– „Fű alatt” ugyan, de megjósolta Kós Hubert aranyérmét kétszáz vegyesen.
– Mindennél fontosabb, hogy Hubi végre versenyt nyert – jelentette ki Sós Csaba szövetségi kapitány. – Hogy tehetséges úszó, eddig sem volt kérdés, aki csak kicsit is járatos a sportágunkban, így gondolta. Talán még azok is látták, akik nem értenek annyira az úszáshoz, a nagy győzelem mégsem jött eddig össze. Rómában viszont erős mezőnyben, férfias ütközetben nyert, a történetben ez a lényeg, és semmi más, hiszen a győzni tudás az új, a minőségi elem a pályafutásában.
– A záró nap másik érmét Késely Ajna szerezte négyszáz gyorson. Várta tőle a jó eredményt?
– Örülök, hogy odaért a dobogóra. Remélem, ez annak a jele, hogy elkezdte a visszakapaszkodást. Bár még messze van a legjobbjától, egy Európa-bajnoki bronz, az Európa-bajnoki bronz.
– A tavalyi budapesti kontinensviadalon is öt aranyat szereztünk, de Rómában túlszárnyaltuk az egy évvel ezelőtti érmek számát.
– Ezt fontosnak tartom kiemelni. Budapesten és Rómában is öt arannyal zártunk, ezúttal hárommal több érem került a zsákba, ami önmagában nem rossz. Tavaly a Duna Arénában győzött Kapás Boglárka, akit betegség hátráltatott a felkészülés során, ezért Rómában nem tudott elindulni, és nyert Hosszú Katinka, valamint Szabó Szebasztián is. Ezúttal viszont talán az egész kontinensviadal leginkább formán kívüli versenyzői voltak. Katinka a 4x200-as gyorsváltóval szerzett egy bronzot, ám pályafutása leggyengébb időeredményeit úszta ezen az Eb-n. Három budapesti győztesünk tehát kiesett, ám jött Mihályvári-Farkas Viktória, Kós Hubert, és hatvannyolc év után aranyat szerzett a férfi 4x200-as gyorsváltónk, emellett pedig több olyan érmesünk van, akinek a nevét sem ismerték eddig otthon – Molnár Dórára, Kovács Benedekre vagy éppen Márton Richárdra gondolok.
– Vagyis szélesedik a bázis?
– Mielőtt bárki is elkezdené a „ha Milák nincs” nótát, elmondanám, ha Kristóf nincs, akkor Márton Ricsi Európa-bajnok. Persze szem előtt kell tartanunk, hogy úszásban a világ mezőnye más, mint az európai, de azt is jó tudni, hogy az utóbbi is brutálisan erős – ötven ország úszói versenyeztek Rómában, és másodikok lettünk az éremtáblázaton. Ezek után azt hiszem, kijelenthetem, hogy a generációváltás európai szinten megtörtént nálunk is.
– A korábbi versenyekhez képest az is újdonság volt, hogy lehetősége nyílt forgatni a fiatalokat a váltószámokban. Nem féltette őket a mély víztől?
– Azért szeretem az ifjúsági Európa-bajnokságot, mert ugyanaz, mint a felnőtt Eb, csak éppen fiatalabbak úsznak rajta. Nekem jó kiindulási alap, hogy ott ki hogyan viselkedik, miképp versenyez. Ezeket a fiatalokat már sokszor láttam úszni a korosztályos viadalokon, s bár a felnőttek között újak még, már kipróbált, rutinos versenyzők, akik Rómában is helytálltak.
– Akkor rendben van a magyar úszósport? A hazai rendezésű világbajnokság után úgy nyilvánult meg, hogy változtatni kell.
Hiba lenne azt gondolnunk, hogy minden rendben van. Továbbra is azt kell keresnünk, hogyan tudunk fejlődni és jobbak lenni. A Magyar Úszószövetség ennek érdekében hatalmas erőfeszítéseket tesz, és nemcsak a különböző programokkal, hanem például az úszók egyéni menedzselésével. Úgy vélem, csak ez visz előre, csak így gondolkozhatunk, ha most hátradőlnénk, az súlyos hiba lenne.