Egyedül Magyarország végzett a legjobb húszban az előző három játékokon a régióban (Fotó: Árvai Károly)

 

Az alig több mint egy hónapja ért véget, a koronavírusjárvány miatt csaknem elmaradó, végül egyéves csúszással megrendezett tokiói játékokon Magyarország ismételten bizonyította, hogy a régió legjobban teljesítő nemzete. A Tokióban 6 arany-, 7 ezüst- és 7 bronzérmet – ezenkívül tíz negyedik, kilenc ötödik és három hatodik helyezést – szerző, ezzel az éremtáblázat 15. helyén végző delegáció szereplése kiváló, főleg, ha a szomszédos országokéval mérjük össze.

 
Kapufa és dicsőség – Malonyai Péter jegyzete 

A miénknél majd' négyszer nagyobb lakosságú lengyeleket is lefőztük a legutóbbi négy játékokból immár a harmadikon – amint az a második infografikánkon is látszik. Valóban sportnemzet vagyunk, a 2008-as gyengébb szereplés óta viszonylagos állandóságot mutatnak az olimpiai eredményeink, amelyek a magyar sport erejét is jelzik, és amit irigykedve néznek a környezetünkben. Erről nyilatkoztak például a szerbek és a horvátok is, és – még ha csak burkoltan is – a többi szomszédos országban is példálóznak a magyarokkal.

Két sikersportágunk három csillaga: Kozák Danuta és Csipes Tamara kajak-kenuban, Milák Kristóf úszásban szerzett aranyérmet Tokióban (Fotó: Árvai Károly)

Szerbia: Surdát is megidézték a pólósok

VILÁGELSŐK LETTÜNK, AZTÁN MÁSODIKOK
A tokiói olimpián húsz magyar medáliának örülhettünk, többnek, mint az 1996-os atlantai olimpia huszonegy érme óta bármikor. De ennél is fontosabb tény, hogy a megszerzett hat aranyérmünkkel néhány napig megelőztük Finnországot, azaz az egymillió főre jutó olimpiai győzelmek rangsorában Magyarország állt az első helyen. Ám augusztus 5-én és 6-án a Bahama-szigetek két futója, a férfiaknál Steven Gardiner, míg a nőknél Shaunae Miller-Uibo első lett 400 méteren, megnyerve így a mindössze 389 482 főt számláló ország hetedik és nyolcadik nyári olimpiai aranyát. Így Bahama átvette a vezetést Magyarországtól, amely így is a legjobb európai ország 18.7 arany/millió fő mutatóval. A finnek a harmadikok, Bermuda a negyedik, Svédország pedig az ötödik. 

A szerb olimpiai csapat komolyan vette az amerikai AP hírügynökség tippjét, amely kilenc érmet jósolt, hiszen pontosan ennyi medáliát (3–1–5) nyert Tokióban. Ugyanakkor kicsit felül is múlta az AP előrejelzését, hiszen a tippben szereplő két aranyéremből három lett. A 2016-ban is nyertes, tehát címet védő férfi vízilabdázók mellett a 2012-es győztes tekvandós, Milica Mandics, valamint a karatés Jovana Prekovics állt fel a dobogó felső fokára.

A biztos aranyérmesként elkönyvelt Novak Djokovics elődöntőbeli veresége ugyanakkor nagy hullámokat vert, főleg, hogy az év eddigi három Grand Slam-tornáján győztes világelsőnek még a bronzérem sem jött össze, amire végképp nem sokan gondoltak. A harmadik helyért megrendezett vesztes meccs eléggé megviselte Djokovicsot, aki azonnal jelezte, nem lép pályára vegyes párosban a „kisdöntőben”, amivel még magára is haragította az elkeseredett szurkolókat, hiszen nagyon sportszerűtlen lépés volt párjával, Nina Sztojanoviccsal szemben.

