Van-e élet Gyárfás után?

A legújabban azért beszél mindenki a Magyar Úszószövetség elnökéről, mert a sportág élversenyzőinek nagy része – köztük Hosszú Katinka, a világ jelenlegi legjobb úszónője – nem hajlandó elfogadni őt az úszósport hazai vezetőjének. Normális esetben ennyi éppen elég is lenne ahhoz, hogy ellehetetlenüljön valaki a szövetség élén (amint csütörtökön a kormányinfón Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter fogalmazott: „Mindenkinek tudnia kell, hogy az eredményt az úszók hozzák”), itt azonban nagyon is speciális esetről beszélhetünk.

Gyárfás Tamás az elmúlt években magas, egyaránt alelnöki pozícióba emelkedett az úszás európai (LEN) és világszövetségében (FINA), főként annak köszönhetően, hogy a nemzetközi szervezeteket lenyűgözte azzal: Magyarország bármikor bármilyen rendű és rangú úszóversenyt kész megrendezni bármilyen rövid idő alatt, akár beugró házigazdaként is, akár olyankor is, amikor senki más sem vállalkozik erre. Ez azonban a leginkább annak a sportkormányzatnak az érdeme, amelynek prioritásai között is az elsők között szerepel a sport és a hazai rendezésű világversenyek támogatása. A rendre és feltétel nélkül megadott kormánygarancia Gyárfás nemzetközi pozícióinak a fedezete, hiszen úgy adhatja elő odakint, hogy mindezt „ő intézte”. Ezután pedig következhet a hazai közéletnek szánt legendagyártás: fantasztikusan nagyra tartják a munkáját külföldön, nélküle nem lehetne Magyarországra „csábítani” ezeket a versenyeket.

A valóság ezzel szemben az, hogy a világversenyek többsége igen veszteséges, lasszóval is nehéz rendezőket fogni. Ezért a határidő után, meg mások visszalépését követően „elnyert” rendezési jogok, amelyekért ráadásul jelentős jogdíjat is fizet a magyar állam. Az az állam, amely úgy ítéli meg, hogy a valóban sikeres magyar úszósportba és a megújuló magyar sportinfrastruktúrába érdemes befektetni ezt a pénzt, s amely kormánynak az elmúlt években úszásra fordított tízmilliárdjai után jószerével bárkit delegálhatna az ország a nemzetközi szövetségek vezérkarába.

Tehát szó sincs arról, hogy a még a hívei által is rendkívül kellemetlen stílusú vezetőként leírt Gyárfás személyéhez ragaszkodnának a LEN-ben vagy a FINÁ-ban. Az persze nincs kizárva, hogy a pályafutását végigkísérő, a Napkelte révén egykor az egész ország nyilvánossága előtt hömpölygő mutyitenger hullámai mára ilyen magasra csaptak, hiszen a 2017-es budapesti vizes vb (amelyet beugróként rendezünk, mert eredetileg a 2021-es jogot nyertük el) például a nemzetközi szövetség – Gyárfás által szerkesztett – magazinjában hirdet, a hazai szervezést végző cég pedig a Nap Tv egykori, legendás Angol utcai székházába költözött, hasonlóan ahhoz a gyakorlathoz, hogy a MÚSZ is egy Gyárfás érdekeltségébe tartozó ingatlant bérel irodának a Kossuth térnél (sokan emlékeznek még, hogy itt pedig a Sport plusz Foci szerkesztősége működött).

A Gyárfás pótolhatatlanságát hirdetők azt mondják, nélküle nincs sikeres vb. Márpedig nehéz elképzelni, milyen az a rendezvény, amelyhez éppen Gyárfásra van szükség. Ha jobban belegondolunk, a „könyörtelen, kegyetlen üzletember, de sikeres sportvezető” gyakran vázolt képe sem igazán helytálló vele kapcsolatban, hiszen a jegyzőkönyv-hamisítástól a margitszigeti fakivágásokon át Hosszú Katinka szerződés-széttépéséig csupa, csupa botrány kísérte ebbéli tevékenységét (a nulla szavazatot hozó futball Eb-pályázatáról most nem is beszélve). Sokkal inkább igaz, hogy Hosszú Katinka és Gyurta Dániel nélkül nincs sikeres hazai vb, hiszen a nézők jelentős része a magyar világsztár(ok) kedvéért venne jegyet a most épülő szuperuszodába. A létesítményekkel és a szervezéssel feltehetően így sem, úgy sem lenne gond, azt sem Magyarország, sem a FINA nem engedheti meg magának.

