Legalább történik valami

Pintér Attila kinevezésével az MLSZ deklarálta, a válogatottnál magyar szakember irányításával képzeli el a jövőt. Igen, talán így a legpontosabb, hogy „képzeli el”, mert hogy mit hoz, az más lapra tartozik. Noha több külföldi szakember neve is a kalapban volt, Pintér lett a befutó.

Ha azt veszem, bármelyik szóban forgó külföldinél jobb megoldás, ha azt, hogy – ahogyan Pinyő mondta – kinevezése a magyar szakemberek munkájának elismerése, akkor nem tudom, illetve igen, mert ennek rossz az üzenete. Tudniillik a szakma benne van a sportág totális lezüllésében, s noha ebben magának Pintérnek talán kevés a szerepe, a közegből nem lóg ki, védi a mundér igencsak megtépázott becsületét. Lásd válaszát Szalai Ádám kritikáira.

Az MLSZ leegyszerűsítette a kapitánykérdést. Kell-e külföldi vagy sem? Az eddigi tapasztalatok alapján nem, mert sem Matthäus, sem Koeman kinevezése nem hozta meg az elvárt eredményt – vagy túlzottak voltak az elvárások velük szemben.

Vallom, az eddigi tapasztalatok alapján a magyar futballnak nincs ideje megvárni, míg a külföldi szakember minden tekintetben akklimatizálódik a hazai viszonyokhoz, másrészt ezeknek a külföldieknek a tudása nem mérhető a „megváltóknak” hittekéhez. Nyilván ezért tartoznak a megfizethető kategóriába.

A helyzet annyiban speciális, hogy a nimbuszában leértékelődött magyar labdarúgás kirakatcsapatát, a válogatottat kellene zavartalanul „üzemeltetni”, míg futballunk átalakítása tart. S tulajdonképpen az átalakítás a fontosabb feladat. Ehhez a munkához nagy körültekintéssel hívhatnánk külföldieket, hogy idővel a fiatal magyar edzőgeneráció átvegye a feladatukat.

Szóval, az átalakítás alatt az üzletnek zavartalanul kellene üzemelnie. Megfelelni a megfelelhetetlennek, azaz kijutni valamelyik világversenyre. Kergetjük az illúziókat, merthogy valamikor volt magyar futball… Ebből a szempontból mindegy, magyar edző vagy külföldi ül-e a kispadon. Pintér kinevezése mögött megbúvik, labdarúgásunk fejlődését nem kapitánykérdésként kell kezelni. De annak beismerése is ott bujkál, bizony a magyar mocsárban jobb magyar edzővel megpróbálni a partra evickélést. Steril helyzetben ez külföldi trénerrel jobban menne, de az idegen – ha jobban is látja a part kontúrjait – különböző okok miatt elsüllyed a mocsárban. (Csupán két példa a tájékozódás hiányára: Zdenek Scasny képletesen szólva lassan jutott el a Nagytemplomtól a Nagyerdei Stadionig, mire eljutott, már nem ő volt a DVSC edzője – s ez nem feltétlenül az őt alkalmazó vezetőség hibájának róható fel. Thomas Doll pedig még meg sem érkezett az Üllői útra – azaz el sem süllyedhetett a mocsárban –, már vihart kavart: az ősellenfél, Újpesthez kötődő Lőw Zsoltot hozta volna pályaedzőjének. Csak ezért, mert fogalma sem volt, hogy a magyar futball szimbolikus terében mit jelent az FTC és az Újpest rivalizálása. S a külföldiekhez kapcsolódó példák még sorolhatóak.)

Tény viszont, hogy Pintér a közelmúlt legeredményesebb magyar edzője. A Fradival és a Győrrel bajnokságot nyert, ezen kívül a Sopronnal és az FTC-vel Magyar Kupát is. Feltehető a kérdés: miért dolgozzon valaki, ha nem töltheti be a legrangosabb tisztséget? Azért megjegyezném, ezen az alapon Herczeg András annyiban eredményesebb, hogy a BL-be vezette a Lokit. S nem mellékesen kevésbé lobbanékony, mint Pintér, továbbá finoman fogalmazva összetettebb egyéniség az újonnan választott kapitánynál.

Azt se feledjük, Pintér legutóbbi sikerében túlnyomórészt légiósok vitték a prímet, azt pedig láthattuk, mit ért ez a Győr a Maccabi ellen. Szerezhetne még rutint, de legalább a fiatal(abb) edzőgenerációhoz tartozik. Az MLSZ-ben azt gondolták, legyen ő, még az is lehet, hogy a következő Eb-re vele kijutunk. Ugyan nemcsak azért, mert olyan jó csapata lesz, hanem 24 csapatos kontinensbajnokságot rendeznek. (Azért halványan ide írom: mi ugyan a sorsolást a második kalapból várjuk, a harmadikban lévők ellen se mehetünk biztosra.)

Tehát nem lesz külföldi edző, talán a taktikai repertoárban szereplő variációk száma sem nő – igaz, eddig ezek nem voltak karakteresen felismerhetőek –, viszont lélektelen játék sem lesz, mert Pinyő azt nem tűri. Ha korbácsos ember kellett a csapathoz, ő az, nem ismeri a megalkuvást, de nagy kérdés, hogy elfogadják-e a játékosok? Igaz, erre rögtön válaszolok: akik igen, azok csúsznak-másznak majd. S ismerve a magyar futballisták képességeit, lehet, hogy ez többet ér.

Pintér képzi magát, a futball őrültje, kérdés, hogy képességei felnőnek-e akaraterejéhez, de megkérdezem: az jobb volt, amikor Matthäus vagy Koeman Budapesten lődörögve osztotta az észt? Maguknak kellett a legjobban tudniuk, hogy a helyzet csaknem reménytelen, mert a magyar futballbolt kirakata mögött az üzlet raktárában semmi sincs. Ezt viszont Pinyő is tudja. De ő legalább itthon van, ismeri a játékosokat, az élvonal mögötti garnitúrát, lehetnek kiszemeltjei, akik meghálálhatják a bizalmat.

Más oldalról megközelítve: a kapitányi posztra most nem feltétlenül européer, integráló személyiség kell – erre az européer magyar futballista tesz, ha akar –, ez a technikai igazgató megálmodott típusa. Mivel ez a poszt a szövetség hierarchiájában nem szerepel, a mi futballunkban a kapitány áll a legmagasabb pozícióban. Most éppen Pintér Attila.

Ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban, az viszont tény, váratlan kinevezése nem várt eredményeket hozhat. Az is igaz, hogy reakcióit, nyilatkozatait, konfrontatív személyiségét ismerve időzített bombaként ketyeg a magyar futball frontvonalában.

De legalább történik valami.