Eredetileg ez év decemberében került volna a mozikba a Hosszú Katinka életéről szóló dokumentumfilm, ám mint oly sok minden mást, ezt a tervet is felülírta a koronavírus-járvány, így aztán tovább forog a film – mégpedig egy évvel tovább, hiszen az alkotók feltett szándéka, hogy a tokiói olimpia adja majd a „Katinka” című film utolsó képkockáit.
„Az ideális eset persze az lett volna, és így is terveztük, hogy szeptember közepén már azért hívjuk össze a sajtó képviselőit, hogy az elkészült filmről beszéljünk, meg arról, hogy Katinka újabb olimpiai aranyérmet szerzett – mondta el Pálinkás Norbert rendező a film előzetesének szerdai vetítésén. – Az élet átírta a forgatókönyvet, a játékokat elhalasztották, így csak jövőre mondhatjuk azt, hogy Katinka Tokióban ismét…”
A mondatot a rendező nem tudta befejezni, megtette helyette maga Hosszú Katinka: „…úszott.”
És úszik a filmben is Hosszú, meg egy csónakban szeli a „habokat” a Tiszán hőn szeretett nagyapjával, Bakos Lászlóval, azzal az emberrel, aki megtanította őt úszni, meg kalandozik a múltban – merthogy az átírt forgatókönyv értelmében már nemcsak a felkészülését láthatják majd az érdeklődők (ha minden jól megy, 2021 decemberében), hanem a múltjával is megismerkedhetnek.
„Nem mondom, hogy mindig, minden pillanatban élvezem a forgatást, még így, nyolc hónap után is szokatlan néha, hogy olyankor is az arcomba tolul a kamera, amikor nem számítok rá – mondta el a háromszoros olimpiai bajnok úszó. – A célom ezzel a filmmel az, hogy inspiráljak másokat: továbbra sem hiszem, hogy különleges, vagy éppen kivételes ember lennék, úgy vélem, azért értem el a céljaimat, mert kitartó voltam, és sohasem adtam fel semmit.”