Sajnos nagyon-nagyon ritkán emlegetik, pedig az olimpiai és versenyszellem egyik legjobb példája a női tőrcsapat aranyérme Tokióból. A döntőt „természetesen” a szovjetekkel vívták a magyar lányok-asszonyok. Az Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Marosi Paula, Rejtő Ildikó csapat végig szoros mérkőzést vívott a „nagy testvérrel”, az utolsó páros lépett pályára, amikor a szövetségi kapitány Sákovics József megszólalt: „A szovjet csapat találataránya jobb, Lidinek meg kell nyerni az utolsó asszót, különben lőttek a bajnokságnak!”.
Tudta ezt a szovjet Ljudmila Sisova is, és azonnal elhúzott két találattal, de egyenlített a magyar versenyző. Egy találatot bevitt azonban gyorsan Sisova, a következő a szovjet aranyérmet jelentette volna… de „Lidi” megmutatta, milyen lélek lakik benne, mert két tussal megfordította az állást, és a magyar csapat lett így az olimpiai bajnok!
„Nem foglalkoztam azzal, hogy egy tuson múlik az aranyérem. Elbizonytalanított volna. Csak akkor győzhet az ember, ha százszázalékosan bízik magában. Ám milyen érdekes, nemegyszer eszembe jutott utólag, vajon Sisovának mennyire rossz lehet. De nem került szóba. Ők sem kezdtek el arról beszélni, hogy bezzeg Rómában!” – nyilatkozta később Dömölky Lídia.
Ennél izgalmasabb nem lehetett volna a vége, a magyar versenyző a döntő tus előtt kétszer is érvénytelen találatot vitte be, de a kapitány végig bízott benne. Muszáj volt, mert 1958 óta a felesége volt…