Lelép(tet)és

Laci nem jön a szlovénok ellen, most már a szövetség dolga lenne kimondani, hogy egyetlen válogatott meccsre se jöjjön, legfeljebb nézőként, de Magyarországon az ilyen és ehhez hasonló helyzetek nem az elvek alapján tisztázódnak, a szituációkat a szükség oldja meg. Mert ha elvekhez ragaszkodunk, akkor Nagy Lászlónak nincs helye a magyar válogatottban. Ha pedig a válogatott nem lesz olyan acélos, mint reméljük, és az átlövő nem húzta még fel a spanyol nemzeti csapat mezét, valaki majd csak meginog: hú, de nagy szükség lenne Lacira!

Az összetartozás napja előtt pikírten jegyzem meg, hogy ez a Laci gyerek nem halad a trenddel, most, amikor édes hazája szívébe fogadná, de hagyjuk ezt a magyar kérdést, ő most sérült, kívánjunk neki jobbulást.

A szövetségnek viszont illene állást foglalnia– a válogatott teljesítményétől függetlenül. Az eddigi kommunikációs technika szerint Laci tematizálta a közbeszédet, „nem döntöttem, pihenek, sérült vagyok”, és ezekhez hasonló megcáfolhatatlan tényekkel, amire a szövetség toleránsan reagált.

Azonban eljött az idő, amikor nemet kell mondani, mert itt van egy közösség, amelyik a következő feladatra készül. S meglehet, ennek a közösségnek szakmai szempontból szüksége lenne Nagy Lászlóra, nem biztos, hogy morális oldalról erősíti az együttest. Adott esetben egy csapat erejét megsokszorozza az a tudat, hogy gyengébb, de nincsenek kiváltságosok, mindenkire ugyanazok a feltételek vonatkoznak.

Ha bárki más látja, hogy Nagy Laci ezt megteheti, jogot formál arra, hogy ő is megtehesse – vagy legalábbis megpróbálja, ha nem is ugyanezt, de valami olyasmit, ami az ő érdekeit helyezi a csapaté elé. A toleranciára hivatkozva továbbra is lehetne maszatolni, de a képlet egyszerű: Nagy László nem játszik a vb-selejtezőn, ergo nem segíti a magyar válogatottat abban, hogy kvalifikálhassa magát az olimpiára. Ebből az aspektusból teljesen lényegtelen, hogy más nemzeti csapatot segít-e vagy sem. Csak valakinek végre nagy levegőt kellene vennie a szövetségben. A visszatartó erő nem kicsi: morális döntést kell hozni egy „objektív” okokra hivatkozó játékos esetében.

Nosza!

Az összetartozás napja előtt pikírten jegyzem meg, hogy ez a Laci gyerek nem halad a trenddel, most, amikor édes hazája szívébe fogadná, de hagyjuk ezt a magyar kérdést, ő most sérült, kívánjunk neki jobbulást.

A szövetségnek viszont illene állást foglalnia– a válogatott teljesítményétől függetlenül. Az eddigi kommunikációs technika szerint Laci tematizálta a közbeszédet, „nem döntöttem, pihenek, sérült vagyok”, és ezekhez hasonló megcáfolhatatlan tényekkel, amire a szövetség toleránsan reagált.

Azonban eljött az idő, amikor nemet kell mondani, mert itt van egy közösség, amelyik a következő feladatra készül. S meglehet, ennek a közösségnek szakmai szempontból szüksége lenne Nagy Lászlóra, nem biztos, hogy morális oldalról erősíti az együttest. Adott esetben egy csapat erejét megsokszorozza az a tudat, hogy gyengébb, de nincsenek kiváltságosok, mindenkire ugyanazok a feltételek vonatkoznak.

Ha bárki más látja, hogy Nagy Laci ezt megteheti, jogot formál arra, hogy ő is megtehesse – vagy legalábbis megpróbálja, ha nem is ugyanezt, de valami olyasmit, ami az ő érdekeit helyezi a csapaté elé. A toleranciára hivatkozva továbbra is lehetne maszatolni, de a képlet egyszerű: Nagy László nem játszik a vb-selejtezőn, ergo nem segíti a magyar válogatottat abban, hogy kvalifikálhassa magát az olimpiára. Ebből az aspektusból teljesen lényegtelen, hogy más nemzeti csapatot segít-e vagy sem. Csak valakinek végre nagy levegőt kellene vennie a szövetségben. A visszatartó erő nem kicsi: morális döntést kell hozni egy „objektív” okokra hivatkozó játékos esetében.

Nosza!

Thury Gábor