Rasovszky Kristóf: Éremért megyek Dohába!

– A tavalyi fukuokai világbajnokságon az ezüstéremmel együtt a párizsi kvótát is megszerezte, vagyis felszabadultan versenyezhet Dohában. Mi a célja a vb-n?
– A kvótaszerzésre szerencsére már valóban nem kell figyelnem, ez könnyebbséget jelent, ám ettől függetlenül ez mégiscsak egy világbajnokság, úgyhogy becsülettel felkészültünk – válaszolta Rasovszky Kristóf. – Mivel még csak februárt írunk a versenyek idején, talán nem olyan formában fogok úszni Dohában, mint nyáron Fukuokában, de aztán lehet, hogy a vébé majd rám cáfol… A cél az éremszerzés, és lehetőleg tíz kilométeren. Ha dobogóra állhatok, az megnyugvást jelentene.

– A megvert kutya megismeri a gazdáját, szól a mondás, vagyis nem baj az, ha az ellenfelek is tudják-érzik, nem árt, ha tartanak Rasovszky Kristóftól.
– Szeretném megmutatni, hogy a fukuokai éremszerzés nem meglepetés volt, és nyomatékosítani, hogy az olimpián is a dobogó a célom. De ahogy mondja, fontos, hogy az ellenfelek Párizsban tudják, hogy az előző két vébét éremmel zártam, ám ennél még fontosabb, hogy én tudjam.

– Azt szokták mondani, a kvalifikációs világbajnokságokon a megszokottnál is több a verekedés, a másik csapkodása, hiszen nagy a tét – erre külön készültek?
– A többieknek valóban vérre megy a küzdelem. Szerintem aki jó eredményt akar elérni Dohában, annak erre készülnie kellett. De ha ezt nézem, a decemberi madeirai világkupaversenyen is nagy volt a harc, hiszen az országok ott válogatóztak, ott dőlt el, egyáltalán ki indulhat harcba a kvótákért Dohában – akkor ­bronzérmes lettem, ez amellett, hogy megnyugvást adott, azt is mutatta, nem jelent gondot az ilyen verseny sem. Nem ismeretlen terep vár rám a vébén, és talán előnyben vagyok a többiekkel szemben, hogy felszabadultan, nyugodtabban állhatok oda a rajthoz.

– A nyugodtságából adhat valamennyit klubtársának, Betlehem Dávidnak is, aki bár a kvalifikációs szabályok értelmében indulhat nyílt vízen Párizsban, hiszen van A-szintje nyolcszáz és ezerötszáz gyorson is, „tisztán”, vagyis a 10 kilométeres viadalon is meg akarja szerezni az indulás jogát. Hogy látja, van rá esélye?
– Nem látom Dávidon azt az izgulást, mint Fukuoka előtt, jól is edzett az elmúlt hónapokban, nem gondolom, hogy problémát okoz neki a kvótaszerzés.

– A nyílt vízi viadal lezárásaként rendezik a csapatversenyt: változás, hogy Olasz Anna helyett Szimcsák Mira vívta ki az indulás jogát. Tavaly ezüst­érmet nyertek Fukuokában, ezúttal mennyire van fókuszban a váltó?
– Alapvetően nem a váltón van a hangsúly, mindenki az egyéni számaira, és persze kiemelten a tíz kilométerre figyel. Bízom azért a csapatban, a győzelemre is képesnek tartom. De a legfontosabb, hogy úgy vágjunk neki a váltónak, hogy van két férfi- és két női kvótánk az olimpiára.

– A világbajnokság első hete után a másodikat is Dohában tölti, hiszen indul a medencés viadalon is négyszáz, nyolcszáz és ezerötszáz gyorson – ezeken a távokon mivel lenne elégedett?
– Egyszerűen szeretnék minél jobban úszni. Február lévén nincs konkrét célom, vagyis nem lenne jó, ha itt csúcsosodna ki a formám, ezért nem beszélek egyéni rekordokról, de ha úgy jövök ki a medencéből az egyes versenyek után, hogy ez jó úszás volt, akkor vélhetően az időeredményeim miatt sem kell szégyenkeznem. Lesznek hiányzók a vébén, például az amerikaiak többsége nem indul, és lesznek, akik ugyan vízbe ugranak, de értelemszerűen nem a legjobb formában, úgyhogy bármi megtörténhet.

A tavalyi fukuokai világbajnokságon a teljes magyar úszócsapat egy aranyat és két ezüstöt gyűjtött, a két egyéni éremszerzőnk Rasovszky Kristóf és Kós Hubert volt, utóbbi, ahogyan azt már korábban lapunknak is elmondta, nem indul Dohában, noha úgy gondolja, jó eséllyel megvédhetné címét 200 háton. Ám az olimpia mindent felülír. „Nehéz nemet mondani egy vébére, de a célkeresztben egyértelműen az olimpia van – mondta el Kós a hazai szövetség honlapjának. – Amikor Bob Bowmannel a világbajnokságról beszéltünk, világosan megmondta, nem mehetek. Ő az úszósport valaha volt legeredményesebb edzője, lehet rá hallgatni, ha ő azt mondja, nem, akkor nem. Ha ő úgy gondolja, ez visz jó irányba, minden bizonnyal valóban jó irányba haladunk.”