás szezon időszakát éljük, szereti is a huszonötös versenyeket – ez segíthet?
– Tényleg nagyon szeretem a rövid pályát, olyan, mintha nem kellene sokat edzeni rá, mégis gyors az ember – ez persze a valóságban nem teljesen igaz. De tény, az ötvenes szezon után általában jól lehet úszni a huszonötös medencében.

– Párizs, a negyedik hely, az „egy századra voltam a dobogótól” kérdésében hol tart?
– Nem olyan könnyű ezt feldolgozni, még mostanság is többször eljátszom a gondolattal, hogy jó lett volna, ha megvan az érem. Ennek ellenére nincsenek kifejezetten rossz élményeim Párizsból. Csak sokszor elgondolkoztam azon, mit kellett volna jobban csinálnom, egyáltalán mit lehetett volna jobban csinálni. De hiába gondolkozom, attól még nem leszek érmes…

– Ráadásul talán ott van az úttörők között, mert mintha egyre inkább értékelnénk a pontszerzéseket is, így a negyedik helyeket is. Egyetért?
– Igen, azt veszem észre, hogy kezdik értékelni az emberek azokat a teljesítményeket is, amelyek nem hoznak érmet. Ráadásul Párizsban szinte minden negyedik helyünk közel volt a harmadikhoz: kerékpárban egy centi, vívásban egy tus, nálam egy század – azt gondolom, sokan rájöttek már arra, mennyit számít a sportban ez a minimális különbség. És igen, úgy érzékelem, valamivel többet ér egy negyedik hely mostanában, mint korábban. De azért milyen jó is lenne, ha elmondhatnám magamról, hogy olimpiai érmes vagyok…

– Ebben az esetben lehet, hogy nem kellene keresnie a motivációt sem?
– A kettőnek nincs köze egymáshoz, nem számított volna e tekintetben az sem, ha megnyerem az olimpiát. Az sokkal nyomósabb érv, hogy lezárult egy ciklus, és most kicsit könnyedebben lehet venni az úszást.

– Ez mit takar az ön esetében?
– A napi egy úszást mondtam már, azt még nem, hogy ezek amúgy már kifejezetten erős edzések – nem is vagyok megbékélve velük… De muszáj csinálni, mert egyelőre messze vagyok attól a méterszámtól, amellyel nekimehetek a budapesti rövid pályás világbajnokságnak.

– Párizs előtt azt mondta, bármi is történik az olimpián, biztos, hogy folytatja az úszást. Meddig lát előre?
– Los Angelesig biztosan. Az még négy év – sok elérendő céllal.

Németh Nándor edzőjével, Plagányi Zsolttal és csapattársával, Kovács Benedekkel Párizst követően egyesületet váltott, s a BVSC után immár a Ferencváros kötelékébe tartozik: az edzések túlnyomórészt a törökbálinti uszodában zajlanak, ám szerdán és szombaton reggelenként a Népligetben úsznak. „Nagyon tetszik a népligeti komplexum – árulta el Németh Nándor. – Minden egy helyen van, az uszoda mellett a dietetikus, a gyógytornász, a sportpszichológus és még sorolhatnám. Amikor először jártam ott, tele volt sportolóval a hely, kicsit olyan érzésem volt, mint az olimpiai faluban: nyüzsgő élet, több sportág sok-sok képviselője.”