„Az úszás borzasztó kaotikus volt, nem is érzékeltem, hogy így elszöknek, azt hittem, nagybolyban vagyok, a depóban láttam, hogy már nincsenek ott bringák, ekkor realizáltam, hogy nagyon durva volt ez a szám. Ahogy Spiriggel a második bolyban a bringa is: bár nem sikerült az elszökő csapatot utolérnünk, a mögöttünk lévőket pont annyira szakítottuk le, hogy a futáson nem tudtak feljönni. A bringa után nézegettem, hogy kikkel vagyok együtt, ki az, akivel el tudok menni, kik jöhetnek hátulról, de számomra is meglepő módon olyan jól mentek a lábaim, hogy össze tudtam hozni ezt a tizenkettedik helyet” – mondta Bragmayer Zsanett a célban.
„Úgy utaztam el Tokióba, hogy a legjobb tizenöt a cél, innentől kezdve minden hely ajándék, és ebben a tizenkettedik helyben minden benne volt, az összes erőm, energiám, jobb már nem tudtam volna lenni. Hihetetlenül boldog vagyok, ugyanakkor nagyon szomorú is, mert az edzőm, Kuttor Csaba nem tudott a csapattal kiutazni, nem lehetett itt velem, pedig ez a mi közös sikerünk” – tette hozzá a magyar versenyző.