Az 1992-es olimpia kapcsán a sportszerető embereknek elsőként a Dream Team, a 32 éves száműzetést követően visszatérő Dél-Afrika vagy Egerszegi Krisztina varázslatos triplázása (100 méter hát, 200 hát, 400 vegyes) jut eszébe – tulajdonképpen érthető módon. Ugyanakkor mi ezen hasábokon most egy másik, világraszóló sikerről emlékezünk meg. A barcelonai játékok női teniszversenyén az Egyesült Államok képviseletében egy bizonyos Jennifer Capriati is elindult egyesben. Az akkor 16 éves tini már nem számított zöldfülűnek a sportágban, sőt, tulajdonképpen csodagyereknek kiáltották ki. Mindez nem a véletlen műve volt, ugyanis már 13 évesen és 11 hónaposan minden idők legfiatalabb profi versenyzője lett, majd 14 évesen és 235 naposan ő lett a valaha volt legfiatalabb Top10-es női játékos.
Ám arra senki sem számított, ami Barcelonában történt… Capriati az elődöntőben a spanyolok kedvencével, Arantxa Sánchez-Vicárióval találkozott, és általános megrökönyödésre le is győzte riválisát három szettben. Jött a finálé, és az igazi szenzáció: a címvédő Steffi Graf is elbukott a csodatini ellen! A német klasszis, aki ekkorra már megcsinálta az arany Grand Slamet (a négy legnagyobb torna mellett az ötkarikás játékokat is megnyerte 1988-ban) favorithoz méltón kezdett, és hozta is az első szettet 6:3-ra, csakhogy ezután Capriati nagyszerű játékkal fordított (6:3, 6:4) és 16 évesen és 131 naposan minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka lett a sportágban.
A sikere emellett azt is jelentette, hogy az Egyesült Államok 1924 után szerzett ismét aranyat teniszben. Sajnos a 2001-ben világelsővé is előlépő, karrierje során három Grand Slam-trófeát nyerő Capriati története hamarosan rosszra fordult, a később bevallottan drog- és alkoholproblémákkal küzdő játékos még öngyilkosságot is megkísérelt, mielőtt 2004-ben visszavonult.
Fantomolimpia a háború árnyékában
Boldogságunk napjai – Ballai Attila publicisztikája
