Egyszemélyes aranybányák – az olimpiai játékok legsikeresebb sportolói

MICHAEL PHELPS
(amerikai úszó)
Az olimpiákon: 23 arany, 3 ezüst, 2 bronz

Michael Phelpsé összesen (23) és egy olimpián (8, 2008-ban) is a legtöbb ötkarikás aranyérem, no meg természetesen az egyéni számokban (13) és váltóban (10) is felülmúlhatatlan. Az amerikai úszó 1985. június 30-án született, alig több öt hónappal később Budapesten világra jött Cseh László is, akinek boldog szülei nem tudhatták, hogy Balti­more-ban már növöget valaki, aki miatt fiuk nem lehet olimpiai bajnok.

Phelps már 16 évesen Fukuokában világbajnok lett 200 pillangón, kedvenc számában, amelyben három olimpiát (2012-ben kikapott Chad le Clos-tól!) és öt vb-t nyert – de pillangón és vegyesen amúgy is csak ritkán tudták megszorítani. 200 vegyesen például négy olimpián koronázták meg, ezzel annak az ötös elitnek a tagja, amelyben azok szerepelnek, akik ugyanabban az egyéni számban tudtak négy olimpián diadalmaskodni. Rajta kívül a dán vitorlázó, Paul Elvström (1948–1960), az amerikai diszkoszvető Al Oerter (1956–1968), az amerikai távolugró Carl Lewis (1984–1996) és a japán női birkózó, Kaori Icso (2004–2016). És a 2008-as pekingi olimpián, ahol a dobogó tetején nyolcszor hallgathatta meg az amerikai himnuszt, augusztus 13-án 200 pillangón behúzta tizedik aranyát, amivel minden idők legnagyobbja lett. És még hol volt a karrier vége...

A londoni olimpia után egyszer már hivatalosan is visszavonult (vb-n például innentől már nem is indult), ám nem bírt a vérével, és Rio előtt újra keményen odatette magát. Itt az amúgy is döbbenetes 18-ról még 23-ra feltornázta aranyainak számát, majd a záróünnepségen ő vitte be az amerikai lobogót, és végleg lelépett a színről. Három ma is élő váltóvilágcsúcsnak volt aktív részese, emellett a 400 vegyes rekordját (4:03.84) őrzi jelenleg is, immár 13 éve vasmarokkal –vélhetően nem sokáig. Az olimpiákon ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy egy halandó valaha akár csak megközelítse a teljesítményét.

LARISZA LATINYINA
(szovjet tornász)
Az olimpiákon: 9 arany, 5 ezüst, 4 bronz

A mindössze 161 centis és 52 kilós, légiesen könnyed Larisza Szemjonovna Latinyina a Szovjetunió Lenin-renddel kitüntetett tornásza azokban az években jutott el 18 olimpiai éremig, amikor korszakos klasszisokkal, Keleti Ágnessel, majd Vera Cáslavskával kellett rivalizálnia.

Az Ukrán SZSZK-ban, a Dnyeper Fekete-tengeri torkolatánál fekvő Herszon kikötővárosban született 1934-ben, Helsinkiben még nem volt ott, de 1956-ban már tündökölt a melbourne-i játékokon. Nyert egyéni összetettben (Keleti előtt), csapatban, ugrásban és talajon holtversenyben Keletivel, plusz még ezüst- és bronzérmet is hazavitt. Négy évvel később egyéni összetettben, csapatban és talajon megvédte a címét, de két ezüsttel és egy bronzzal is gazdagodott. Utolsó olimpiáján, 1964-ben egyéni összetettben második lett, de a szovjet csapattal és talajon győzött – ez utóbbi sikerével az akkori örökéremtábla első helyére lépett elő a finn csodafutó, Paavo Nurmi elé. És ott is maradt egészen 2008-ig, Phelps pekingi remekléséig, de az olimpiákon ma is ő minden idők legeredményesebb női sportolója.

Az 1966-os dortmundi vb után vonult vissza, sokáig edzősködött, még 1977-ben is ott volt a női válogatott mellett, és benne volt a moszkvai olimpia szervezőbizottságban is. Decemberben lesz 87 éves.

PAAVO NURMI
(finn atléta)
Az olimpiákon: 9 arany, 3 ezüst, 0 bronz

Paavo Nurmi a második világháború előtti sport legnagyobb alakja, aki úgy jutott el kilenc olimpiai aranyéremig, hogy 1924-ben hazája szövetsége nem nevezte kedvenc távjára, a 10 000-re, 1932-ben pedig egy ma már nevetséges profivád, néhány németországi pénzdíj miatt a NOB nem engedte elindulni, holott a finnek még két nappal a megnyitó előtt, a helyszínen is újraszavaztatták az ügyét, hiába. Helsinkiben ekkor már állt a szobra, és hamarosan Finnország egyik leggazdagabb embere lett. A portréjával nyomták a finn 10 márkást, aszteroidát és Finn Air-repülőgépet neveztek el róla, két amerikai elnök is fogadta, operát írtak és szobrokat formáztak róla – Paavo Nurmi vitán felül a huszadik század egyik legnagyobb hatású sportolója volt.

Amikor a Szovjetunió 1940 telén megtámadta Finnországot, Nurmi előbb az Egyesült Államokban rendezett gyűjtést hazája javára, majd a finn hadseregben személyesen vezényelt erőnléti edzéseket a katonáknak. Az 1952-es Helsinki olimpián pedig természetesen ő futott be a fáklyával a stadionba, ahol fellobbantotta a lángot.

