Úszás: Segítőből lépett elő Márton Richárd – az Eb-dobogóra

– Tényleg abbahagyta már az úszást korábban?
– Kétszer is – felelte mosolyogva Márton Richárd, aki a római Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, aztán hatalmas egyéni csúccsal második lett 200 pillangón Milák Kristóf mögött.

– Akkor kezdjük az elsővel.
– Három évvel ezelőtt, 2019 májusában az eredménytelenség és a kudarcok után úgy éreztem, hiába teszek bele sokat, leragadtam egy ponton, másoknak sokkal jobban megy. Akkor még a budafoki klub tagja voltam, és Horváth Tamással készültem, de akkortájt egyre kevesebbet jártam edzésekre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor az ember átlép az ifjúsági korosztályból a felnőttbe, szükség van egy hatalmas ugrásra. Ha ez nem jön egyből, jó eséllyel sokat kell várnia a jó eredményekre, és közben előfordulhat, hogy bedarálja a rendszer.

– És önt bedarálta?
– Valahogy úgy. Bármit csináltam, nem fejlődtem, és akkor azt mondtam, én ezt abbahagyom. Felesleges folytatnom, ha nem megy: azt a temérdek időt, amit beleölök az edzésekbe, inkább másra fordítom.

– Elköszönt az uszodáktól?
– Igen, elmentem futárkodni: napi tizenkét órában száz kilométert kerékpároztam akkortájt.

– Elég éles váltás. Ebből hogy jött néhány hónappal később a folytatás?
– Augusztusban Selmeci Attila, Milák akkori edzője szólt, hogy Kristófnak kellene edzőpartner az olimpiai felkészülésre. Budafoki mesterem, Horváth Tamás úgy vélte, élnem kellene a lehetőséggel, és én is úgy gondoltam, miért ne?

– Biztos nem lehetett könnyű visszarázódnia az uszodai munkába.
– Nagyon nehéz volt visszajönni, de sikerült, és elkezdődött egy új korszak. A római történések függvényében már azt mondhatom, hogy az életemben az volt az új kezdet.

– Ma már valóban ezt mondhatja, ám említette, hogy kétszer hagyta abba az úszást. Mi történt másodjára?
– Még ugyanebben az évben, valamikor december környékén bekattantam, úgy éreztem, az úszásban elértem a csúcsra, nem tudok kihozni magamból többet. Nem tudok konkrétumot mondani, mert nem történt semmi, egyszerűen csak így éreztem. A januári edzőtábor előtt ezt közöltem is Selmeci Attila edzővel. Aztán megcsörrent a telefonom…

– Ki szólalt meg a vonal túloldalán?
– Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, és azt mondta: Ricsi, vedd elő a józan eszedet, menj haza, tedd helyre magad, aztán meg utazz el az edzőtáborba, mert rengeteg van még benned!

– Hatásos lehetett az elnöki szónoklat, mert visszaállt a munkába: azokban a hónapokban egyáltalán nem voltak egyéni ambíciói?
– Nem. Azt az időszakot kizárólag az határozta meg, hogy Biczó Bence és én segítsük Kristófot – persze közben azért szerettem volna én is megjavítani az egyéni legjobbjaimat, de a legfőbb célunk az volt, hogy Kristóf megnyerje az olimpiát.

– Azért az sem lehetett könnyű időszak.
– Az eleje nem is volt az, új közegbe kerültem, elhagytam Budafokot, valami olyasmi érzés is munkálkodott bennem, hogy bekerültem a „nagyfiúk” közé. De aztán összerázódtunk mi, hárman: Kristóf, Bence és én. Megkedveltem a közeget, szerettem edzésekre járni.

– Milák Kristóf meg nyert Tokióban.
– Képes voltam örülni a sikerének, közben azért én is fejlődtem. Gyakran edzettünk közösen Virth Balázsékkal, ő pedig sokszor mért nekem időket, és mindig megdicsért.

– Vagyis amikor Milák Kristóf Virth Balázst választotta az olimpia után edzőjéül, egyértelmű volt, hogy ön is velük folytatja?
– Balázs felhívott telefonon és azt mondta, szeretne velem foglalkozni – nem edzőtársként, hanem teljes jogú úszóként.

– Elég jól vizsgáztak egyévnyi közös munka után: bármi is történik a jövőben, ez (eddig) sikertörténet.
– Ugyanígy gondolom: 2022 az én évem. Hatalmasat léptem előre, hihetetlen, hogy ezt megéltem. Új még nekem ez az érzés, hogy ott vagyok az érmesek között, de ez nem kényelmesít el. Mindenki úgy és ott dolgozik, ahol akar és tud, sohasem szólnám le más munkáját, ám azt tudom, hogy a futárkodás kemény meló – eddig is hajtott előre, és innentől is küzdeni fogok azért, hogy még egyszer ne kerüljek abba a helyzetbe, mint amikor először elköszöntem az úszástól.

– Vagyis most már vannak merészebb álmai is az úszásban?
– Álmodozni mindenki szeret, én is álmodoztam arról, hogy ott állok Kristóffal a római dobogón. Az álmok márpedig azért vannak, hogy megvalósítsuk őket.