„Még sosem jutottunk be a Davis-kupában a legjobb tizenhat közé idegenben” – Bardóczky Kornél

Fantasztikus sikerét követően egy lépésre került attól a magyar Davis-kupa-válogatott, hogy a legjobb nyolc nemzet közé kerüljön, mely egyedülálló lenne a csapat történetében. A Bardóczky Kornél vezette válogatott az első napi 2–0-s vezetés után 3–2-re legyőzte az első selejtezőfordulóban harmadikként kiemelt Kanadát, és az idéntől megújított verseny második körébe jutott, melyben Ausztria lesz az ellenfelünk szeptemberben, és mely párharc már közvetlenül dönt a novemberi bolognai nyolcas döntőről.

A szerdai eseményen a Nemzeti Edzésközpontban Bardóczky Kornél, a játékosok, Valkusz Máté, Fajta Péter és Jilly Ádám, valamint Sávolt Attila szakmai igazgató vett részt. Marozsán Fábián Rotterdamban versenyez, Fucsovics Márton lázas megbetegedés miatt volt kénytelen távolmaradni.

„Már akkor mondtam, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz Kanadában, amikor nem tudtuk, milyen összeállításban játszanak – kezdte gondolatait Bardóczky Kornél, aki először irányíthatta a férfi válogatottat. – Elsőre úgy tűnhetett, a két legjobbjuk, Félix Auger-Aliassime és Denis Shapovalov kiválásával mi vagyunk az esélyesek, de hozzátenném, a kanadai csapat a világdöntő csoportkörében ugyanebben a felállásban legyőzte a későbbi győztes Olaszországot 2023-ban – Gabriel Diallo Lorenzo Musettit, Alexis Galarneau Lorenzo Sonegót verte meg Bolognában. Végig bíztam a játékosokban, akik Kanadában képviselték a csapatot, első hívásra jöttek, nagyon pozitív volt a hozzáállásuk – jó csapat vagyunk, a játékosok és a stábtagok együtt tették hozzá a magukét ehhez a sikerhez.”

Sávolt Attila szintén a játékosok válogatott ambícióit emelte ki elsősorban. 

„Amellett, hogy óriási siker a tizenhat közé jutás, már az is óriási szó, hogy Marci és Fábi végig rendelkezésre állt – összehasonlításképp, Félix Auger-Aliassime tavaly ősszel küzdött hátsérüléssel, ezúttal a pontgyűjtést választotta, Denis Shapovalov szintén hasonló sérülésre hivatkozott, ám ő így is elutazott Dallasba versenyezni. Az elmúlt években nem jött össze a csapatainknak, ami bennük van, de remélem, a fiúk mostani sikere a lányoknak is jelentős motivációt ad, amikor nekik kell áprilisban a Billie Jean King-kupában szerepelni.”

A Piros Zsombor helyére a válogatottba, majd a helyszínen Marozsán Fábián helyére az utolsó pillanatban a párosmérkőzésre beugró Fajta Péter elmondta, kicsit ugyan izgult, de igyekezett helytállni úgy is, hogy tudták, nem ők az esélyesek Valkusz Mátéval a párosban Grand Slam-győztes Vasek Pospisil és a még ifjú, de szintén inkább párosjátékos Liam Draxl ellen. Az volt a tervük Valkusszal, hogy a szervajátékaikat igyekeztek megőrizni – végül egyetlen breaket szenvedtek csak el –, de a fontos labdamenetek az ellenfél javára dőltek el a rutinjuknak köszönhetően. Valkusz Máté szintén megköszönte a bizalmat a kapitánynak, kiemelve, hogy hat hónapos kihagyás után is bizalmat szavazott neki, és bár kritikusan értékelte a párosmérkőzésen nyújtott teljesítményét, remélte, tudott segíteni a csapaton az edzések alatt, és a találkozókon a biztatásaival.

„Én is nagyon köszönöm, hogy megkaptam a lehetőséget. Elsődleges feladatom az lett volna, hogy balkezesként a Denis Shapovalov elleni találkozókra segítsek felkészíteni Marcit és Fábit. Végül nem jött el, de így is rendkívül élveztem ezt a hetet, sokat tanultam, testközelből láthattam a meccseket, egyéni edzéseket is kaptam Kornéltól, de Palágyi Miklóstól és Balázs Györgytől is” – számolt be élményeiről a válogatottba újoncként behívott 18 éves Jilly Ádám.

Sávolt Attila méltatta a kapitányt döntéseiért, példaként említve a párosban meghozott változtatást és Jilly Ádám beválogatását, úgy fogalmazott, komplexen, minden részletre kiterjedően gondolkodott, statisztikákat keresett, hol lehetne megfogni a kanadaiakat. 

Bardóczky Kornél így fogalmazott: „A balkezességén túl Ádám egy tehetséges játékos, aki az elmúlt másfél évben megmutatta oroszlánkörmeit a junior, aztán a felnőtt mezőnyben is, már az első ATP-pontjai is megvannak. Akartam, hogy lássa, mi az a szint, ahová el lehet jutni, és hogy mivel jár egy Davis-kupa-szereplés. Jó újonc volt, alárendelte magát a csapat sikerének, igyekezett segíteni a fiúknak. Máté talán túlságosan önkritikus, a kihagyás miatt valóban volt egy kis hiánya a meccsrutint illetően, de mindent megtett, hogy a legjobb formába kerüljön, Peti nagyszerű teljesítménye pedig meg is lepett egy kicsit, azt hittem, nagyobb lámpaláza lesz. Kettő nulla után sokat gondolkodtam, mi legyen – nekünk nem kellett padlógázt nyomni, mint a kanadaiaknak, akik már nem veszíthettek többet. Megtehettem volna, hogy Marcival és Fábival kiállva akár három nullával letudjuk a párharcot, de nem akartam kockáztatni, hogy esetleg belefutnak egy két és fél órás, rendkívül fárasztó, akár vesztes mérkőzésbe, amely után még egyesben is teljesíteniük kellett volna – vagy ami még rosszabb, akár megsérült volna valamelyikük. A kétszázhússzal szerváló Diallo nagyon jó napot fogott ki vasárnap, Fábi sajnos így pihenten is kikapott, és Marcinak is elképesztő munkát kellett végeznie, hogy Galarneau-t legyőzze, de sokadszor bizonyította, mekkora szíve van, és mennyire nehéz őt legyőzni a Davis-kupában. Még sosem fordult elő, hogy a legjobb tizenhat közé idegenben jussunk be – mutatott rá a kapitány, majd hozzátette: – Talán könnyebb ellenfél lesz Ausztria itthon, mint Kanada volt idegenben, de egyáltalán nem mondom, hogy innentől papírforma a legjobb nyolcba jutásunk, nem becsüljük le az osztrákokat.”

Sávolt Attila emellett elmondta, egységesek abban, hogy fedett kemény pályán rendezzék az osztrákok elleni párharcot, de a konkrét helyszínről a következő hetekben hoznak döntést. Bardóczky Kornél végül a stábtagok mellett megköszönte a húsz-harminctagú magyar szurkolói támogatást, kiemelve, az ő biztatásuk hozzásegítette a csapatot a kiváló szerepléshez.