–Hamarosan zárul a kvalifikációs időszak, két hete van, hogy bekerüljön
az olimpiára utazók közé. Nagy a nyomás?
–Nagy, bizony, hiszen eléggé a végén vagyunk már a sorozatnak, nem sok versenyem maradt, hogy biztosítsam a helyem. Ezen a hétvégén Madridban rajtolok egy B-kategóriájú versenyen, majd az országos bajnokságon, és annyi pontot kellene összegyűjtenem, hogy beférjek a legjobb negyven versenyző közé. Most, úgymond, a határon vagyok, a negyven-negyvenegyedik hely környékén táncolok, megnyugtató lenne előbbre lépni.
Már biztosan olimpiai kvótás Kozák Luca, Krizsán Xénia, Márton Anita, Kácser Zita, Gyurátz Réka, valamint Halász Bence, Venyercsán Bence és Helebrandt Máté. Mellettük tizenegy olyan versenyzőnk van, akinek a neve mellett + jelet láthatunk a 2021. június 29-én záruló Road To Tokyo ranglistán, vagyis kedvező helyzetből várhatják a kvótaszerző hadjárat utolsó szakaszát – fogalmazott a Magyar Atlétikai Szövetség. A legfontosabb lépéseket két versenyen, a június 19–20-án Bulgáriában megrendezendő csapat Európa-bajnokságon, valamint a június 26–27-én Debrecenben sorra kerülő magyar bajnokságon tehetik meg az ötkarikás játékok felé legjobbjaink. |
–Mi kellene hozzá?
–Eddig nem tudtam olyan eredményeket elérni, amelyekkel magam is elégedett lehettem volna. Egyelőre 13.69 az idei legjobbam, minden egyes alkalommal követtem el hibákat, amelyeket a hátralévő időszakban el kellene kerülni. Szeretném megmutatni, mire vagyok képes, de az elmúlt időszak futásaival csak odáig jutottam, hogy rátettem az olimpia küszöbére a lábam. Új kvalifikációs szisztéma van, a szint nekem egyelőre még nagyon erős, messze vagyok a 13.32-től, viszont a ranglista alapján a legjobb negyven versenyző ott lehet Tokióban – vagyis ha az elkövetkező két versenyemen javulok, előbbre tudnék lépni.
–Az említett hibák miből adódnak? A korábbi sérüléséből, az operációiból adódó fizikai hiányosságokból?
–Azt kell mondjam, mindenből hiányzik még. A fizikumomon is rengeteget kellene csiszolni, hiszen a sérülés miatti hosszú kihagyás nem múlt el nyomtalanul, és persze minden egyes alkalommal a lehető legjobban kellene koncentrálni. Ha nincs a sérülés, ha normális körülmények között készülhettem volna, nyilván máshol tartanék – most azonban három-négy-öt alkalom adatott, hogy összeszedjem a kvalifikációhoz szükséges pontokat egy olyan sportágban, amelyben az időjárás is befolyásoló tényező, a gátban pedig mindig benne van a hibalehetőség. Egyre nagyobb a teher, ugyanakkor a fejlődésemet látva és bízva a tizenöt évnyi tapasztalatomban, remélem, lesz helyem az olimpián.
–Egyébként tetszik az új olimpiai kvalifikációs szisztéma?
–Régebben más volt, egyszerűen működött a rendszer, hiszen ha szintet futottál, mehettél, ha nem, maradtál itthon. Most gyűjtjük a pontokat, ám sok függ attól például, hogy milyen a versenyző menedzsmentje, hány versenyre tudja bejuttatni az atlétát, közel azonos kvalitású versenyzők közül ki milyen lehetőséghez jut ezáltal. Megeshet az is, hogy egy erősebb bázisú nemzetből egy gyengébb tudású versenyző több versenylehetőséget kap, akár a tudásához képest magasabb kategóriájú versenyen is. Ha minden jól sikerül, az utolsó napon, június huszonkilencedikén még rajtolni tudok Svájcban, de elég nagy az érdeklődés a verseny iránt, nem tudom, fel tudok-e kerülni a rajtlistára. Nekem most egy dolgom van: az előttem álló versenyeken a lehető legjobban kell futnom, és a végelszámolásnál kiderül, ez mire elegendő.
Tíz magyar atléta is rajthoz állt a Continental Tour Bronze-versenysorozat keddi állomásán a csehországi Kladnóban, közülük ketten dobogóra állhattak a nap végén. A Szombathelyi Dobó SE kalapácsvetője, Rába Dániel 74.59 méteres egyéni csúccsal bronz- érmes lett, többek között Pásztor Bencét (VEDAC) és Pars Krisztiánt (Dobó SE) is megelőzve. A 800 méteres síkfutásban aranyérem jutott a magyar küldöttségnek, Bartha- Kéri Bianka (Sportolj Velünk SE) remek, 2:01.77-es idővel győzött. A férfiak között ugyanebben a számban Vindics Balázs (UTE) nyolcadik lett, ám idei legjobbjának örülhetett az 1:47.39-es idővel. |