Úszás: Nem értem, mi a baj, még sohasem volt ilyen jó dolgunk – Turi György

„Komolyan mondom, csak rázom a fejem, mert nem értem, mi zajlik körülöttünk – mondja Turi György mesteredző, akinek nyolc tanítványa volt tagja a riói olimpiai csapatnak. – Soha ilyen nagyságrendű anyagi támogatásban nem részesült a sportág, ezáltal klub, versenyző, edző."

„Nemzetközi verseny, meleg égövi vagy magaslati, netán hazai edzőtábor? Aki eredményes, oda utazhat, annyi időre, ahová és amennyire szeretne. Ha valaki nem tagja a válogatottnak, az is, hiszen a műhelyek is minden eddiginél több támogatásban részesülnek. Továbbá nincs olyan technikai berendezés, segédeszköz, amelyet ne szerezne be nekünk a szövetség, vagy ne adna forrást rá, ha megalapozottan érvelünk mellette. Mondom mindezt úgy, hogy nagyságrendekkel kevesebb pénz jut a szakosztályunknak az eredményesebb úszók távozása miatt. Súlyos tízmilliókról beszélünk, mégsem panaszkodunk, igyekszünk ugyanolyan keményen dolgozni, és a mostani csapatból kihozni a legtöbbet.”

Turi György szerint az üzengetés nem feltétlenül hozza meg a kívánt eredményt.

„Én világéletemben a rend és a fegyelem híve voltam, ebben a sportágban csakis így lehet eredményeket elérni – ha valamit, ezt mindenki megtanulhatta az elmúlt években, évtizedekben. Amennyiben egy versenyzőnek problémája van, beszélje meg az edzőjével, vagy ha olyan jellegű, a klubvezetővel. Ha ez a válogatottságot érinti, akkor vagy az edzője, vagy a klubvezetője megoldja a kapitánnyal, a szövetség irányítóival. Mindannyian tudjuk, hogy nincs hibátlanul működő rendszer, időnként nekem is vannak konfliktusaim bizonyos kérdésekben még a szövetséggel is, ezt azonban párbeszédekkel, normális kompromisszumokkal mindig le tudtuk zárni. Üzengetés sosem volt, őszinte beszélgetés annál több.”

A KSC-t vezető szakember nem igazán látja, mik azok a problémák, amelyek miatt drasztikus váltásra volna szükség.

„Próbálom követni a megnyilvánulásokat, de egyetlen olyat sem láttam eddig, ami valami konkrét, igazán húsbavágó gondot hozott volna felszínre. Nyilván sokakat ért apróbb-nagyobb sérelem a múltban, hiszen azt a rendszert még nem találták fel, amelyikben kizárólag olyan döntések születnek, amelyeknek egyöntetűen örül mindenki. Én vagyok a legidősebb azon edzők között, akik pályájuk kezdete óta itthon dolgoznak – harminchét éve ennek, azaz láttam már sok mindent ennyi idő alatt. Ennek alapján jelenthetem ki egyértelműen: ilyen jó körülmények között még soha nem dolgozhatott senki, egyetlenegy műhely sem.”

„Miközben azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor szinte az egész magyar sport üvöltött a pénzhiánytól – nem volt annyira régen –, ez a szövetség gondoskodott arról, hogy úszósportban a legjobbak ugyanúgy megkapjanak mindent. Ezen persze túl lehet lépni egy vállvonással, csak nem feltétlenül elegáns és sportemberhez méltó, mint ahogy ez az üzengetősdi-csatlakozósdi sem az.”