SZÜLETETT: 1997. június 20., Szeged KLUBJA: Graboplast Győri VSE EDZŐJE: Demeter Irén SZAKÁGA: kajak LEGJOBB EREDMÉNYEI: világbajnok (K–1 1000 m, 2019), 3x Európa-bajnok (K–1 1000 m, 2019, 2021; K–1 500 m, 2021), Eb-2. (K–1 1000 m, 2018), 3x Eb-3. (K–1 1000 m, 2016, 2017; K–1 500 m, 2017) |
– Ha sarkítunk: annak a szabálynak köszönheti a tokiói részvételét, hogy – a játékok történetében először – kajak egyesben két egység indulhat nemzetenként. Amikor 2019-ben Szegeden világbajnok lett, gondolta, hogy ennyire rögös lesz az út?
– Elkeseredtem, amikor másodikként értem célba a válogatón Varga Ádám mögött, mert emiatt alakulhatott volna úgy, hogy nem indulok az Eb-n, és az olimpiai szereplés is bizonytalanabbá vált. De nem aggódtam, mert edző-édesanyámmal úgy építettük fel a felkészülést, hogy ne égessem ki magam a szezon elején, másrészt minimális különbséggel kaptam ki. Abban is bíztam, hogy a magyar csapat él a lehetőséggel; miután mindketten képesek vagyunk kiemelkedően teljesíteni, racionális döntés született. Egyébiránt amikor tavaly Ádám legyőzött az országos bajnokságon, már számoltam ezzel a forgatókönyvvel. Az út nehezebb lett, de így volt jó, és talán sorsszerű.
– Az előzmények után lelkileg is fontos lehetett az Eb-győzelem.
– Azután, hogy a válogatón nem voltam „kopaszbálintos” formában, kellett a lengyelországi siker, hogy megerősítsem a helyem a csapatban. Az Európa-bajnoki aranyérem mindig értékes, még akkor is, ha – mint Poznanban – hiányzott a mezőnyből két erős rivális. Jólesett most úgy nyerni, hogy akkor robbantottam a táv végén, amikor szerettem volna, és még nézelődni is tudtam. Megtapasztaltam, milyen az, amikor játszani tudok kicsit az erőmmel.
Ha az alázat, a szorgalom, a tudatosság és a profizmus önmagában olimpiai aranyat érne, Kopasz Bálintnak le sem kellene eveznie a tokiói döntőben azt a három perc harmincegynéhány másodpercet, amelynek tökéletes teljesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a dobogó felső fokára álljon – látatlanban átvehetné a mesterdiplomát. Az algyői nevelésű, 2019-től győri színekben versenyző klasszisnak szó szerint az élete a kajakozás, a szabadidejét feláldozva bújja a táplálkozási szakkönyveket, kutat természetes étrendkiegészítők után, magas minőségű alapanyagokat szerez be külföldről, az edzések előtt, között és után pedig órákon át a mozgását segítő speciális gyakorlatokat, és különféle regenerációs tevékenységeket végez. A 24 éves kajakos őrült mennyiségű munkaórát fektetett a világ- és Európa-bajnoki győzelmeibe, és abba, hogy pályafutása második olimpiáján az esélyesek között jegyezzék. Profizmusát jellemzi, hogy a napokban két edzés között megjegyezte: frissen és nagy kedvvel végzi az egész napját kitöltő munkát, csak azt sajnálja, hogy nem marad ideje az angoltudása fejlesztésére – szeretett volna választékosabban nyilatkozni Tokióban. |
– Apropó, milyen a tökéletes ezerméteres pálya?
– Az Eb-döntőé csaknem olyan volt. Igaz, komfortérzet szempontjából nem volt kifogástalan, mert kicsit elnéztem az időt: miután egy órával hamarabb rajtoltunk, mint amivel kalkuláltam, tele gyomorral szálltam vízre. Ezzel együtt olyasmi formát, mint amilyenben ott kajakoztam, el tudnék képzelni az olimpián.
– Ha elemeire bontjuk, hogyan épül fel?
– Szükséges egy lendületes rajt, amely után érzem, hogy könnyedén tudom tartani a lépést a többiekkel. Az utazótempó legyen erős, fontos, hogy ebben a szakaszban magabiztosan tudjak evezni, ami azt jelenti, hogy nem maradok le a mezőnytől. Az indítás kétszázötven méterrel a vége előtt következik, és ha szükséges, az utolsó száz méteren még még rá tudok tenni.
– Melyik részére helyeznek nagy hangsúlyt a folytatásban?
– Az elmúlt hetekben az utazótempót fejlesztettük, és noha a folytatásban a táv végi robbanékonyságot növelő gyorsító munka kerül előtérbe, az utazórészre a továbbiakban is hangsúlyt fektetünk.
