Tokió 2020: Mohamed Aida rekorder lett, női tőrcsapatunk 7. helyen végzett

Egyiptom ellen volt az utolsó lehetőség, hogy pozitív élménnyel zárja női tőrcsapatunk az olimpiát. A kezdésnél nem történt csere a felállásban, az alap hármassal indítottuk a meccset. Az első szorosabb asszók után Kreiss Fanni csinált egy 6:1-t, ezzel tudtunk fordítani 15:11-re az első kör végén. Az afrikaiak különböző indokokkal többször is megállították az asszókat, talán így próbálva megzavarni a mieinket.

„Koncentrálj, megcsinálod!” – kapta a többiektől a biztatást Kondricz Kata, aki meg is fogadta a tanácsot, és miután csak az első asszót buktuk el, folyamatosan nőtt az előnyünk. Közben már készülődött a pást mellett Mohamed Aida is, akit Kreiss helyére cseréltünk be az utolsó körre.

Mohamed ezzel rekorder lett, ugyanis Gerevich Aladárt és Gádorfalvi Áront megelőzve egyedüli magyarként mondhatja el magáról, hogy hét olimpián is szerepelt.

Az UTE 45 éves, világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok vívója Atlanta óta tagja a magyar olimpiai csapatnak – a tőrcsapat tagjaként egy negyedik helyezéssel nyitotta ötkarikás szerepléseit 1996-ban Solti Antal tanítványa (egyéniben nyolcadik lett). Sydney-ben egyéniben a hetedik, a csapattal a hatodik helyen végzett. A 2004-es athéni olimpián újra negyedik lett, ezúttal egyéniben, majd négy évvel később Pekingben megint kevéssel maradt le a dobogóról – akkor a tőrcsapat tagjaként végzett a negyedik helyen. Londonban és Rióban egyaránt az egyéni verseny második fordulója jelentette számára a végállomást.

Mohamed több szép tust is adott, végül 5:5-tel adta át a stafétát a két utolsó emberünknek. Pásztor végül egy nagy kiáltás kíséretében vitte be az utolsó tust, amivel 45:28-ra nyertünk, megszerezve a 7. helyet.

TOKIÓ 2020
VÍVÁS, NŐI TŐRCSAPAT
A 7. HELYÉRT
Magyarország–Egyiptom 45:28 (Kondricz +4; Kreiss +8; Mohamed 0; Pásztor +5)

A mérkőzés után a rekorder nyilatkozott lapunk munkatársának:
– Mit szól hozzá, ha azt mondom, Mohamed Aida egyedüli magyarként immár hétszeres olimpikon?
– Bevallom őszintén, most csalódott vagyok, úgy gondolom, ebben a csapatban több volt. Bíztam benne, hogy szebb helyezést érünk el. Az olaszok ellen nagyon jól küzdöttek és helytálltak a lányok, a Kanada elleni mérkőzés viszont elszomorított.

– Az egyetlen önnek jutó asszóban itt a végén jól vívott.
– Nekem most ennyire volt lehetőségem...

– Van olyan a korábbi olimpiákból, amely különösen közel áll a szívéhez?
– Biztos, hogy nem ez lesz az. A koronavírus és a körülmények miatt a felkészülésünk is nehézkesen alakult. Minden korlátok közé volt szorítva. Az egyik kedvenc Sydney volt, az egész közeg rendkívül szabad volt.

– Nem lehetett nem észrevenni, hogy sokszor a többiektől külön mozgott. Az előzmények ismeretében menyire érezte magát kívülállónak?
– Inkább az olimpia előtt volt nehéz, mire elindult a verseny, már megszoktam a helyzetet.

– A közös cél sem kovácsolta össze a csapatot?
– A csapatmunkánk meglehetősen szakmai alapokra helyeződött, és ebben ki is merült a kapcsolatunk.

– Mikor utazik haza?
– Két nap múlva hagyjuk el a falut, és még két napig egy külső szálláson leszünk, utána indulunk. Természetesen már hiányzik a családom, ilyen sokat nem igen voltam távol tőlük. Igyekszünk minél többet beszélni, tulajdonképpen három időzónát kell összehangolnunk, de a gyerekek megértették, hogy nekem fontos volt az olimpiai szereplés.