Tokió 2020: a női csapathajó tagjai győzni mennek az olimpiára

Készül a női kajak négyes – ahogy szokott. Miközben a riválisok rendre már télen is töltenek fel a közös edzésekről készített képeket a közösségimédia-felületekre – amikor a mieink még egyéni, alapozó jellegű tréningeket végeznek –, a hazai olimpiai kvartett összetétele csak a nyár elején, a válogató(k) és az Európa-bajnokság után alakul ki. Utána azonban turbófokozatra kapcsolnak a szakágban, és néhány hét alatt – heti egy, esetenként két gyakorlással – elkészül a magyar csapathajó. A recept 2021-ben sem változott.

„A titok egyik összetevője, hogy mindig a legjobb formában lévő négy kajakozó alkotja. Az is segít, hogy nálunk a versenyzők ifikoruk óta eveznek négyest is, így ez egyikünknek sem jelent újdonságot. És mindig vannak klasszisversenyzők a hajóban”      – mondta még a 2016-os riói játékok előtt a kvartett legrutinosabb versenyzője, Kozák Danuta (FTC) arról, mégis mit tudnak jobban a mieink, mint mások, mitől erős annyira a magyar női csapathajó, hogy szinte bármilyen összeállításban képes megnyerni egy-egy világversenyt. A felkészülését a nyilvánosság kizárásával végző ötszörös olimpiai bajnok meglátására a tokiói csapathajó esetében is bátran hagyatkozhatunk. A 34 éves világklasszis kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Japánban vezérevezősként mutatkozik be – ő sztrókolja a Bodonyi Dórával (Szolnoki KKK) alkotott párosuk mellett a négyeshajót is.

„Azért nagyon nehéz úgy, hogy évről évre meg kell küzdeni a csapathajóba kerülésért, ami egyfelől hatalmas stressz mindenkinek, másrészt benne van, hogy világversenyről világversenyre változik a négyes összetétele      – avatott be a küzdelmes mindennapokba Bodonyi Dóra.      – Ugyanakkor hatalmas megnyugvást ad a csapatba kerülő versenyzőknek, hogy jó egyéni teljesítményt követően ül be a hajóba valamennyi kajakos. Egyetlen viadal előtt sem kérdéses, az olimpiát megelőzően pedig hatványozottan igaz, hogy nagyon akarnak az egység és a négyes munkáját segítő stáb tagjai, úgy érzem, ez az akarás viszi előre a csapatot.”

Abban valamennyi érintett egyetértett, hogy jó alapot adott a munkához, hogy az első összeüléseknél kiderült: kellően stabil a hajó, kihívás persze – mint mindig – most is akad.

„Az utóbbi időszak négyeseihez vagy a rióihoz képest változás, hogy ezúttal eléggé különböző technikával evező lányok ülnek a hajóban, amit azért nem könnyű

összhangba hozni, de a csapathajós munka olyan, mint egy jó párkapcsolat – kompromisszumokat kell kötni benne      – mutatott rá egy lényeges elemre a 2016-ban a négyessel győztes Csipes Tamara (BHSE).      – Olyan nincs, hogy valakinek csak erőssége, a másiknak csak gyengesége van, mindenkinek akad mindkettőből. A feladat abban áll, hogy megpróbáljuk együtt kiegészíteni azt, amiben valamelyikünknek gyengébb a mutatója.”

Azt, hogy mégis mitől fut könnyedén és jól a hajó, a Szeged négyszeres világbajnoka, Kárász Anna fogalmazta meg:

„Az összhang fontos. Ahhoz, hogy azt érezzük, együtt vagyunk a hajóban, elengedhetetlen négyünk mozgásbeli harmóniája. És nagyon lényeges a robbanékonyság is, ha visszagondolok az elmúlt évek négyeseire, úgy vélem, talán leginkább ez a jó négyes kulcsa.”