Szelíd, mégis eltökélt sportember volt, aki forradalmasította az edzéselméletet, nem csak a szó fizikai értelmében járt messze a világ előtt. Majdhogynem verhetetlen volt, holott tizenöt évig versenyzett az elitben, ez idő alatt 1500 métertől a 25 mérföldes „kismaratoniig” 22 hivatalos és 21 nem hivatalos világcsúcsot futott, összesen 268 hivatalos versenyen állt rajthoz 23 és 37 éves kora között – és 19 kivételével valamennyit megnyerte, miközben mindössze hatszor szorult le a dobogóról.

MARK SPITZ
(amerikai úszó)
Az olimpiákon: 9 arany, 1 ezüst, 1 bronz

A 18 éves Mark Spitz kétszeres olimpiai (váltó)bajnokként tért haza Mexikóvárosból az Egyesült Államokba az 1968-as játékokról, de a 100 pillangó ezüstje és a 100 gyors bronza miatt maradt benne hiányérzet. Négy év múlva aztán bőségesen kárpótolta az élet, hiszen Münchenben valamennyi olyan számban győzött, ahol rajthoz állt. Nyert 100 és 200 gyorson, 100 és 200 pillangón, továbbá mindhárom váltóval, összesen hétszer. Aztán a Fekete Szeptember müncheni merénylete után a NOB támogatásával az amerikai haditengerészet az egyik Balti-tengeri német kikötőből Londonba menekítette, mert zsidó származású lévén jó esély volt rá, hogy a palesztinok célpontjává válik.

Spitz hetes rekordját először 1988-ban Matt Biondi akarta megdönteni, de „csak” hatig jutott, 2004-ben Phelps próbálkozott, de 200 gyorson és a 4x100-as gyorsváltóval csak harmadik lett, és ő is megállt hatnál. Aztán Pekingben eljött a pillanat, amikor Mark Spitz lekerült a trónról, Phelps mind a nyolc számában aranyérmes lett.

A 21. század csodaúszója persze nem bírt betelni ennyivel, évtizedekkel korábbi elődje viszont nem hagyta kizsigerelni a testét, és a müncheni olimpia után be is fejezte a versenyzést. Huszonkét évesen kijött a medencéből, és az amerikai show-bizniszben igyekezett dollárra váltani a népszerűségét – 1992-ben, még túl a negyvenen Bud Greenspan filmproducer egymillió dolláros ajánlatára rábólintva megpróbálkozott a visszatéréssel, de Barcelonába már nem sikerült kvalifikálnia magát. Tavaly januárban ő volt az MSÚSZ 62. Év Sportolója-gálájának díszvendége.

CARL LEWIS
(amerikai atléta)
Az olimpiákon: 9 arany, 1 ezüst, 0 bronz

A nyolcvanas évek győztes Amerikájának sportikonjából, a Ben Johnson-botrány kedvezményezettjéből lett az atlantai „aranyolimpián” kilencszeres bajnok, és ezzel végérvényesen elfoglalta a helyét minden idők legnagyobbjai között. Olyannyira, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – nyilván a friss élmények hatására is – 1999-ben az Évszázad sportolójának választotta.

Az atlétika első világbajnokságán, 1983-ban Helsinkiben robbant be, és lett ott szerzett három aranyával az 1984-es Los Angeles-i olimpia első számú favoritja. A sprinttávok mellett (sőt, inkább előtt) távolugrásban villogott, olyannyira, hogy tulajdonképpen érthetetlen, miért Mike Powell, és miért nem Lewis javította meg végül Bob Beamon korszakos 890-es világrekordját. Los Angelesben Carl Lewis teljesítette az „owensi” négyest, azaz 100-on, 200-on, távolban és a 4x100-as váltóval is nyert – és ugyanezzel a céllal utazott négy év múlva Szöulba is. Ott aztán 200-on megverte honfitársa, Joe DeLoach, a 4x100-as staféta túlváltott az előfutamban, 100-on pedig eleve az előző évben világrekorddal vb-aranyérmes Ben Johnson volt az esélyesebb. A többit tudjuk: a kanadai megbukott szteroidhasználattal, távolugrásban egyetlen komoly kihívója, a sérült szovjet Robert Emmijan távollétében pedig Lewis 872-vel simán nyert, így két aranyat azért hazavitt az Államokba.

Az 1991-es vb-n élete formájában futott világrekordot 100-on (9.86) és a váltóval, távolban viszont hátszéllel hiába ugrott 891-et, szabályos szélviszonyok mellett pedig 884-et és 887-et is, ha Powell ötödikre 895-tel kiugrott a világból. Barcelonában aztán Lewis már elsőre 867-re repült, és végig vezetve nyert – Powell utolsóra 864-gyel csak rá tudott ijeszteni. Mivel az amerikai válogatón 100-on és 200-on is elcsúszott, csak a váltóba fért be, viszont az 1992-es négyes végre rendben volt, Lewisszal utolsó emberként az amerikaiak 37.40-nel, új világrekorddal nyertek. Atlantában egyértelműen a távolra ment rá, és 35 évesen úgy nyert 850 centivel, hogy a kora miatt az ugrás már masters világcsúcs-beállításnak minősült – és annak számít ma is.

Az Atlanta után visszavonuló Carl Lewis is díszvendég volt az MSÚSZ Év Sportolója-gáláján, mégpedig egy évvel Spitz előtt, 2019 januárjában.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 17-i lapszámában jelent meg.)