Úszás: történelmi aranyérmet szereztek Milák Kristófék

„Feszítsük be a mellizmot?” „Miért ne?” „De menjünk oda a hetes pályához.” „Persze.” „Csak érem és gatya.” „Naná. Legyen már egyedi.” „Nem túl homis?” „Nem, ha normálisan állsz.”

Elvannak a srácok. Tíz perce írtak történelmet, ám mégiscsak tizenévesekről beszélünk, azaz a lazaság érthető. Kötelező. Ami emellett még lényeges: rögvest a nyitó nap kipipáltatott az az aranyérem, amelyik mindeddig hiányzott a magyar úszósport históriájából. Milák Kristóf, Barta Márton, Márton Richárd és Németh Nándor (valamint a délelőtt szereplő Lakatos Dávid) bődületes úszással lett junior világbajnok a 4x100-as gyorsváltóban. A hetes pályáról, kisztihand.

Az esemény előtt nagyjából sejtettük, hogy jönni fog az arany, de azért nem a gyorsváltóra gondoltunk. Mondjuk a budapesti vb óta illene számításba venni ezt a számot is, bár abból a négyesből ugyebár Németh Nándi van itt, azért a többieket sem kell félteni. Igaz, hogy ötödik idővel jöttek be, de tudtuk, az este más lesz. Kicsit megkevertük a kártyát: bejött Milák Kristóf kezdőnek, ami kapásból egy másodperces gyorsulás. Hátrakerült Németh befejezőnek, a Márton&Márton duónak középen azzal az előnnyel kellett gazdálkodnia, amit Kristóf szerzett az elején. Fél-egy testhosszt adott a mezőnynek, s bár ez elfogyott, sőt, 300-nál hatodikok voltunk, ám nem vészes hátránnyal, azaz sejtettük, a haddelhadd most kezdődik. Magam hátul néztem a viadalt a kivetítőn, az amerikai edzők némelyike ekkor a levegőt csapkodta, hiszen elsőként fordultak. Az ausztrálok dettó hejehujáztak. Csupán a lengyel kapitány állt méla csendben. A tengerentúliakkal ellentétben ő ismerte Németh Nándit. Az utolsó hosszon a junioroknál 49.5 környékén jönnek átlagosan, amint most is. Kivéve Nándit. Ő speciel 48.24-et repesztett. 300-nál 1.05 másodperccel fordultunk az élen álló jenkik és 0.92-vel a második lengyelek mögött. Ebből csinált az egri villámember 0.54-es előnyt.

„Már fáradtak vagyunk, iszonyú hosszú így a szezon, rég mentünk volna nyaralni, de azért meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek” – mondta utóbb szerényen Németh. Milák Kristóf meg elégedetlenkedett egy sort: „Negyvenkilencen belül akartam jönni (49.08), picin múlott, ez azért bosszant, de végül is az arany az arany, és ez az, ami számít.”

Persze.

Tegyük hozzá, nem ez volt az első érem Indianapolisban. Tekerjük csak vissza a filmszalagot a legelső számig: férfi 400 gyors.

„A keménység néha segít, hogy simán túljuss a problémákon” – olvasható…nos, Holló Balázs mellkasán. Angolul van odatetoválva a szöveg; az ifjú klasszis elárulta, egy japán rajzfilm-szereplő mondása, aki egyébként a semmiből jött és vált hőssé.

Hősünk kőkeményen odatette magát, különösen az utolsó két hosszon, és végül másodikként ért a falhoz. Ami a magyar junior vb-történetbe tökéletesen passzolt – akkor még –, hiszen ez volt az ötödik ezüst a sorban. Balázs szenzációsan taktikázott, „nem akartam nagyon elkezdeni, a két amerikait figyeltem csak, tudtam, ha az elöl menő derekánál nem szakadok le jobban, akkor a végén lehet esélyem.”Jóllehet még 250-nél is nyolcadiknak fordult, valahogy érezhető volt, le fogja gyorsulni az addig vitézkedőket, az utolsó százra nyomott egy „all in”-t, és ennél egyedül az amerikai Andrew Abruzzo tudott jobbat. „Én most hihetetlenül boldog vagyok” csóválta a fejét a verseny után. „Úgy jöttem ide, hogy ha döntőben vagyok, az már jó. Ehhez képest ez az érem… Hihetetlen.”

Annyira nem az. Miképp az sem, hogy momentán másodikak vagyunk az éremtáblán. És még csak most fogunk belelendülni.