Egyébiránt – miként azt az egység felkészítéséért felelős szakember, Csipes Ferenc is elmondta – a négyes optimális összetételének megtalálását célzó próbafolyamatban egyetlen változtatás történt a beülési sorrendben, amelynek eredményeként Csipes végül a második, Kárász pedig a harmadik beülőben foglal helyet.

„A súlyeloszlás jobb lett így a hajóban, és komfortosabban is érzem magam a harmadik lyukban      – jegyezte meg Kárász Anna, akit a korábbi évek négyeseiben rendre a sztrókpozícióban láttunk evezni.      – Ültem már a második és harmadik lyukban is korábban, és működött, a csapathajós versenyzés lényege, hogy próbálunk egymáshoz alkalmazkodni, és mindenki az adott helyén igyekszik kihozni a teljesítményéből a maximumot.”

Bodonyi, akinek erős tolóemberként megkérdőjelezhetetlen volt a hajóban elfoglalt pozíciója, a negyedik beülőből megerősítette, a kevesebb, mint két hónapnyi közös felkészülés során és majd az olimpián is jól jön a korábbi években szerzett csapathajós rutin.

„Jó, hogy három éve tudom, milyen a negyedik lyukban evezni, nem árt, ha kellő rutinra tesz szert benne az ember      – szögezte le a szolnokiak ötszörös világbajnoka.      – Nagyon gyors hátul a víz, amire technikailag is fel kell készülni, elég sokat kellett állítgatni a lapátomon. Nagyon örülök, hogy azáltal, hogy kétezerti-

zennyolcban bekerültem a csapathajóba, időben előjöttek a hiányosságok, és volt időm tapasztalatot szerezni és fejlődni. Most már sokkal magabiztosabb vagyok a pozíciómban.”

A négyes két olimpiai újonca egyetértett abban, hogy az összecsiszolódás folyamatában a két olimpiai bajnok klasszis véleménye mérvadó, a végső szó pedig Csipes Ferencé, ezzel együtt jó érzést ad nekik, hogy az ő és edzőik véleményét, meglátásait is meghallgatják, ami gördülékenyebbé teszi a csapathajó felkészülését.

„Egy csapat csak úgy érheti el a célját, ha mindenkinek van hozzászólási lehetősége, és én erre biztatok is mindenkit, mert ezáltal lehet előrelépni      – mondta Csipes Tamara.      – A visszajelzés mindig fontos, én magam is igénylem a kritikát, még akkor is, ha nem mindig esik jól. Kimondatlanul nem maradhat semmi, mert ha valaki magában fortyog, az energiát visz el. Egyikünk sem azért fogalmaz meg esetlegesen bírálatot, mert meg akarja sérteni a másikat, hanem azért, mert azt akarja, hogy az egység jobb legyen, és azért, mert el akarja érni mindannyiunk közös célját.”

A magyar női kajak négyes célja márpedig egyértelmű. A kajakosok egybecsengőn fogalmazták meg a tervet: valamennyien nyerni mennek Tokióba – ahogy szoktak.

INTERJÚ A CSAPATHAJÓT FELKÉSZÍTŐ CSIPES FERENCCEL

A stopperen látott időeredmény magabiztosságot adott a négyesnek, amelynek technikai jellemzőivel és versenyzői mentalitásával is elégedett a csapathajót felkészítő Csipes Ferenc.

– A világ legjobb férficsapathajóinál bevált, hogy a tagjai éveken át folyamatosan együtt készülnek, és a női elitben is vannak nemzetek, amelyek ugyanezt az utat járják. Noha az eredmények igazolják, nem túl kockázatos modell a magyar?

– Nem gondolom, hogy a miénk a tökéletes modell, sőt. Korábban válogatóversenyt írtak ki négyesben is, annak lennék a híve, hogy ez ma is így legyen – szögezte le határozottan Csipes Ferenc, a kajakosként 1988-ban csapathajóban olimpiai aranyérmet nyerő, a női négyes felkészítésével megbízott szakember. – De a válogatási elv és a helyzet adva van, nekünk pedig ehhez kell igazodni, és ebből kell kihozni a maximumot.

