A barcelonai kimagasló szereplés és a 11 aranyérem után 1996-ban Atlantában valamivel visszafogottabban szerepelt a magyar sport, de a hét elsőséggel és a 21 éremmel azt nem lehet mondani, hogy alulteljesített volna, sőt.
Az olimpiára úgy érkezett ki a Horváth Csaba, Kolonics György kenu páros, hogy ők ketten az egyik legnagyobb aranyvárományosok voltak a magyar csapatban. Az egy évvel korábbi duisburgi világbajnokságon ugyanis mind a három távon, 200-on, 500-on és 1000-en is nyertek, és emellett még négyesben is összelapátoltak két aranyat.
Atlantában a hosszabbik távon is esélyesnek számítottak, ám az elhibázott rajt következtében csak harmadikok lettek. Szerencsére másnap az erősebbik számban, 500-on javíthattak. A rendkívül kiélezett hajrában azzal a moldovai Nicolae Juravschi, Viktor Reneysky kettőssel vívtak óriási csatát, akiket Horváth Csaba 1988-ban még áhítattal nézett a tévében, amint Szöulban szovjet színekben 500-on és 1000-en is diadalmaskodnak (a Szovjetunió sportolóiként még Zsuravszkij, Renejszkij néven szerepeltek – a szerk.).
A célba érést követően ezúttal is Juravschiék ünnepelték magukat – rosszul tették. Idegőrlő másodpercek után, a célfotó alapján kiderült, hogy a hajót remek ütemben berúgó Horvátnak köszönhetően ugyanis a magyar egység haladt át előbb a célvonalon! A különbség a tévéközvetítés kiírása alapján 28 század, más források szerint viszont csupán 36 ezredmásodperc volt, ami távolságra átvetítve 14-16 centit jelentett.
Ez tehát egy olyan berúgás volt, ami miatt nem kellett szégyenkezni, sőt Horváth egyenesen egy életre büszke lehet rá. Neki ugyanis a fájdalmasan korán, 36 évesen elhunyt Koloniccsal szemben ez az egyetlen olimpiai győzelme.
A futam a videón 4:15-nél kezdődik