Csipes Tamara: Mindenki nyerni szeretne, én ezt ki is mondom

Mindkét magyar női kajak kettes hozta a kötelezőt a kajak-kenu versenyek első napján, és mindkét magyar egység futamgyőztesként jutott be a keddi középfutamba – a Kozák, Bodonyi kettős rövidebben értékelt, ám a Csipes, Medveczky duó jóval hosszabb ideig időzött a vegyes zónában.

– Mennyire tetszett a saját evezésük, milyen pályát tudhatnak maguk mögött?
Medveczky Erika: – Azt beszéltük meg Tamival, hogy csak magunkra figyelünk, senki másra, vagyis nem adjuk meg az esélyét sem annak, hogy bármi is kizökkentsen a saját ritmusunkból. Megpróbáltuk megcsinálni azt, amit előzetesen megbeszéltünk.

– Megoszlanak a vélemények, hogy kemény vagy puha-e a pálya, önök mit mondanak?
Csipes Tamara: – Nekem puha, de ezt minden bizonnyal az evezési stílus is befolyásolja. Ez egy sós, vagyis elvileg puha víz, nem olyan kemény, mint mondjuk a Duna. Hogy ki milyennek érzi, nem jelent sem negatívumot, sem pozitívumot, mindez egyénfüggő.

– Mivel telik a délután? Kemény kedd vár önökre, hiszen két órán belül kétszer is le kell evezniük az ötszáz métert.
Cs. T.: – Ne is mondja... Elég érdekesen van összerakva a menetrend, fel kell készülünk rá, úgyhogy jöhet a pihenés: benyomjuk a Netflixet, és hajrá! Azért persze felfekvést sem lenne jó kapni – kitaláljuk, hogyan telik majd a mai napunk.

– Beszéltek egymás között arról, hogy Erikának ez az első olimpiája?
M. E.: – Jaj, mindenki ezt kérdezi! De ez ugyanolyan verseny, mint a többi.
Cs. T.: – Ugyanazok a versenytársak, ugyanazt kell csinálni, mint egy világbajnokságon, csak éppen más időrendben. Való igaz, hogy más ritmusban kell a napodat beállítani, ám ez nem egy száznyolcvan fokos fordulatot jelent a korábbiakhoz képest. Az persze nem jó, ha az ember önmagára teszi a terhet, mondván, ez egy olimpia, vagy ellenkezőleg, ha nem úgy áll hozzá, hogy ez egy olimpia, ott adódhatnak gondok.

– A holnapi középdöntőig nem is igen beszélnek a másik magyar duóval?
Cs. T.: – Találkozni biztosan fogunk, egy hangárban vagyunk.
M. E.: – És egy szállodában. Én például este simán leülök Dórival egy asztalhoz vacsorázni, ilyenkor nem számít, hogy másnap ellenfelek leszünk.
Cs. T.: – Egyébként sem lenne semmi értelme szótlanul elmenni egymás mellett, egyfelől mert nem is vagyunk rosszban egymással, másfelől fölöslegen szívnánk le magunkból az energiát.

– Kettejük közül ki a főnök?
M. E.: – Attól függ, miről van szó – minden téren más viszi ezt a szerepet.
Cs. T.: – Az a jó, hogy a vízen ugyanazt gondoljuk.
M. E.: – Való igaz, hiszen általában ki sem kell mondanunk semmit, vagy csak el kell kezdeni a mondatot, és a másikunk tudja, mire gondolunk.
Cs. T.: – Alapvetően hasonló típusú versenyzők vagyunk. Emberileg van köztünk különbség, ám a vízen nem olyan sok.

– Ki merik mondani, hogy milyen eredménnyel lennének elégedettek kedden?
M. E.: – Szeretnénk olyan pályát menni, amilyet tudunk.
Cs. T.: – Mindenki nyerni szeretne, én ezt ki is mondom! Ki az, aki úgy áll be a rajtgépbe, hogy hát, rendben van, jó lesz a negyedik hely is? Ugyan már: mindenki győzni akar, aztán lehet, hogy második vagy harmadik lesz, de ha ez úgy történik, hogy kihajtja magát, akkor örülni fog, és úgy érzi, megszerezte azt az érmet. Ha viszont úgy leszel harmadik, hogy a célban azt mondod, menjünk még egyet, mert még bírnád, akkor nem lehetsz elégedett.