– Mi az erőssége a tokiói csapathajónak?

– Ugyanaz, ami általában jellemzi a magyar négyest, hogy négy jó egyesversenyzőből áll. Ez azonban önmagában nem ad garanciát a sikerre, láttunk már olyat, hogy négy kiváló kajakosnak együtt mégsem ment jól. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a konkurens országok messze nem tudnak négy ilyen kvalitású egyesversenyzőt beültetni a hajóba, ami bizakodásra ad okot. Noha akad még csiszolnivaló, a technikával nincs gond, ebből a szempontból már az elején jól nézett ki a négyes. Az első időre mért edzés mindig meghatározó; megadta a magabiztosságot, hogy nagyon jó időt mentek a lányok.

– Mennyit kellett variálni a beülési sorrenden?

– Sokat nem kellett, két felállásban próbáltuk ki, a második teszten az először a harmadik lyukban ülő Csipes Tamara és a második beülőt elfoglaló Kárász Anna helyet cserélt, és a folytatásban már így készültünk tovább.

– A szokásosnál nehezebb az edzések kivitelezése úgy, hogy két alapembernek is három száma van?

– Egyik oldalról nézve sem okoz problémát; a heti egy négyesedzés mellett bőven marad idő az egyesre és a páros gyakorlására. is. A csapathajós munka ugyanúgy hat a szervezetre, mint bármelyik más tréning, a terhelést ugyanúgy megkapják a versenyzők, legfeljebb egy kicsit más csapásszámmal.

– A négyes tagjai közül ki az edzői stáb meghosszabbított karja a hajóban?

– A négyest Kozák Danuta edzőjével, Somogyi Bélával közösen tartjuk össze, és a többi lány edzőjével is jól együtt tudunk működni. Minden észrevételt megbeszélünk, egyik versenyzőnek sem kell pluszfelelősséget vállalnia. Elmondjuk az elképzelésünket, ők beülnek a hajóba, és megvalósítják, ugyanakkor utána mindegyiküktől megkérdezzük, mit hogyan érez és gondol – szerintem ez így természetes.

– Két olimpiai újonc ül a hajóban. Szükséges-e rájuk jobban odafigyelni?

– Én sem Kárász Annára, sem Bodonyi Dórára nem tekintek újoncként. Anna – noha végül nem került be a négyesbe – 2016-ban is kivívta a válogatási elvek szerint a csapatba kerülést, azóta Kozák Danutával párosban vébét nyert, Dóri pedig az elmúlt években folyamatosan a csapathajó tagja volt. Megvívtak sikerrel számos nagy versenyt, az, hogy most nem világbajnokságnak, hanem olimpiának nevezett viadalon versenyeznek, lényegtelen. Nincs gond a versenyzőkkel mentális téren, valamennyien profik.

– A mindenkori női négyesnek nem lehet más célja, mint az olimpiai arany­érem...

– Az előző olimpiák tapasztalatai alapján valóban ez a legbiztosabb szám, de mindig kettőn áll a vásár. Lehet nyerni gyengébb teljesítménnyel is, ha mázlija van az embernek, de ha a konkurens négyeseknek – jelen esetben a fehérorosznak vagy az új-zélandinak – minden összejön, könnyen lehet belőle ezüst. A győzelem sok mindenen múlik, az eredményre hatással van a formaidőzítés, egy esetleges sérülés vagy betegség. Maradjunk annyiban, ha nem jön közbe váratlan történés, meglesz.

A PROGRAM
Augusztus 6., 3.14: előfutamok. Augusztus 7. 3.11:  elődöntő, 4.50: döntő
Az időpontok magyar idő szerint értendők.