Paralimpia 2020: reggeli bronzzal zártak a magyarok Tokióban

Vágólapra másolva!

2021.09.04. 19:18

Címkék

Az utolsó versenynapunkra is jutott dobogós helyezés a tokiói paralimpián, legutóbb 1984-ben volt ennél sikeresebb a küldöttségünk.

Még egy érem belefért a magyar csapatnak szombaton, a XVI. paralimpiai játékok utolsó magyar érdekeltségű versenynapján. Három para kajak-kenusunk is indult a középdöntőben, közülük Varga Katalin nemcsak az A-döntőbe jutásra volt esélyes, de az éremre is.

JUHÁSZ TAMÁS, paralimpiai 8. kenus
„Próbáltam jól rajtolni, nem tudom, mennyire sikerült, éreztem, hogy ott egy picit nagyobb volt az oldalszél, ezért elég sokat kellett kormányoznom. Így, noha a végét általában meg tudom húzni, most csak az utolsó tíz méteren tudtam valamennyit hozni a többeken. Tudtam, hogy nagyon sokat erősödött a mezőny, de kicsit jobb eredményre számítottam. Egyébként borultak a megszokott erőviszonyok, megváltozott az egész felállás, ami eddig volt. Azt gondoltam, ha tudok menni a spanyol ellenfelemmel, jó helyen leszek, de nem sikerült."

A KL2-es kategória kétszáz méteres versenyében a két brit induló, Charlotte Henshaw és Emma Wiggs egyből az A-döntőbe jutott az előfutamokból, és az időeredményükből következtetni lehetett arra, hogy ott sem fogja meg őket senki. Varga a középdöntőben ült újra hajóba, amelyben a legjobb idővel végzett az élen, és mivel a végén látványosan kiengedett, bízni lehetett benne, hogy a döntőben kiharcolja a dobogós helyezést.

Így is lett, a fináléban a két fő esélyes már az elején elhúzott, Varga végig tartotta a harmadik helyet, azaz a nagy bronzcsata elmaradt, sőt, annyira feljött a britekre a végén, hogy közelebb állt az ezüsthöz, mint hogy lecsússzon a bronzról. Ezzel a 35 éves sportoló a magyar csapat tizenhatodik érmét szerezte a XVI. paralimpiai játékokon.

A nap végén még lehetett várni egy érmet, mivel a T38-as kategória távolugrásában már paralimpiai bajnok Ekler Luca világcsúcstartóként érkezett a 400 méteres síkfutás döntőjébe is. Igaz, ez már a harmadik versenye volt Tokióban, egy futószámban pedig sokkal nehezebb megjósolni az érmeket, mint a technikaiakban. Ráadásul az előfutamok alapján igen szoros finálé volt várható, amelybe a TFSE versenyzője a harmadik legjobb idővel jutott be, azaz ebből még bármi lehetett.

A rajtnál zuhogott az eső, és az első kanyarnál már látni lehetett, hogy a német Lindy Ave, az orosz Margarita Goncsarova és a kolumbiai Darian Faisury Jiménez alkotta hármas egy lépéssel a mezőny előtt jár. Bár Luca a hajrában fel tudott zárkózni, csak az ötödik helyen végzett, és az előbb említett hármas mindegyik tagja a magyar atléta 1:00.27-es világcsúcsán belüli idővel ért célba. Az új, kereken 1:00.00-s rekord mostantól a német rivális nevéhez fűződik.

A magyar küldöttség 16 éremmel, hét arannyal, öt ezüsttel és négy bronzzal zárta a 2021-es paralimpiát, s az utolsó versenynap előtt a 18. helyen állt az éremtáblázaton.

VARGA KATALIN, paralimpiai bronzérmes kajakos
Két napja Metallicát hallgatott, hogy felpörgesse magát
– Mikor érezte, hogy meglesz a bronzérem? – A középfutam végét szándékosan elengedtem, hogy ne égessem el az összes rakétámat. Amikor mondták, milyen volt az ideje a német lánynak a középfutamban, akkor gyanítottam, hogy ha beletolok mindent, meglesz. De nem láttam pontosan, hol végzett, és amikor befutottunk, akkor sem voltam még biztos benne. Annyira lassan írták ki a végeredményt, hogy azért izgultam. – Volt olyan pillanat, amikor azt érezte, hogy a második hely is meglehet? – Volt, de nekem az a hátrányom, hogy a végén fogyok el, ezen javítanom kell a télen. – Most már bevallhatja: a bronzért jött Tokióba? – Pontosan, és minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. A kiérkezés után nehéz volt magamat felpörgetni, valószínűleg túl higgadtan álltam hozzá a versenyhez. Már két napja Metallicát hallgatok, hogy felpörgessem magam. – Ismerte a pályát korábbról, ez jelentett előnyt? – Két évvel ezelőtt voltam itt a tesztversenyen, de akkor egy sérülés miatt nem tudtam versenyezni. Annyira ismertem csak, hogy egyet-kettőt eveztem rajta, de csupán az elmúlt időszakban váltam annyira magabiztossá a hajóban, hogy igazából mindegy, milyen pályára, milyen vízre kerülök. Korábban aggasztott a szélhelyzet meg a hullámzás, most már nem. – Milyen tervei, céljai vannak ezután? – Párizsban szeretnék fényesíteni egy picit az érmen, följebb lépkedni a ranglétrán. Most úgy néz ki, elég jó az a munka, amit néhány hónapja elkezdtünk. Ha ezt folytatjuk, akkor azt gondolom, sikerülni fog.