Sokáig azt lehetett hallani, hogy Gyárfásnak inkább szimbolikus szerep jut majd a rendezésben, de a tényleges szervezést az állami tulajdonú bonyolító cég kiveszi majd a kezéből. Ennek ellenére mára a hírek szerint ott tart a szervezés, hogy mindenben Gyárfás próbál diktálni, saját beosztottjaiként szúrja le a szervezőbizottság társelnökének, Seszták Miklósnak a munkatársait, és a régi kollégái által jól ismert kirohanásaiból egyre több jut az Angol utcában dolgozó állami alkalmazottaknak. A legtöbben persze tartanak a különleges kapcsolataira mindig előszeretettel hivatkozó Gyárfástól, de egyre többen próbálják kivonni magukat a hatása alól, amiben kétségtelenül Hosszú Katinka és férje, az edző Shane Tusup jár az élen. Amióta egzisztenciálisan függetlenek, s a világraszóló eredmények (mindenekelőtt a Rióban nyert három olimpiai arany és egy ezüstérem) is őket igazolják, többé nem kérnek Gyárfás anakronisztikus módszereiből, amelyekben gyakorta váltakozik a hízelgés, a fenyegetés, a zsarolás. Ezt bizony egyre kevesebben tűrik, információink szerint az úszószövetségben is felmondások várhatók, míg szerdán került napvilágra, hogy a vizes vb médiaigazgatója, a sok hazai világversenyen sajtófőnökként dolgozó Szalay Péter távozik a BP2017 Nonprofit Kft.-től. Szalay Péter a búcsúról csak szűkszavúan beszélt az NSO-nak: „Igen, valóban nem én vagyok már a médiaigazgató, kölcsönös megegyezéssel elváltak, pontosabban november 30-án elválnak az útjaink.” Mi azonban itt sem szakmai okokra gyanakszunk.

Hallottunk arról is, hogy alapos késésben van a vízilabdaversenyek előkészítése, a lényegi kérdésekben itt is Gyárfás szeretne dönteni, de egyelőre nincs megegyezés a Magyar Vízilabda-szövetség tapasztalt csapatának az alkalmazásáról. Erről Nemcsik Balázs, az MVLSZ ügyvezetője lapunknak azt mondta: „A rendezéssel kapcsolatos problémáinkat személyesen szeretnénk rendezni, mert az az érdekünk, hogy nagyon jól sikerüljön a világbajnokság. A Magyar Vízilabda-szövetség készen áll arra, hogy megbízás esetén minőségi munkát végezzen azzal a csapattal, amelyik évek óta együtt dolgozik, és amelyik közreműködött a 2014-es Európa-bajnokság és a 2016-os Bajnokok Ligája hatos döntő során is.”

Közben Szabó Tünde keddi, változást sürgető hivatalos közleménye és Lázár János megszólalása után szerdán Balog Zoltán, az emberi erőforrások sportot is felügyelő minisztere is megszólalt, és ő sem az elnök mellett tette le a voksát: „A kabinet azt szeretné, ha helyreállna a rend, és a szakértelem döntene. Márpedig nem érdemes elvitatni a szakértelmet az olimpiai és világbajnokoktól.”

És amíg a legsikeresebb úszók rendszeres egyeztetéseken találkoznak, és elszántan készülnek a Gyárfás utáni időkre, addig a szövetség a jól bevált kommunikációs trükkökkel és a nyomásgyakorlás, megfélemlítés különféle módszereivel igyekszik fenntartani az áhított rendet. A legfrissebb információnk szerint szombatra egyenként (félórás eltérésekkel) berendelték a lázadó úszók edzőit a szövetségbe, ahol a hírek szerint Hargitay András szövetségi kapitány és Nagy Orsolya főtitkár várja majd őket egy kis elbeszélgetésre.

A szándékok egyértelműek, a csata végkimenetele is sejthető, de a frontvonalak megmerevedtek, és minél hosszabban elhúzódó háborúra kell berendezkedni, annál több lesz a veszteség. Ez alatt főként a vizes vb, s ami, ha lehet, még fontosabb, a 2024-es olimpiai pályázat sikerét veszélyeztető káosszal járó kommunikációs deficitet értjük.

A dilemma a jövő nyárig végletesen leegyszerűsödhet: ki ússzon Magyarországért, Gyárfás vagy Hosszú? S a válasz tényleg nem túl bonyolult.