Úszás: Milák-arany, Lakatos-ezüst, elváltott bronz

Még jó, hogy Milák Kristóf tényleg az a klasszikus őserő. Feltör, a mélyből, ellenállhatatlanul. Az egyértelműen látszik, hogy kissé elhasználódott a test és a szellem az elmúlt hónapokban. Parádés junior Eb, aztán egy fenomenális budapesti vb, junior világrekordok szakmányban, bónuszként ezüst a felnőttek között, amit még ő sem hitt el... És akkor erre jön három héttel később egy remek kis junior vb, egy óceánnal arrébb. Persze, megvonható a váll, hogy tizenévesen mi az leúszni néhányszor száz métert... De gyorsan, nagyon gyorsan, gyorson vagy pillangóban, előtte órákkal rendesen bemelegíteni, utána levezetni (5–800 méter minimum kell egy szezon végén a dögvész tejsav kiűzésére), na ez az, ami még egy tinédzsert is kőkeményen megpróbál.

Van, aki be is horpad ettől, ha éppen nem csuklik össze.

Kristóf más. Belőle valóban valami egyedien sodró erő árad, amivel falakat lehet áttörni, hegyeket lehet elhordani, valamint junior világbajnoki címeket lehet nyerni egy brutális szezon vége felé.

Egyértelmű volt, hogy a nyitó napon a gyorsváltót ő rakta nyerő pályára (természetesen kellettek a többiek is), miképp az is, a felnőtt vb ezüstérmeseként – aki a budapesti esemény abszolút legjobbját, a hét aranyat szerző új amerikai sztárt, Caeleb Dresselt is szorongatta a finisben – itt elvben nem lehet ellenfele. Leszámítva saját magát. Illetve, ez így nem igaz, mert Kristóf nem az a típus, akit egy pillanatra is megbillent a tét – azaz ő nem veri meg magát azzal, hogy szétfilozofálja az agyát az előtte álló aktuális táv ürügyén. Jön, lát, beugrik, hadd szóljon. A saját fásultsága, na az már komolyabbá tette a kihívást, elvégre akad azért elég olyan vetélytárs még a juniorok szintjén is, aki felkészüléssel töltötte a júliust, nem holmi budapesti vb-ezüstökkel szórakoztatta magát (meg az egész országot), és azok azért ilyenkor, teljesen beélesítve és formába hozva elég komoly veszélyt jelentenek.

Az orosz Jegor Kujmov például a nyolcas pályán jött, mint a meszes, és bár Milák középen egyértelműen uralta a versenyt, csak az őserő vitte előre, ami ezúttal nem párosult páratlan lendülettel. A fal meg... Nahát az rettenetesen rosszul jött ki, Kristóf mintha megállt volna előtte egy méterrel, hogy aztán nagy nehezen elcsússzon az időmérő panelig... Elsőnek érintette meg, ám az öt méterrel korábban még halálbiztos győzelemből egy 0.08 másodperccel behúzott verseny lett. „Jó, de nyertem, és ez a lényeg, a többiről meg ne beszéljünk sokat" – mosolygott kissé felszabadultabban utóbb, miután hosszasan elemezte, hogy tényleg kezd a tartalékai végére érni. „Nem is mertem ilyen eredményekről álmodni, sőt úgy mentem neki ennek a nyárnak, hogy hatalmas a teher rajtam, óriási a kihívás... Végül hamar elreppent, lassan vége is, de rengeteget ki is vett belőlem. Az utolsó napon, kétszázon már valóban a túlélés lesz a tét..."

Ennek megfelelően kissé feldúltan vette tudomásul, hogy a nyitónapi váltóarany után megint doppingvizsgálatra kell mennie. Először próbálta lebeszélni az illetékeseket erről, mondván, hiába mondták junior világcsúcsnak az 51.08-as győztes idejét, valójában az nem az, mert ő 50.62-vel nyert Budapesten, csak azt a rekordot még nem hitelesítették a procedúra elhúzódása miatt. A FINA-dokik azonban csupán mosolyogtak: nem a csúcs miatt kell pisilni menni, hanem mert első lett. „Aki ennyire jó, annak sajnos ezt el kell viselnie" – veregette Kristóf vállát egyikük, ám ettől még hősünk nem volt boldogabb. „Az a bajom, hogy ez is a pihenőidőmből vesz el, arra pedig nagy szükségem lenne."

