Tokió 2020: honosított és külhoni versenyzők – a magyar sport aranytartalékai

Vágólapra másolva!

2021.07.28. 08:46

Címkék

A magyar és a szomszédos országok tokiói csapatát is számos külhoni sportolónk képviseli, emellett honosítottjaink is akadnak Kaliforniától Új-Zélandon át Kabard-Balkárföldig..

Amikor a magyar sportról beszélünk, nem csupán az anyaországra kell gondolnunk, távolabb kell tekintenünk mai határainkon: a tokiói olimpia versenyszámaiban számos külhoni sportolónk is érdekelt, akár hazánk színeiben, akár valamelyik szomszédos ország képviseletében.
Hogy mennyit is jelent egy, az elcsatolt területek valamelyikén élő magyar sportolónak az, ha az anyaországot képviselheti, Szöllősi-Zácsik Szandra elég találóan megfogalmazta. A szlovákiai Révkomáromból származó ferencvárosi kézilabdázó korábban szlovák utánpótlás-válogatott volt, ezért amikor megkapta a vágyott meghívót a magyar nemzeti (junior)csapatba, a vonatkozó nemzetközi szabályok értelmében két évet kellett várnia a bemutatkozásra – aligha csoda, hogy a klasszis balátlövő piros betűs ünnepként élte meg, amikor végre elérkezett a nagy nap. Főleg, hogy a sorsnak furcsa a humorérzéke: bemutatkozó mérkőzése nyilván Szlovákia ellen esett...


„Ugyanúgy örvendek, mintha anyaországi magyar lennék”

„ Érdekes volt a helyzet, mert az első mérkőzésem a magyar juniorválogatottban éppen Szlovákia ellen volt – elevenítette fel a Nemzeti Sportnak Szöllősi-Zácsik. – Nagyon izgatott voltam, amikor végre magamra húzhattam a magyar mezt a 2009-es, hazai junior Európa-bajnokságon, ráadásul éppen a szlovákokkal szemben, szóval volt azért csavar a történetben... Bor zasztóan vártam már a bemutatkozást, mert előtte két évet ki kellett hagynom, hiszen korábban játszottam már a szlovák nemzeti együttesben is. Valósággal tűkön ültem, hogy felvehessem végre a magyar mezt és elénekelhessem a Himnuszt. Az pedig végképp hatalmas megtiszteltetés volt, amikor a magyar felnőttválogatottban is pályára léphettem – akkora öröm, hogy azt el sem lehet mondani!”

Szabó Szebasztiánt a NOB-nak is köszönhetjük
2019 októberében remek hírről számolhatott be a Nemzeti Sport: kiderült, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rekordsebességgel döntött arról, hogy a Vajdaságból származó úszó, Szabó Szebasztián magyar színekben indulhat Tokióban. Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke arról tájékoztatott, hogy a NOB végrehajtó bizottsága döntött a MOB beadványáról, amelyben azt kérte, hogy a németországi Frankfurtban született szerb-magyar kettős állampolgárságú úszó magyar színekben versenyezhessen az ötkarikás játékokon. A NOB a MOB-nak küldött levelében nemzetiségi okokra hivatkozva mentesítette a sokáig szerb színekben versenyző Szabó Szebasztiánt az országváltás esetében előírt hároméves várakozási idő alól. Az akkor 23 éves úszó a kvangdzsui világbajnokságon már magyar színekben indult, az ötkarikás részvételhez viszont szükség volt a NOB engedélyére. A dél-koreai vb-n Szabó országos csúccsal ötödik lett 50 méter pillangón, majd ugyanebben a számban idén a hazai rendezésű Eb-n nyert Budapesten. „Eszembe jutott, hogy amikor a győri egyesület egyik elnökségi tagjával és Petrov Iván edzővel először beszéltünk az országváltásról, a magyar állampolgárság megszerzéséről, mindketten azt mondták, úgy számoljak, hogy jövőre indulhatok a budapesti Európa-bajnokságon, ám a tokiói olimpia kimarad a pályafutásomból - nyilatkozta korábban a Nemzeti Sportnak a jelenleg 25 éves úszó. - Érzelmileg leírhatatlan ez az egész... Nem is igen tudom szavakba önteni. És persze van a döntésnek egy racionális oldala is, hiszen a szezon ciklustábláját két változatban írta meg az edzőm: az elsőben a budapesti kontinensviadal szerepelt az év fő versenyeként, a másodikban a tokiói olimpia. Egyet biztosan megígérhetek a hazai közönségnek: a magyar címerhez méltón fogok versenyezni.” Szabó előbb a 4×100 méteres gyorsváltó tagjaként ötödik lett, majd kedden 100 gyorson a 20. helyen végzett. Csütörtök délután legerősebb olimpiai számában, 100 méteres pillangóúszásban áll rajthoz Tokióban.

