Henry keze

Elöljáróban: Henry írek elleni kezezése, és az ezzel kapcsolatos döntések számtalan problémát vetnek fel. Nem szeretnék igazságot tenni, bár azt mondom, innentől kezdve a FIFA valamennyi, a fair play érdekében hozott kezdeményezése, döntése álságos.

A nemzetközi szövetség határozata egyfelől következetes, mert ha elfogadja a mérkőzés végeredményét, akkor egyáltalán miért kell külön fejezetet szentelnie a francia csatár gól előtti kezezésének? Szabályos a gól, ergo az előzmény is az, tehát Henry nem kezezett. A közvélemény nyomására (?) a FIFA foglalkozott Henry kezezésével – szándékosan nem szabálytalanságot írok –, de a játékost nem büntette meg. Az illetékesek ehhez találtak is egy paragrafust, eszerint a kezezés nem minősül kirívóan sportszerűtlen cselekedetnek.

Nyilasi Tibor fogalmaz pontosan, amikor azt nyilatkozza (NS, 2010. január 19., 2. oldal): „Nyolcvanhat kamera lassítása után persze mindenki okos, de a játék olyan gyors, hogy megnő a játékvezetői tévedés esélye." Nos, kockázzuk ki a gólt, és az azt követő eseményeket. Henry kézzel hozzáér a labdához – ezt még lehet véletlennek vagy vétlennek minősíteni –, majd amikor látja, hogy ez kevés, tudatosan belepaskol – ez már csak az ismétlésen vehető ki tisztán –, hogy jobban jöjjön lábra a labda, majd beadja. Gallas gólját a játékvezető megadja, ekkor már Shay Given, az írek kapusa rohan a bíró felé. Ösztönös tett, így csak az indul be, akinek igaza van, de ez már csak feltevés. Írország ezzel a góllal kiesik.

A futball történetében számtalan olyan eset van, hogy szabálytalanság ellenére nem változtatták meg a meccs eredményét (elég, Maradona gólját említeni), mert az esetet nem sorolták a szabálytalanság kategóriába. Mellékszál, de fontos: Michel Platini UEFA-elnök többször kijelentette, nem szeretne a futballban videobírót, nem kimondva, hogy a futball éppen attól is futball, hogy a sportág őrzi hagyományait. Más kérdés, hogy közben annyira felgyorsult a játék, hogy Nyilasi észrevétele telitalálat. A bírói tévedéssel kapcsolatban persze felvetődik a kérdés, hogy minek a partjelző, a negyedik játékvezető, meg fülhallgató és brekegő, de előfordulhat, hogy valamennyi említett az esemény szempontjából rossz helyen van. Mi ilyenkor a teendő? Homokba kell-e dugni a buksit, és a hagyományokat követve a rossz játékvezetői ítéletet nem megváltoztatni, vagy mérlegelve a meccs súlyát a videóra hagyatkozni, és bátor döntést hozni? Jelen esetben megismételni a vb-pótselejtezőt.

Maradjunk a FIFA logikájánál: ha nem történt kezezés, nincs szabálytalanság (ha lett volna, nem kellett volna megadni a gólt), minek ült össze a testület? De ha már az az indok, hogy a kezezés nem kirívó szabálytalanság, akkor azt azért elismeri, hogy szabálytalanság történt.

A struccpolitika logikája szerint érthetetlen a fegyelmi tárgyalás, amelyet még az sem indokol, hogy Henry a meccs után beismerte, hogy kezezett. Mert ha a testület a videót nem tartotta perdöntő bizonyítéknak, akkor Henry nyilatkozatát sem kellett volna meghallania.

Ugyanakkor nyilvánvaló, ha precedens értékű döntést hozva újrajátszatta volna a találkozót, azzal lavinát indít el. A szövetség beismeri, hogy a XXI. század futballjában a játékvezető nem mindig hoz helyes döntést, tehát egy-egy ítéletet követően időnként videózni kellene, ám ez széttrancsírozná a játékot. Konkrétan és szellemiségében is.

Ennek alapján érthető, hogy a pályán született eredményt nem változtatták meg, de miért kellett foglalkozni Henry ügyével? Arról nem beszélve, hogy ezzel mintegy felhatalmazást adtak a játékosoknak, kezezz csak nyugodtan, az sem baj, ha utólag észrevesszük... Ha már összeültek, igazán eltilthatták volna Henryt. Mondjuk két meccsre, amit a vb-ig bőven letölt. Elvégre a félmegoldásokban is lehet következetesnek lenni.