Nyilván igaza van, elvégre a világbajnoki cím megszerzése után nagyjából egy órával újból vízben volt, mivel a mix gyorsváltót igyekezett hasonlóképp sínre tenni. Az egyértelműnek tűnt, hogy a Milák, Németh Nándor duónál jobbat senki sem fog produkálni az első kétszer száz méteren, az volt a kérdés, Gyurinovics Fanni, illetve a befutót hősies módon vállaló Késely Ajna mennyit tud a srácok által összehozott előnyből megtartani. Nos, a két fiatalúr fél testhossznyi fórral adta át a stafétát a hölgyeknek, akik küzdöttek becsülettel, sőt. Késely Ajna – ha lehet, még inkább ki van lúgozva – egy nappal a fő száma, a 400 gyors előtt bevállalt egy brutális zárószázat. És bár sokszor úgy tűnt, a többi ország sprintspecialistái befogják, Ajna – aki egyáltalán nem erre a távra van „kiképezve" – elképesztően tartotta magát, és végül harmadikként ért a falhoz. Kezek a magasban, mosoly az arcokon, csak sajnos a tábla nem rendeződött át azonnal, azaz a pálya szerint mutatott eredménysorból nem vált azonnal a végeredményt mutató rangsor. Ami azt jelentette, hogy gubanc van. Őszintén szólva, tudható volt, hogy velünk, mert Ajna szabad szemmel láthatóan, továbbá zavarbaejtően korán indult el. Mégis, annyira hervasztó érzés volt kisvártatva meglátni a gyilkosan vöröslő DSQ kódot a csapat neve mellett... (–0.09-et rögzített az időmérő, –0.03 a tűréshatár; kifejezhetetlenül röpke idő, amúgy az ezüstérmes amcsik egy 0.03-as váltást mutattak be, ami annyit tesz, hogy szintén ott táncoltak a határon, pengeélen...).

Különösen úgy fájt az egész, hogy tudható: Németh Nándinak másnap 50 gyors döntő, plusz Kristóffal 4x200, elég erős aranyeséllyel, Ajnának meg az a bizonyos négyszáz következik. Mégis, mindenki vállalta a mix váltót, holott ebben az állapotban ez a száz méter is megfacsarja a szervezetet – amikor pedig bronz helyett helyezetlenül távozol a medencetérből, az a lélekkel csinálja ugyanezt.

Ráadásul olyan szép kollekciónak tűnt a napi termés, hiszen az arany után hamarosan jött egy ezüst is: Lakatos Dávid 800 gyorson taktikázott tökéletesen. Bizsergető volt látni, miként gyorsul az utolsó előtti ötvenen, hogy aztán a záróhosszra ráfordulva faképnél hagyjon mindenkit a mezőnytől korábban ellépő amerikai Abruzzót leszámítva. Félelmetes látvány volt, ahogy az addig testhosszal vezető másik jenkit, Brinegart fizikálisan és lelkileg lezúzza, avagy igencsak fel tudja gyorsítani a savasodást, ha látod, hogy a szomszéd pályán lévő milyen lendülettel képes megindulni. Dávid ötvenen egy teljes másodpercet adott a riválisnak, így a nyitónap délelőttjén szerzett aranyához (a gyorsváltó előfutamban úszó tagjaként ő is világbajnok ugyebár) egy este megharcolt ezüstöt illeszthet (ugyanebben a futamban a kissé csalódott Kalmár Ákos az ötödik helyen zárt). „Minden a terv szerint ment, négyszázig nem hajtottam szét magam, kifejezetten jól esett az úszás, sajnos, a másik amerikai kiesett, nem láttam, az elején nem tudtam vele menni, viszont sok energiám maradt a végére, így mindent meg tudtam valósítani abból, amit elterveztünk" – mondta boldogan Dávid. Mindehhez annyit tehetünk hozzá: az egri úszóműhelyben nem folyik, hanem dübörög a szakmai munka, avagy a Plagányi&Co. keze alatt tréningezőknek (Cseh László, Burián Kata, Németh Nándor, Lakatos Dávid) igencsak jól sikerült a nyár. És szerencsére az indián, pardon, indianapolisi nyárból még van három nap.

Jó, elképzelhető, hogy Milák Kristóf a „szerencsére" szóval vitatkozna, de attól még nem baj, hogy egy picit tovább fürödhetünk az úszósikerekben. Annyira nehéz lesz meglenni nélkülük aztán egy darabig.