Úszás, kajak-kenu, vívás: ki a romok alól

1. Milyen következményei lehetnek a sportágban a hosszú leállásnak?

2. Hogyan szerveződik újra az élet a sportágban, mikorra prognosztizálja az első hazai versenyeket?

3. Kell-e módosítani a tokiói célokon? Másként: a halasztás milyen hatással lehet a sportág legjobbjaira, a fiatalokra, valamint az idősebbekre?

WLADÁR Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke

1. Az úszás ebből a szempontból a legérzékenyebb sportágak közé tartozik. Ha valaki hosszabb időt kihagy, nemcsak az erőnlétét, az állóképességét veszti el, hanem az úgynevezett vízérzékelését is. Nagyon hosszú időbe telik, amíg a versenyzők képesek ugyanúgy fogni a vizet, mint a kihagyás előtt. Emlékszem, egykor a szokásos nyári egy hónapos leállások után nekem is mindig kínszenvedés volt az első néhány hét, amire visszajöttek ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz az érzés.

2. A válogatottak hosszas előkészítés után, rendkívül szigorú feltételek és a járványügyi rendelkezések maximális betartása mellett kezdhették újra az edzéseket április végén, mégpedig két helyszínen: a budapesti Duna Arénában és a balatonfűzfői uszodában. Az Emmi sportállamtitkárságának útmutatása alapján nagyon lassan, fokozatosan indítjuk csak be az életet a klubokban, így versenyekre az ősz vége előtt nemigen lehet számítani.

3. Az előző évek sikerei, különösképpen a tavalyi, fantasztikus kvangdzsui világbajnokság után jogosan várt egész Magyarország kimagasló eredményeket az úszóktól a tokiói játékokon. Versenyzőink is ki voltak hegyezve erre az eseményre; nem túlzás: tulajdonképpen a riói olimpia másnapjától kezdve már mindenki Tokióra fókuszált, arra építette fel az elmúlt négy évét. Azt gondolom, jó esélyünk lett volna a kvangdzsuihoz hasonló eredményeket elérni, az egyéves halasztás azonban teljesen kiszámíthatatlanná teszi az erőviszonyokat. Bármikor megjelenhetnek új riválisok Hosszú Katinka vagy éppen Milák Kristóf versenyszámaiban, és azt sem tudjuk, az ellenfelek közül kire miként hat a hosszú kihagyás. Egyelőre nagyon nehéz tisztán látni.

SCHMIDT Gábor, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke

1. Úgy ítéltük meg, a járványhelyzetben nagyon fontos, hogy minél rövidebb legyen a leállás, ezért megszerveztük a karantén-edzőtáborokat, amelyek a mai napig működnek. Ezáltal biztosítani tudtuk a zökkenőmentes felkészülést annak a mintegy ötven versenyzőnek, aki közvetlenül részt vesz az olimpiai felkészülésben, illetve tagja a legtehetségesebb utánpótláskorú kajakosokból-kenusokból álló Párizs-keretnek. Hüttner Csaba szövetségi kapitány a motiváció fenntartásáról is gondoskodott, azokban a versenyszámokban, amelyekben nem szereztünk még olimpiai kvótát, edzésverseny-sorozatot hirdetett; az első megméretésre május végén Szolnokon kerül sor.

2. A klubokban folyamatosan indul újra a munka, az országos bajnokságot minden korosztályban és valamennyi szakágban megtartjuk, ezekre a versenyekre augusztus végén és szeptemberben kerül sor. Július közepétől regionális versenyekkel indítjuk el a szezont, a legfőbb szempont ennél a döntésnél az volt, hogy ne kelljen sokat utazni, és egy-egy versenyen csak annyi ember legyen egyszerre jelen, hogy be lehessen tartani a biztonsági előírásokat.

3. Boros Gergely szakmai igazgató felkérte Hüttner Csabát és a paraszakág szövetségi kapitányát, Weisz Róbertet, hogy figyelembe véve a tokiói olimpia és paralimpia, valamint a pótkvalifikációs viadal módosított dátumát, készítsen új felkészülési programot a játékokra, és ebben mutassa be a felkészülés új rendszerét, állomásait és a válogatási rendszert – a programokat az elnökség május végén tárgyalja. A célok elérését segítheti, hogy a sportág meghatározó versenyzői valamennyien folytatni tudták a felkészülést, a fiatalokon érződik, hogy nagyon motiváltak, ők úgy gondolnak az olimpia elhalasztására, hogy nyertek plusz egy évet a nemzetközi élmezőnyhöz való felzárkózásra.

CSAMPA Zsolt, a Magyar Vívószövetség elnöke

1. A leállás egy hosszú sorozat befejezése előtt történt. Az egy évig tartó olimpiai kvalifikációs időszakból minden fegyvernemnek egyetlen versenye maradt hátra, és későbbre halasztották a kadét- és a junior-világbajnokságot. Ha ebből a szempontból tekintjük a koronavírus miatti leállást, akkor súlyos következményei nem lehetnek. Mivel az olimpiát egy évvel elhalasztották, így az elmaradás könnyen pótolható. Szakmailag természetesen jelentős feladat a kieső időszak pótlása, sportszakembereink ezen természetesen javában dolgoznak.

2. Csak akkor rendeznek újra rangos nemzetközi versenyeket, amikor a világ minden pontján stabilizálódott a koronavírus-helyzet, és elegendő idő jut a felkészülésre. Elsőként természetesen az olimpiai kvalifikációt fogják lezárni, majd össze kell állítani egy olyan versenynaptárt, amely ezt követően érdemi állomásokkal elvezet Tokióig. A hazai vívóélet újraindításán javában dolgozunk. A válogatott edzéseket felfüggesztő elnökségi döntés jelenleg még érvényben van. Most készítjük elő a feloldás mikéntjét, az egyéni felkészülések a múlt héten elkezdődtek.

3. A tokiói célokon nem kell módosítani. Két fegyvernemben, férfi kardban és női tőrben már kvalifikálta magát a magyar csapat, másik kettőben, férfi párbajtőrben és női kardban az utolsó versenyen dől el, lesz-e az olimpián csapatunk. Ha arra gondolunk, hogy nyolc éve, Londonba nem jutott ki magyar csapat, négy esztendővel ezelőtt, Rióban pedig egy fegyvernem kvalifikálta magát csapatban, könnyen megállapítható a fejlődés. De természetesen nem értünk az utunk végére, és ezt a fiatalok és az idősek egyaránt tudják. A halasztást bizonyosan nem volt egyszerű megemészteni, ám ezen már rég túl vagyunk. Keressük a jelen körülmények közötti optimális utat – változatlan célok mellett.