Rp. úszó Eb: érem nélkül maradtunk a záró napon

Elkezdtük komolyan venni a rövid pályás Európa-bajnokságokat azóta, hogy 2002-ben sportdiplomáciai megfontolásokból a rövid pályás Eb helyszínén, Riesában ítélték oda a 2006-os Eb rendezési jogát – onnantól mindössze egyszer, 2008-ban fordult elő, hogy első hely nélkül zárt a csapat.

Akkoriban Cseh László volt az egyszemélyes aranyszállító, csakhogy ő a pekingi olimpia után hosszabb szünetet kapott, a rijekai uszodában a lelátóról fotózgatta társait egy profi szettel, egy váltóra állt be, igaz, a pihenésben felszaladt kilók okán alig bírta belepréselni magát az épp akkor elvadulni látszó cápadressz korszak új termékeibe (egy évre rá már simán rájött a gatya és olyan világrekordot úszott benne, ami még mindig Európa-bajnoki csúcs).

A történelmi perspektívát talán érdemes emígyen összefoglalni, hogy helyén tudjuk kezelni a mostani aranymentes viadalt, amelyen nem csupán az elmúlt évek két meghatározó úszója, Milák Kristóf és Kós Hubert nem vett részt, de több érett klasszis sem, hiszen Kapás Boglárkáék a szerdától szombatig tartó Győr Openre készülnek (olimpiai szintet akarnak úszni), Kovács Benedek pedig rém peches módon összegereblyézett egy Covid-fertőzést a US Openen, így nem utazhatott Otopenibe.

„Beni nyert volna” – írta tömören az arizonai campusból Kós Hubert, miután elemezte a 200 hát vasárnapi eredményeit, bár ez nem matek, hogy deriválgassunk, győzni pedig ugyebár az tud, aki itt van.

Az olasz Lorenzo Mora 1:48.43-mal húzta be az otopeni aranyat, fukuokai világbajnokunk yardos medencében jött 1:36.5-öt, ez itt nagyjából 1:47.5-nek felelne meg – Kós egyébként élőben nézte a viadalt, és már a közepén üzent: „Ezek a negyedik helyek és három századok kikészítenek! Három érem ott maradt vasárnap a medencében.”

És ebbe nem értette bele önmagát.

Pádár Nikolett végig második-harmadik helyen haladt 200 gyorson, ám a végén a surranón érkező brit Freya Colbert 0.02-vel előbb érte el a falat. Ez is dühítő, meg az is, hogy Pádár a középdöntőben jobb időt jött, amivel simán övé a bronz.

„Szerintem nagyon erős volt a kezdés, viszont összességében ez egyáltalán nem volt egy rossz úszás, nagyon örülök annak, hogy Európában a felnőttmezőnyben negyedik vagyok tizenhét évesen – nyilatkozta. – Jövőre szeretném bizonyítani, hogy képes vagyok többre, hiszen nagyon szerettem volna jobb időt úszni és a dobogóra állni.”

Aztán a 400, amit a program hibbant összeállítói – a fél mezőny háborog, mert az illetékesek teljesen a feje tetejére állították az eddig normális időrendet – a 200 gyorssal egy estére illesztettek (ilyen még sohasem fordult elő, hiszen ezek rokontávok, amelyeket a középtávú specialisták előszeretettel úsznak a versenyeken); Pádárnak is elég jól ment az idén, ám el kellett engednie. Késely Ajna viszont inkább a hosszabbakra készült most, úgyhogy ezúttal maradt a hetedik hely.

Hanem aztán jött Holló Balázs „négyvegyesen”.

Leginkább a végén.

De úgy, amit nagyon régen láttunk tőle. Vagyis ahogy világversenyeken még soha. Korábban négyszer került vb-n vagy Eb-n döntőbe, mind a négyszer nyolcadik lett.

Vasárnap ugyan mellen eléggé lemaradt, ám gyorson ment, akár egy motorcsónak. Kár, hogy hat tized maradt közötte és a görög vetélytársa között, úgyhogy nyelhettünk még egyet: újabb negyedik hely.

Viszont nem utoljára. Előbb még meghallgattuk a kissé elkenődött vegyes úszónkat („Szerettem volna valamivel jobb időt úszni, de ennél jobban zavar, hogy nem jött össze a dobogó. Tudtam, hogy a görög srác a táv háromnegyedéig nagyon jó, a korábbi versenyeken a végén mindig le tudtam hajrázni, és most is reménykedtem benne, hogy így lesz, ezúttal azonban nem így jött ki.”), aztán utolsó reményként Németh Nándorra szegeztük tekintetünket.

És ő ment, mint a meszes, ötven után harmadiknak látszott, a falnál viszont...

Elsőre negyediknek mutatták, végül ötödik lett: a bronzérem 0.03-ra volt. Mondta, 46 alá kell menni az éremhez; végül a hazaiak nagy örömére David Popovici-nak 46.05 is elegendőnek bizonyult (centiken múlott, hogy érem nélkül végez a honi főhős, aki nagypályán ugyebár világrekorder) – mi Németh új országos csúcsának örvendhettünk, már amennyire ezen a vasárnapon a 46.08-nak tudtunk (azért kell, persze).

„Ilyen a versenyzés, sokszor voltam már negyedik-ötödik, de ez egy nagyon jól összerakott viadal volt. Napról napra jobb voltam, nem fogok panaszkodni. Ha lehet ilyet mondani, akkor le a kalapot előttem, hiszen összeszedtem magam és jól sikerült a verseny” – és ha ezt ő mondja, akkor igenis higgyük el neki, elvégre egy héttel korábban még az óceán túloldalán úszott ő is.

Mindegy, ez most egy ilyen hét volt – aki jól sáfárkodik a tanulságokkal és tapasztalatokkal, az jövőre építhet mindarra, ami itt történt.

És bár szeretjük a rövid pályás Eb-t, azért az ötvenes versenyek számítanak igazán, na meg a párizsi olimpia.

A tyúkokat meg úgyis este számolják.