A mostani tokiói magyar csapatban akadnak ugyanakkor magyar felmenőkkel rendelkező honosítottak, mint a nagymamája révén magyar gyökerű, de már az Egyesült Államokban született, és utánpótláskorában amerikai válogatottként versenyző tekvandós, a Japánban nagybátyja sydneyi eredményét megismételve súlycsoportja (58 kg) ötödik helyén záró ifjú Salim Omar.
Ezen felül magyar kötödéssel nem rendelkező honosítottjaink is vannak, a világ legkülönbözőbb pontjairól, Új-Zélandtól (Parkes Rebecca) Kabard-Balkárföldig (Muszukajev Iszmail) – sőt, ide sorolhatjuk az Ausztriából „importált” Schmid Juliát is, aki az olimpia előtt kavart nagy vihart azzal, hogy koronavírus elleni (a Magyar Olimpiai Bizottság késői határozata után kötelező) védőoltás hiányában inkább visszalépett a játékoktól.
Persze, nem minden határon túl született magyar sportoló vállalja az országváltást, így a szomszédos országokban számos külhonit találunk – többen közülük ráadásul éremesélyesek.

Két nemzet hősei
Bár Magyarország messze eredményesebb az olimpiákon, mint Románia, Csehország/Szlovákia és Jugoszlávia (Szerbia, Horvátország stb.), a szomszédoknak is vastagon jutott a magyar sportolók sikereiből. Ebben Erdély és Partium jár az élen, amely olyan legendákat adott a román sportnak, mint Los Angeles négyszeres tornász olimpiai bajnoka, a zágoni Szabó Katalin (minden idők ötödik legeredményesebb romániai olimpikonja!) vagy Róma és Tokió magasugró-aranyérmese, a temesvári Balázs Jolán. De a sokszor világverő román női tornában nemcsak Szabónak vagy az 1980-as olimpián kétszeres ezüstérmes Éberle Emlíliának, hanem edzőiknek, a ma Amerikában élő kolozsvári Károlyi házaspárnak, Bélának és Mártának is elévülhetetlenek az érdemei. A tornához hasonló műhely jött létre Kolozsváron és Szatmárnémetiben a vívóknál: Szabó-Orbán Olga, Gyulai Ilona (a labdarúgóedző Jenei Imre későbbi felesége) és Stahl-Jencsik Katalin is állt dobogón, mint ahogyan a rendszerváltozás után Lázár-Szabó Réka és férje, Szabó Vilmos is. A világot uraló román női evezőssportban is találunk magyart: 1984-ben a lujzikalagori Horváth Ilona nyert olimpiát kormányos nélküli kettesben. Románia közép- és hosszútávfutó csillaga, Szabó Gabriella Atlantában és Sydneyben minden éremből nyert egyet (2000-ben az 5000 m bajnoka lett), bár ő rendre kiemelte a médiában, hogy nem magyar, hanem román, édesapja révén azonban helye van az összeállításunkban. Torma Gyulának köszönhetően a csehszlovákoknak is van magyar aranyuk, az 1948-ban Londonban diadalmaskodó váltósúlyú bunyós ráadásul Budapesten született, mégis északi szomszédunk képviseletében lett olimpiai bajnok. A munkácsi Beca József pedig 1956-ban győzött a szovjet labdarúgócsapat tagjaként. A Délvidék két magyar bajnokot ünnepelhetett: az 1960-ban első jugoszláv labdarúgókat a sajkásgyörgyei Takács Szilveszter erősítette, a 2000-ben aranyérmes férfi röplabdázóknál pedig a szabadkai Mester Gyula volt az egyik sztár. És persze az újvidéki Szeles Mónika is állt olimpiai dobogón – 2000-ben már amerikai színekben ért oda a harmadik helyre –, és amúgy is se szeri, se száma az ezüstöknek és a bronzoknak. És fontos kategóriát képeznek azok is, akik szüleik külföldi munkavállalása miatt születtek idegenben: így például a koronavírus-vakcina kifejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerző orvos, dr. Karikó Katalin lánya, Francia Zsuzsanna, aki a 2008-ban és a 2012-ben diadalmaskodó amerikai evezős nyolcas tagjaként lett olimpiai bajnok.

Felvidéki kajakosok lesznek Tokióban Szlovákia legnagyobb éremfavoritjai

Amíg az előző nyári olimpián 52 sportoló képviselte Szlovákiát Rióban, Tokióban csak 41, ami a legkevesebb az ország 28 éves történelmében. Az említett sportolók között hatan vannak külhoni magyarok, olyan sportolók, akik tisztán beszélik a nyelvünket. Hárman kajak-kenuban versenyeznek majd: Vicek Erik és Botek Ádám K4–500 méteren indul, ők a szlovákok legnagyobb éremesélyesei közé tartoznak. Vlcek már az ötödik olimpiáján ül kajakba, eddig két ezüstöt és egy bronzot szerzett négyesben. Egyéni számban, pontosabban a K1–1000 méteren áll rajthoz a érsekújvári születésű Gelle Péter. Peking, London és Rio de Janeiro után Tokióban a negyedik olimpiáján indul a traplövő Varga Erik, aki háromszoros világbajnok, és egy hónapja csapatban aranyérmet szerzett az Európa-bajnokságon. A nádszegi származású Gombos Norbert, aki jelenleg a legjobb szlovák teniszező, már befejezte szereplését, mivel egyesben az első körben kikapott. A 75 kilogrammos ökölvívó, Csemez András Alsószeliből származik, és éremmel szeretne hazatérni, amire van is esélye, hiszen már a nyolcaddöntőnél jár.