Djokovics helyett a férfi vízilabdázók lettek a szerb olimpiai küldöttség sztárjai: a torna előtt hat pólósról – Sztefan Mitrovicsról, Filip Filipovicsról, Andrija Prlainovicsról, Dusko és Gojko Pijetlovicsról és Milan Alekszicsről – is köztudomású volt, hogy utoljára szerepelnek a válogatottban. Ez viszont olyan energiákat szabadított fel a játékosokban, amire talán még ők se számítottak, így a búcsút újabb aranyéremmel tették feledhetetlenné. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a belgrádi sajtótájékoztató végén Sztefan Mitrovics vezetésével a csapat elénekelte a Magyarországon is vetített Forró szél című vígjátéksorozat betétdalát, az „A sad adiót” (És most viszlát). Szívszorító volt látni, hogy a nagy harcosok, mint például a torna legjobbja, Filip Filipovics könnyekre fakadnak, és azt is, ahogy Dejan Szavics szövetségi kapitány a tenyerébe temeti az arcát. Surda sem volt nagyobb hős náluk.

„Ha az érmek számát nézzük, Londonban holtversenyben a negyedikek voltunk a régióban, Tokióban viszont csak Magyarország előzött meg bennünket” –  mondta Alekszandar Vucsics köztársasági elnök, aki hozzátette: Magyarország igazi sportnemzet, amely sok pénzt fordít az infrastruktúrára, és Szerbia is igyekszik majd ezen az úton követni.

Megérkezett Ferihegyre a magyarok aranygépe (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Horvátország: csalódás a csapatsportokban

NS-SZAKÉRTŐ: FÁBIÁN LÁSZLÓ, A MOB SPORTIGAZGATÓJA, VILÁG- ÉS EURÓPA-BAJNOK ÖTTUSÁZÓ
A pekingi játékok óta szépen szerepel a magyar delegáció, noha Rio után akadtak elégedetlenkedő hangok... A tokiói olimpiai teljesítmény felülmúlta a várakozásokat, ahogy sportnyelven mondják: a kapufáról befelé pattantak a labdák. Nagyon örülök ezeknek a „labdáknak”, de ebből a jó szereplésből is le kell vonni a tanulságokat, mert van min javítani. Ahhoz, hogy Párizsban is hasonlóan szerepeljünk, továbbra is sok munka szükséges. Biztosan nehéz lesz pótolni a visszavonulókat, olyan klasszis versenyzőket, mint Cseh László vagy Lőrincz Tamás, és közben bízunk abban is, hogy azok az idősebb sportolók, akik folytatják, például Marosi Ádám hasonló szinten képes lesz teljesíteni. A generációváltást meglehetősen gyorsan végre kell hajtani, mert hamarosan kezdődnek a kvalifikációs versenyek. Idén huszonhárom sportág huszonnyolc szakágában indultunk, de volt hat-nyolc olyan sportág, amelyben egy-egy versenyző képviselte Magyarországot. A szerbek és a lengyelek erősek a csapatsportágakban, de mi mérjük magunkhoz magunkat! Úgy hiszem, ezt a szép tendenciát lehet tartani a következő időszakban is, tehetséges nép a magyar, a sportban is ott vagyunk a legjobbak között, ezt az éremtáblázatok is tökéletsen megmutatják. De vannak hiányosságok, amelyekre figyelni kell, nem szabad hagyni, hogy a jó eredmények elbizakodottá tegyenek minket. A románok szereplését nem értékelném, mert az előző másfél év a koronavírus miatt hektikusan alakult a világon. Nekünk jobb lehetőségeink voltak a a felkészülésre, sportolóink idejében kaptak oltást, jókor nyitottak a létesítmények, Európában talán nekünk voltak a legjobb feltételeink.

Horvátország 1992 óta a legkisebb létszámú olimpiai csapattal, 60 sportolóval vett részt a játékokon, ezután az éremtermése 3 arany-, 3 ezüst-, illetve 2 bronzérem, összesen tehát nyolc dobogós helyezés, amellyel az éremtáblázat 26. helyén zárt.

Zlatko Matesa, a Horvát Olimpiai Bizottság elnöke már az ötkarikás játékok előtt idegeskedhetett, hiszen férfi szlalomkenuban közvetlenül a start előtt kötelezték karanténra egyik honfitársát, ugyanakkor evezésben a Martin Sinkovic, Valent Sinkovic páros, tekvandóban Matea Jelic, míg férfi párosban a néhány héttel korábban Wimbledonban is nyerő, s emiatt a tokiói sikerét Horvátországban történelminek nevező teniszező Nikola Mektic és Mate Pavic kettős is aranyérmet szerzett.

