Kiss Lászlóék áldozata: Nem volt ott kegyelem

ÍGY HANGZOTT EL TAKÁTS ZSUZSANNA VERZIÓJA AZ RTL KLUB FÓKUSZ PLUSZ CÍMŰ MŰSORÁBAN

Takáts Zsuzsanna az ügy újbóli kirobbanásakor nem bánta, hogy halottnak hiszik, mivel azt gondolta, hogy „halott poraimban talán megússzuk az egészet”. Korábban például a fia sem tudott az ügyről. Végül azért vállalkozott az interjúra, mert egyre több hazugság jelent meg vele kapcsolatban, ezeket szerette volna tisztázni.

A RTL Klub Fókusz Plusz című műsorában elmondta, hogy azon a szörnyű napon, két héttel a 18. születésnapja után, sikeres érettségi vizsgát követően két barátnőjével ment el a margitszigeti sportuszodába, amelybe egyébként nem járt. Ezzel egyben cáfolta is azokat a pletykákat, amelyek szerint gyakori vendég volt az uszodában, azt pedig kikérte magának, hogy ledér viselkedése miatt gyakorlatilag ő lenne a felelős a történtekért.

Korához képest fejletlen, sovány, 41 kilós kislány volt, és a sikeres érettségi miatt rendkívül boldogan ment az uszodába, ahol a medence mellett elegyedett szóba Kiss László egyik bűntársával, aki teljesen normális, kulturált fiatalember benyomását keltette benne. Éppen ezért nem gondolt semmi rosszra, amikor a férfi a medencétől 40 méterre lévő, öltözőszerű épületbe hívta. A szolgálati lakásban aztán nem is hitte el, mi történik vele.

„Márpedig innen úgysem mész ki, mert jönnek a többiek – emlékezett vissza az áldozat friss ismerőse szavaira, és tényleg megjelent az épületben Kiss László és a harmadik elkövető. – Először könyörögtem, mert azt hittem, hogy hülyéskednek, csak meg akarnak ijeszteni, de erről szó sem volt. Rám ugrottak, ketten befogták a számat és lefogtak, és akkor sorban egymás után... Nem volt ott kegyelem.”

A történtek után olyan rosszul volt, hogy gyógyszert adtak neki támadói. Furcsa viselkedése utána feltűnt a barátnőinek, akiknek azonban nem beszélt a történtekről.

Két-három nap múlva mondta el végül legjobb barátnőjének, aki rávette a rendőrségi feljelentésre. A hivatalos szervek először hitetlenkedve fogadták a feljelentést, de megindult az eljárás, és gyorsan megtalálták az elkövetőket, akik a rendőrök szerint beismerték tettüket.

Takáts Zsuzsanna szerint semmi sem igaz abból, hogy az apja befolyásos ember volt. Nevelőapja – akivel akkoriban élt – cipész volt, egyszerű, becsületes mesterember. Családjukat atrocitások érték a feljelentés után, elmondása szerint pénzt kínáltak a hallgatásáért, és miután ezt visszautasították, a nevelőapját csúnyán összeverték.

Az eset után a tanulásba és munkába menekülő hölgy három diplomát szerzett, az erőszakot igyekezett elfelejteni, nagyjából három-négy év alatt tudta összeszedni magát. Áldozatainak büntetéséről azt mondta, hogy kevesebbet kaptak, mint amit a cselekményért érdemeltek volna, már csak azért is, mert napi szinten ezzel szórakoztak. Szerinte azért nem róttak ki rájuk sokkal nagyobb büntetést, mert élsportolók voltak.

Kiss László edzői pályáját a médián keresztül végigkísérte, örült a közreműködésével elért magyar sikereknek, és támadóját látva sosem fogta el a gyomorideg. Megbocsátani azonban nem tud, mivel, mint mondta, megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kért. Ez azonban nem történt meg, sőt a bírósági tárgyaláson utálattal, megvetéssel néztek rá támadói, akik nem is fogták fel, hogy mit tettek. Szerinte, ha találkozna Kiss Lászlóval, a szakember ma sem kérne tőle bocsánatot.

AZ ELŐZMÉNYEK

Kiss Lászlóról április elején a privatkopo.hu internetes portál azt írta: 1961-ben két másik úszóval közösen megerőszakolt egy fiatal lányt, amiért három év börtönre ítélték. Az esetről 1961-ben a magyar és a nemzetközi sajtó is beszámolt.

A Magyar Úszószövetség illetékes grémiumai egy nappal később úgy döntöttek, hogy továbbra is bizalmat szavaznak a szövetségi kapitánynak, aki aztán mégis lemondott a posztjáról. Helyére Hargitay András került.

„Kijelentem, hogy az ítéletben foglalt cselekményt soha, semmilyen körülmények között nem követtem el” – hangsúlyozta ekkor kiadott közleményében Kiss, aki leszögezte: „idő előtti szabadulásomat nem bármiféle beszervezésnek, hanem az 1963-as amnesztiarendeletnek köszönhettem, amely igaztalan büntetésemet enyhítette”.

„Én ugyanaz az ember vagyok, mint aki egy héttel vagy ötven évvel ezelőtt voltam! Világéletemben tisztességesen, a munkámért és ezáltal a magyar sportért éltem. Az elmúlt napokban számtalan helyről kaptam megerősítést és bizalmat, amit őszintén köszönök azoknak, akik nemcsak a jóban, hanem a rosszban is kitartottak és kiálltak mellettem” – tette hozzá.

„Szembesülnöm kellett azonban azzal – folytatódik a közlemény –, hogy tevékenységemet és személyemet jelenleg az ellenem folytatott sajtóhadjárat következtében olyan mértékű közfelháborodás övezi, amely súlyosan megosztotta a sportszerető embereket. Jelenleg nem vizsgálom, hogy kinek és miért állhatott érdekében személyem ilyen fokú lejáratása és a korabeli híradásokban már közzétett esemény ismételt felelevenítése.”