„Mindig nehéz elveszíteni egy döntőt – kezdte az alulmaradó Carlos Alcaraz a finálét követő nyilatkozatában. – Még egyszer gratulálok Janniknak, megérdemled ezt a trófeát, két fantasztikus héten át remekül teniszeztél. Tudom, hogy eljött jó néhány barátod, valamint a családod is, és remek csapatod van, csak így tovább! Örülök, hogy jó kapcsolatot ápolunk a pályán, és hogy ilyen rivalizálás zajlik kettőnk között, mert ez még jobb teljesítményre sarkall.”
Az ötszörös Grand Slam-bajnok teniszező a szezonjáról is beszélt: „Büszke és boldog vagyok azzal kapcsolatban, ahogy alakultak a dolgaim. Az idény elején akadtak gondjaim a pályán és azon kívül is, de hirtelen újra elkezdtem élvezni a játékot, jól éreztem magam, és feldobott, ha pályára léphettem – hála a csapatomnak, a családomnak és a barátaimnak, akik szerencsére itt vannak velem. Nélkülük nem lennék itt, nem élvezném így a teniszt. Eddig remekül alakult a pályafutásom, és ezt szeretném folytatni. Nyilván még fogunk találkozni Sinnerrel a pályán. Wimbledon az egyik legcsodálatosabb torna, ha nem a legjobb. Otthon érzem magam, amikor idejövök – csodás a pálya, fantasztikus a hangulat. Köszönet mindenkinek, természetesen még visszatérek.”
„Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire jól szerváltam az utolsó gémben. Három nyert szettig tartó mérkőzéseken bármilyen apró mozzanat fordulatot hozhat, de nyugodt maradtam, és sikerült lezárnom a meccset – idézte az As az első wimbledoni sikere után Jannik Sinnert, aki a riválisához is szólt, és méltatta remek teljesítményéért, majd végül egy kis humort is belecsempészett a mondandójába. – Carlos, ismét kiváló tornán vagy túl. Köszönöm, hogy ilyen játékos vagy, nagyon nehéz teniszezni ellened, és ahogy mondtad, kiváló a kapcsolatunk a pályán kívül. Csak így tovább, és akkor még jó párszor magasba emelheted majd ezt a trófeát – ezt viszont most megtartom, neked már van kettő.”
Szóba került, hogy milyen volt most versenyeznie, miután a Roland Garros döntőjét elveszítette Alcarazzal szemben: „Nagyon nehéz volt, mert fájó vereséget szenvedtem Párizsban. Azonban mindegy, hogy nyersz vagy veszítesz, főleg egy ilyen nagy tornán, meg kell vizsgálnod, min lehet javítani, és pontosan ezt tettük. Folytattuk a munkát, és ez az egyik oka annak, hogy most a kezemben tarthatom ezt a trófeát, ami rendkívül sokat jelent nekem. A mérkőzés előtt arról beszéltünk, nem hittük, hogy idáig eljutok. Csak egy álom volt, de sikerült valóra váltanom, ami egészen elképesztő.”
Az immár négyszeres GS-győztes olasz játékosnál szóba hozták, hogy a második szett közepén egy pezsgős dugó landolt mellette, miután a nézőtéren valaki pezsgőt bontott (az idei tornán nem először adódott ebből probléma), ám nem zaklatta fel a közjáték: „Ilyesmi csak itt, Wimbledonban fordul elő, de ezért imádunk itt játszani. Ez egy nagyon drága verseny.”
WIMBLEDON, LONDON (53 550 000 font, fű)
FÉRFI EGYES, DÖNTŐ
Jannik Sinner (olasz, 1.)–Carlos Alcaraz (spanyol, 2.) 4:6, 6:4, 6:4, 6:4