A nemzetközi szövetség határozata egyfelől következetes, mert ha elfogadja a mérkőzés végeredményét, akkor egyáltalán miért kell külön fejezetet szentelnie a francia csatár gól előtti kezezésének? Szabályos a gól, ergo az előzmény is az, tehát Henry nem kezezett. A közvélemény nyomására (?) a FIFA foglalkozott Henry kezezésével – szándékosan nem szabálytalanságot írok –, de a játékost nem büntette meg. Az illetékesek ehhez találtak is egy paragrafust, eszerint a kezezés nem minősül kirívóan sportszerűtlen cselekedetnek.

Nyilasi Tibor fogalmaz pontosan, amikor azt nyilatkozza (NS, 2010. január 19., 2. oldal): „Nyolcvanhat kamera lassítása után persze mindenki okos, de a játék olyan gyors, hogy megnő a játékvezetői tévedés esélye." Nos, kockázzuk ki a gólt, és az azt követő eseményeket. Henry kézzel hozzáér a labdához – ezt még lehet véletlennek vagy vétlennek minősíteni –, majd amikor látja, hogy ez kevés, tudatosan belepaskol – ez már csak az ismétlésen vehető ki tisztán –, hogy jobban jöjjön lábra a labda, majd beadja. Gallas gólját a játékvezető megadja, ekkor már Shay Given, az írek kapusa rohan a bíró felé. Ösztönös tett, így csak az indul be, akinek igaza van, de ez már csak feltevés. Írország ezzel a góllal kiesik.

A futball történetében számtalan olyan eset van, hogy szabálytalanság ellenére nem változtatták meg a meccs eredményét (elég, Maradona gólját említeni), mert az esetet nem sorolták a szabálytalanság kategóriába. Mellékszál, de fontos: Michel Platini UEFA-elnök többször kijelentette, nem szeretne a futballban videobírót, nem kimondva, hogy a futball éppen attól is futball, hogy a sportág őrzi hagyományait. Más kérdés, hogy közben annyira felgyorsult a játék, hogy Nyilasi észrevétele telitalálat. A bírói tévedéssel kapcsolatban persze felvetődik a kérdés, hogy minek a partjelző, a negyedik játékvezető, meg fülhallgató és brekegő, de előfordulhat, hogy valamennyi említett az esemény szempontjából rossz helyen van. Mi ilyenkor a teendő? Homokba kell-e dugni a buksit, és a hagyományokat követve a rossz játékvezetői ítéletet nem megváltoztatni, vagy mérlegelve a meccs súlyát a videóra hagyatkozni, és bátor döntést hozni? Jelen esetben megismételni a vb-pótselejtezőt.

Maradjunk a FIFA logikájánál: ha nem történt kezezés, nincs szabálytalanság (ha lett volna, nem kellett volna megadni a gólt), minek ült össze a testület? De ha már az az indok, hogy a kezezés nem kirívó szabálytalanság, akkor azt azért elismeri, hogy szabálytalanság történt.

A struccpolitika logikája szerint érthetetlen a fegyelmi tárgyalás, amelyet még az sem indokol, hogy Henry a meccs után beismerte, hogy kezezett. Mert ha a testület a videót nem tartotta perdöntő bizonyítéknak, akkor Henry nyilatkozatát sem kellett volna meghallania.

Ugyanakkor nyilvánvaló, ha precedens értékű döntést hozva újrajátszatta volna a találkozót, azzal lavinát indít el. A szövetség beismeri, hogy a XXI. század futballjában a játékvezető nem mindig hoz helyes döntést, tehát egy-egy ítéletet követően időnként videózni kellene, ám ez széttrancsírozná a játékot. Konkrétan és szellemiségében is.

Ennek alapján érthető, hogy a pályán született eredményt nem változtatták meg, de miért kellett foglalkozni Henry ügyével? Arról nem beszélve, hogy ezzel mintegy felhatalmazást adtak a játékosoknak, kezezz csak nyugodtan, az sem baj, ha utólag észrevesszük... Ha már összeültek, igazán eltilthatták volna Henryt. Mondjuk két meccsre, amit a vb-ig bőven letölt. Elvégre a félmegoldásokban is lehet következetesnek lenni.