EKLER Luca, paralimpiai 5. atléta
Úgy érzi, elsőre egész jó paralimpiája volt…
– Százon volt, aki meglepte. Ez igaz a négyszázra is? – A kolumbiai lányokon kívül igazi meglepetés nem volt, velük még az életemben nem találkoztam. Egyikük most került át egy látássérült kategóriából, ami szerintem kicsit érdekes… Illetve a német lányról nem tudtam, milyen formában van, két évig sérült volt, az idén is csak egy futását láttam, de tudom, hogy csak a futószámokra készült. A többiek eredménye alapján nagyjából lehetett látni, kiben mennyi van, még akkor is, ha biztosan volt, aki az előfutamban taktikázott és nem futotta ki magát. – A döntőben szerzett ötödik helyét reálisnak tartja? – Amikor elindultam, úgy láttam, az első hat hely bármelyikén végezhetek, olyan szoros a mezőny. Az eső kicsit zavaró volt az elején, nehezen láttunk az első kanyarban, de hamar megszoktam, mivel nem volt hideg, a húsz fok ideális. Inkább a mezőnyhöz kellett alkalmazkodnom, a saját futásomat kellett átalakítanom, mert a végét szoktam megtolni, de mivel már az elejétől nagyon nyomták a többiek, mennem kellett velük, nem szabadott elengednem őket. Várható volt az új világcsúcs, amikor elmentek mellettem háromszáz méter előtt kicsivel, már éreztem, hogy ez nagyon erős lesz. – Sokan érmet vártak öntől ebben a versenyszámban is. Nem csalódott? – Nem, mert úgy szerettem volna lejönni a pályáról, hogy tudom, kifutottam magam és a maximumot nyújtottam. Ebben most ennyi volt, mégiscsak a harmadik versenyszámom ezen a paralimpián. Sok volt az új inger, elfáradtam a végére, és örülök az ötödik helynek. Elsőre egész jó paralimpiám volt.

KOREAI VAGY JAPÁN?
paralimpiai napló
Miután letelt a tizennégy nap kötelező karantén, végre kicsit kimozdulhattunk Tokióban, és elhagyhattuk az életünket addig meghatározó hotel–taxi–versenyhelyszín Bermuda-háromszöget. Gondoltuk, az első szabadnapunkat megünnepeljük azzal, hogy ellátogatunk a Sibuja állomásnál található híres kereszteződéshez, megnézzük Hacsiko, a híres kutya szobrát, aki a történet szerint gazdája halála után még évekkel is hűségesen várt rá, a túrát pedig valami igazi japán kajával zárjuk le, mielőtt visszaindulnánk Ekler Luca döntőjére. Be is ültünk a legszimpatikusabb helyre az egyik mellékutcában, kikértük magunknak az ételt, és türelmesen vártuk, hogy végre ne csak a boltban csomagolt fagyasztott szusit kelljen belapátolnunk. A szusiról azonban hamar kiderült, hogy kimbap a neve, a japán étteremről meg hogy koreai. Nem rossz, elsőre legalább a kontinenst sikerült eltalálnunk.

EREDMÉNYEK
FÉRFIAK
PARA KAJAK-KENU
VL2 200 m. Paralimpiai bajnok: Fernando Rufino de Paulo (Brazília) 53.077, ...8. Juhász Tamás57.193.

NŐK
PARAATLÉTIKA
400 m. Pb: Lindy Ave (Németország) 1:00.00, ...5. Ekler Luca1:01.22.
PARA KAJAK-KENU
KL1 200 m. Pb: Edina Müller (Németország) 53.958. Középfutam: ...11. Pulai Erika 1:08.043.
KL2 200 m. Pb: Charlotte Henshaw (Nagy-Britannia) 50.760, ...3. Varga Katalin52.622.

VEGYES
SZABADPISZTOLY
50 m. Pb: Manish Narwal (India) 218.2 kör. Alapverseny: ...12. Dávid Krisztina 525, ...24. Gurisatti Gyula 511, Dávid és Gurisatti nem jutott döntőbe