– A szezon során mindig úgy nyilatkozott: szívből örül Varga Ádám berobbanásának, pedig aligha jött jól, hogy a „célegyenesben” a nemzetközi klasszisok mellé egy fiatal magyar személyében további riválist kapott.
– Ádám szimpatikus, tehetséges versenyző, aki ugyancsak rengeteget dolgozott; megérdemelten lesz ott Tokióban. Azért is fontos, hogy a rendkívül erős mezőnyben két jó formában lévő magyar is rajthoz álljon, mert nagyon nehéz verseny elé nézünk. A magas páratartalom és hőmérséklet, a vírusjárvány egyaránt nehezítő körülmény. Ha ne adj' isten egyikünkkel történne valami, a másik még beválthatja a reményeket. Nem szoktam elvárásokkal megpakolni magam, mert elviszi a fölös energiát, mégis úgy érzem, Ádám megjelenésével nem lesz akkora teher rajtam.
Korábban sem volt kérdéses, hogy nehéz dolga lesz Kopasz Bálintnak, az idei szezon ráadásul rámutatott, hogy K–1 1000 méteren tovább bővült az éremesélyesek köre. A elmúlt évek viadalain rendre dobogóra álló két tapasztalt klasszissal, a Rióban ezüstérmes Josef Dostállal, valamint Fernando Pimentával a tokiói versenypályán is számolni kell. A több mint két méter magas, 28 éves cseh óriás kivételes fizikumában bízhat, míg a 31 éves, elnyűhetetlen portugál a tőle megszokott kamikaze taktikával célozhatja meg a dobogót; a kérdés csak az, azt követően, hogy lerajtolja a mezőnyt, és teljes sebességgel nyomja, meddig bírja. A játékok új felfedezettje lehet a német Jakob Schopf . A 22 éves tehetség a májusi szegedi világkupaversenyen aratta első nagy nemzetközi győzelmét K–1 1000 méteren, jelezve: amellett, hogy a veterán Max Hoff-fal a párosverseny favoritja, a királyszámban is oda kell rá figyelni. S ha mindez nem lenne elég, a vb-címvédő hazai vizekről is kapott egy új ellenfelet: a válogatót megnyerő 21 éves Varga Ádám Tokióban robbanhat be a felnőtt nemzetközi mezőnybe. |
– A K–1 1000 méter külföldi éremesélyesei közül kinek a versenyzése teszi önre a legnagyobb hatást?
– Egyedi jelenség, hogy a nálam két évvel fiatalabb Jakob Schopf – aki úgy nyerte meg a szegedi világkupát, hogy mindenki ott volt a mezőnyben – egy, az enyémnél jóval nagyobb lapáttal végig tudja vinni az ezer métert. Erős a srác, igaz, nem annyira, mint Josef Dostál. Idén nem láttam olyan versenyzőt, aki úgy kitűnt volna a mezőnyből, mint Fernando Pimenta a 2016-os Eb-n, lehengerlő, sőt szürreális győzelem volt az övé, az elejétől végig vezetve, orrlégzéssel ért be célba. Na, Tokióban nem lesz ilyen, a várható nagy melegben biztos szuszogni fognak a versenyzők, bármilyen kemények készülnek, készülünk is.
– Többször említette idén, bárhogy sikerült is egy-egy viadal, nem nyugtalankodott, mert maximálisan bízik edző-édesanyja tervében. Van úgy, hogy ha másként vélekedik, megosztja vele a meglátásait?
– Az elmúlt években megismertem a testem működését, képeztem magam a táplálkozástudomány területén, és a stábom tagjai segítségével sokat tanultam a megfelelő regenerációról, ezáltal képes vagyok maximálisan leterhelni, gyilkolni a testemet, és a fájdalomtűrő-képességemet is sokkal jobban ki tudom tolni. Ezekre alapozva a mindennapokban hallgatok a belső hangra; van, hogy kevesebb, van, hogy több munkát tudok elvégezni az aznapra előírtnál, és ezt mindig meg is tudjuk beszélni. De az edzőm felkészítési tervét, hozzáértését soha nem kérdőjelezném meg, gyerekkorom óta tisztán látom, zseniális abban, amit csinál. Azért is szeretnék olimpiát nyerni, hogy mindketten elmondhassuk: mesterei lettünk a munkánknak, hiszen az ötkarikás aranyérem nem csak a tehetséges versenyző érdeme, hanem az őt felkészítő, hozzáértő szakember elismerése is.
– Ezek szerint az aranyat célozza meg?
– Célként a dobogós helyezést tűztem ki, ami az elmúlt időszak eredményei alapján reális terv, ezen belül az olimpiai arany az álmom