Ugyanakkor a 15 sportágban rajtoló horvátok nagy bánata, hogy a csapatsportokban leszerepeltek, egyetlen érmet sem szereztek. Ratko Rudic edzőpápa, a vízilabdázók szövetségi kapitánya mindenesetre a horvátok ötödik helyével sem volt elégedetlen, ugyanakkor a magyarok sportkultúrájára külön is kitért, nemes egyszerűséggel csak annyit közölt: csodálja.
Horvátország 2016-ban Rióban 10 érmet szerzett, jelenleg viszont több sportágban, főleg a csapatoknál generációváltás zajlik, s remélik, hogy 2024-re, Párizsra már a kézi-, kosár-, vízilabda hármasa is újból éremért harcolhat. Az államnak változtatnia kell a hozzáállásán a tekintetben, hogy már az iskolában felhívja a figyelmet a sport fontosságára – szólnak a kommentárok.

Szlovénia: Minden érem élmény

Mert közben például Szlovénia a Tour de France-győztesével, Tadej Pogacarral köszönt be az olimpiára – aztán Primoz Roglic megszerezte a kerékpársportban számukra oly fontos aranyat, csak éppen nem az országúti mezőnyversenyben, hanem egyéni időfutamban. Benjamin Savsek szlalomkenus és a női sportmászó, Janja Garnbret is hazahozta a legfényesebet, egyébként a megszerzett öt érem a táblázat 31. helyére volt elegendő. A férfi kosárlabda-együttes is éremesélyesként utazott Japánba, a torna egyik legnagyobb sztárja, az NBA-ben szereplő Dallas Mavericks hátvédje, Luka Doncic azonban „csak” a negyedik helyig tudta vezetni a csapatot úgy, hogy a kétmilliós állam kosarasai az elődöntőben egyetlen ponttal kaptak ki a franciáktól... Szlovénia azonban tisztában van a helyével a sportvilágban, ezért minden érem élmény a nyári olimpián.

A TELJES MÉRET MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

Szlovákia: Feltűnő kalandorok

CSAK A LENGYELEK KERÜLTEK ELÉNK
Magyarország hét arany-, öt ezüst- és négy bronz-, azaz tizenhat érmet szerzett tokiói paralimpián, ami 1984 óta a legsikeresebb szereplés volt a tornán, és amivel ezúttal a 18. helyen végzett az éremtáblázaton. Hazánk kiemelkedően szerepelt a környező országokhoz képest is, amelyek közül egyedül Lengyelország tudott előttünk végezni, igaz, csak egy pozícióval (17.), sportolói csak ezüst- és bronzérmekben előzték meg a mieinket, összesen kilenc medáliával. A táblázaton mögöttünk legközelebb Szlovákia kapaszkodott meg, öt aranya és tizenegy érme a 26. helyre volt elegendő, majd egy szakadék következik, a régióból utána Csehország jön a 44. helyen, két arannyal és összesen nyolc dobogós helyezéssel. Szerbia hat éremmel a 45., Ausztria kilenccel a 49., Horvátország héttel a 65., Románia és Szlovénia kettő-kettővel megosztva a 71. helyre fért fel. A két román érem közül az egyiket a csíkszeredai születésű román sportminiszter, Novák Károly Eduárd szerezte, aki mindmáig Románia egyetlen paralimpiai bajnoka. A 45 éves politikus-sportoló parakerékpárban, a négyezer méteres üldözőversenyben lett második. 

Szlovákia a tokiói játékokon négy érmet szerzett, ugyanannyit, mint öt éve, Rióban, csak most tízzel kevesebb sportoló alkotta a küldöttséget, 41-en képviselték Japánban, ami történelmi mélypont.
Zuzana Rehák-Stefeceková sportlövészetben szerzett aranyat, második lett Jakub Grigar szlalomkajakban és a két éve szlovák állampolgár golfozó Roy Sabbatini, míg harmadik a kajak négyes.

Anton Siekel, a Szlovák Olimpiai Bizottság elnöke elégedett volt az eredményekkel: „Akadtak olyan sportolók is, akik elmaradtak a várakozástól. Szimpatikus volt azonban, hogy senki sem keresett kifogást, hanem a jövőbe tekintett.”