Határon túlról a tokiói magyar csapatba (NS-Grafika: Kristó Péter)

Kétszeres Eb-győztes erdélyi asztaliteniszező a románok egyik sztárja

Az első ötkarikás eseményére készülő Incze Kriszta Tünde 25 éves sepsiszentgyörgyi birkózó: a Sepsi SIC 62 kilogrammos versenyzője 2019-ben ezüst-, az idén bronzérmes volt az Európa-bajnokságon. Miklós Andrea, a 22 éves kolozsvári 400-as futó, klubja a CSM Bucuresti, U20-as vb-ezüstérmes, kétszeres U18-as Európa-bajnok, idén hatodik lett a felnőtt fedett pályás Eb-n, váltóban pedig fedett pályás világbajnoki bronzérmes 2016-ban. A 4×400-as román váltó tagjaként már a riói olimpián is szerepelt, és a 14. helyen végzett. A 26 éves Szőcs Bernadette Cynthia, a marosvásárhelyi asztaliteniszező csapatban kétszeres Európa-bajnok, 2018-ban Európa top16-győztes, a riói olimpián a csapatversenyben szerepelt. A világranglista 27. helyén áll (volt már 14. is), ezzel a negyedik legjobb európai játékos. Tokióban vegyes párosban a negyeddöntőben esett ki a világbajnok (és későbbi ezüstérmes) kínaiak ellen, egyesben a harmadik fordulóban búcsúzott, csapatban a vasárnapi nyolcaddöntőben Egyiptom ellen mérkőzik. Mindannyian magyarnak tartják magukat, bár Szőcs Bernadette eléggé töri a nyelvet, mert tízévesen került a besztercei olimpiai központba, színtiszta román közegbe.

Európa-bajnok birkózó és Eb-3. úszó Délvidékről a szerb olimpiai csapatban

A szerbek olimpiai csapatában három magyar származású olimpikont találunk, az Európa-bajnok zentai születésű birkózót, Nemes Mátét, a rövid pályás Európa-bajnoki bronzérmes, ugyancsak zentai úszót, Szilágyi Csabát, valamint az újvidéki asztaliteniszezőt, Pető Zsoltot. Érdekesség, hogy az Eb-bronzérmes zentai Erdélyi Szilvia a spanyol asztalitenisz-válogatott edzőjeként szerepel az olimpián.
A cselgáncsozók 66 kilogrammos kategóriájában hetedikként zárt a szlovéniai magyar Gombóc Adrián, aki 2016-ban Rióban ötödik volt súlycsoportjában, 2018-ban, Tel-Avivban Európa-bajnoki címet szerzett, a 2016-os budapesti Grand Prix-n pedig győzött.

Az egykori Magyarország területéről jöttek – és sokat nyertünk velük
A világtörténelem írta a magyar olimpizmusét is, hiszen a háborúk előtt érmeseink jó része a trianoni határokon túl látta meg a napvilágot, és az sem véletlen, hogy például az úszó Halmay Zoltán (1904), a sportlövő Prokopp Sándor (1912) vagy a kalapácsvető Németh Imre (1948) győzelmeit az állami múlt nélküli szlovákok is a magukéinak tartják. Csoda, hogy beérik ennyivel... A bécsi döntésekkel újra magyar fennhatóság alá kerülő területekről egyebek mellett az 1964-es tokiói bajnok labdarúgócsapat tagja volt a kassai születésű Nógrádi (Neuwirth) Ferenc, az 1972-es ezüstérmesé a losonci Juhász Péter. Legendáink között van kárpátaljai is, 1964 pólós aranyérmese, az ungvári Bodnár András, délvidéki az 1968-as futballbajnok apatini Szűcs Lajos, míg a tornász Korondi Margit egyenesen a szlovéniai Cillében (Celje) látta meg a napvilágot. Erdély és a Partium olyan olimpiai bajnok legendákat adott az anyaországnak, mint a birkózó Keresztes Lajos és Lőrincz Márton, a vízilabdázó Hazai Kálmán, Jeney László és Molnár Endre, továbbá a vívó Kabos Endre. A rendszerváltozást követően a magyar sport is számos klasszist honosított, így például Athén és Peking kétszeres pólóbajnokát, a dunaszerdahelyi kapust, Gergely Istvánt, az Atlantában a női kézilabdacsapattal bronzérmes mezőbándi Mátéfi Esztert vagy a súlyemelésben harmadik marosvásárhelyi Feri Attilát, de a kétszeres olimpiai 4. kézilabdázó, a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc is így lett a „miénk”.