Az egyik legnagyobb csalódás atlétikában érte a szlovákokat, hiszen 2016-ban Matej Toth az 50 kilométeres gyaloglásban olimpiai bajnok lett, a kalapácsvető Marcel Lomnicky pedig az ötödik helyen végzett, most viszont a a legjobb eredményt a már említett Toth (14. hely) és a 400 gátas Emma Zapletalová (15. hely) érte el, ami messze nem ugyanaz a szint...
Szlovákia következő nagy gondja a generációváltás, két kivétel van, ahol sok a tehetséges fiatal – kajak-kenuban és szlalomkajakban. Idevág az atlétikai csapat főedzőjének nyilatkozata is, aki keményen kritizálta az állami szerveket, szerinte itt az ideje, hogy harminc év után végre megfelelő emberek kezdjenek el foglalkozni a sporttal...

„Mindig feltűnik egy-két kalandor, aki a legokosabb és mindent tud: valószínűleg ez az oka annak, hogy a szlovák sport már három évtizede zuhan a szakadékba – mondta Martin Pupis.  – Nagyon sok sporttal kapcsolatos kampányfilm fut, de úgy tűnik, az illetékesek elfelejtették, hogy az élsporthoz főleg sportlétesítmények kellenek és nem PR meg marketing. Ez így nem ér semmit, ha lassan nem lesz kit az olimpiára küldeni.”

A TELJES MÉRET MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

Az összeállítást készítette: Fazekas Zoltán, Boros Miklós, Duducz Tibor, Polgár László, Tőke János

ROMÁNIA MAGYARÁZKODIK
„Megállítottuk a hanyatlást”   – összegzett Mihai Covaliu, a Román Olimpiai és Sportbizottság (COSR) elnöke, miután a 101 tagú román sportolói küldöttség négy érmet, köztük egyetlen aranyat nyert Tokióban, akárcsak Rióban. A legutóbbi három ötkarikás játékokon összesen sikerült négy aranyat szerezni, amiért a szakemberek és sportvezetők egyöntetűen a sport folyamatosan csökkenő állami támogatását teszik felelősé. Az egymást sűrűn váltó kormányokban az ifjúsági és sportminiszteri tárca hálátlan és népszerűtlen poszt, ebben az olimpiai ciklusban a csíkszeredai Novák Károly Eduárd már a hatodik tárcavezető.
Tisztázatlan a támogatásokat szétosztó sportminisztérium, a szakmai felügyeletet ellátó COSR és a szövetségek viszonya is.
A sportági szervezetek a minél nagyobb állami támogatás reményében teljesíthetetlen célokat ígértek, ehhez képest Tokióban egyedül az evezősök (1 arany és 2 ezüstérem) szerepeltek jobban saját elvárásaiknál, a vívók a veterán párbajtőröző Ana Maria Popescu második helyével teljesítették ígéretüket, a többi sportág viszont semmit sem nyert. A százas nagyságrendet amúgy is csak a futballcsapat kijutásával sikerült elérnie a küldöttségnek, amelybe a klubok – a Hagi Akadémiára épülő Farul kivételével – nem engedték el a korosztály legjobb játékosait. Olyan korábbi román sikersportágaknak, mint a torna, az atlétika vagy a birkózás, már a kvalifikáció is gondot okozott, az elmúlt évtized legsikeresebb román sportolói, a női teniszezők sérülésre hivatkozva lemondták a szereplést. Az egyetlen reménysugarat a 16 éves gyorsúszó David Popovici negyedik és hetedik helye jelentette, bár az olimpia előtti hetekben a bukaresti sajtó már érmeket várt az első felnőttvilágversenyén induló ifjúsági világrekordertől...
A COSR elnöke a 2024-es párizsi játékokra viszont előrelépést ígér, a román kormány pedig bejelentette, hogy megduplázza a tokiói érmesek jutalmát: az aranyérmesek 140 ezer, az ezüstöt szerzők pedig 112 ezer eurót kapnak. Emellett Klaus Iohannis elnök állami kitüntetéseket adott át a dobogós olimpikonoknak, míg a COSR autóval jutalmazza a sikeresen szereplőket.