Tenisz: edzője kételkedett Rafael Nadal visszatérésében

Egyre közeledik a nap, amikor a 22-szeres Grand Slam-torna-győztes, korábbi világelső Rafael Nadalt ismét a pályán láthatjuk. A 37 éves spanyol játékos december elsején jelentette be, hogy egy év kihagyás után visszatér a szilveszter napján kezdődő brisbane-i 250-es tornán.

Nadal az év eleji Australian Open 2. fordulójában szenvedett csípősérülést az amerikai Mackenzie McDonald elleni mérkőzés második játszmájában. Ápolásra volt szüksége, ám így is végigjátszotta a meccset – viszont az eset épp eléggé hátráltatta, így három szettben kikapott. Eleinte úgy nézett ki, nagyjából hat-nyolc hét kényszerszünetre lesz szüksége, de ezt követően is egyre-másra visszalépett a tornáktól, többek között a Roland Garrostól – végül júniusban meg kellett műttetnie a csípőjét, ez további öt hónappal hosszabbította meg a felépülését, és tolta el visszatérését.

Utóbbiról edzője, az 1998-ban Roland Garros-nyertes korábbi éljátékos, Carlos Moyá elárulta, kételkedett benne, hogy egyáltalán megtörténik-e. Az Association of Tennis Professionals (ATP) hivatalos honlapján megjelent interjúban Moyá bővebben kifejtette, mi történt Nadallal az elmúlt hónapokban.

„Egy operáció után kell a pihenés, a csípője pedig komplikáltabb beavatkozást igényelt, mint amilyenre számítani lehetett – mondta Carlos Moyá Rafael Nadalról, aki nemrég Kuvaitban, a róla elnevezett akadémián készült, ahol az U21-es világbajnoki döntős francia Arthur Filsszel is együtt edzett. – Ráadásul az orvosok kezdetben nem jöttek rá, mi okozza pontosan a problémát, így tovább tartott a felépülése. Az is igaz, hogy a műtét nélkül még nehezebben regenerálódott volna. Mindig is tudta, hogy egy nap szeretne visszatérni és a pályán búcsút mondani a pályafutásának.”

Az operáció után másfél hónapig rehabilitáción vett részt Nadal, majd augusztus végén kezdtek el igen óvatosan edzeni, heti kétszer húsz perceket.

„Nagyon lassan haladt a folyamat, néha inkább lejjebb vettünk a terhelésből, majd újból próbáltunk apró lépésekkel haladni – folytatta a tréner. – Főleg a kezdet volt nehéz, illetve néha úgy tűnt, nem javul a helyzet. De mindig konzultáltunk az orvosokkal, és végig az előre eltervezetteknek megfelelően növeltük az edzések intenzitását. Ezt követelte meg a helyzet, tekintve a sérülés súlyosságát és azt, hogy Nadal nem húsz­éves.”

A kérdésre, mely szerint gondolt-e a folyamat során bármikor arra, hogy Nadal nem lesz képes visszatérni, Moyá így felelt:

„Igen. A kés alá fekvés az utolsó, amihez megoldásként szeretnénk folyamodni, mert nehéz utána a visszatérés. Ám minden kockázattal együtt mellette döntött, ezt tartotta az egyetlen lehetőségnek. Kéthavi tréningezés után viszont azt tapasztaltuk, eléggé lassan halad a regenerálódása. Nem tudtuk, hogy csak az elvárásainkhoz képest lassú, de először voltunk ilyen helyzetben – jöttek a kételyek. Vajon megfelelően reagál-e a teste? Elbírja-e a növekvő terhet? Mindez távol állt a kényelmes helyzettől, kacskaringós út volt, tele fordulatokkal.”

Moyá azt is kifejtette, nemcsak edzette, lelkileg is támogatta ő és csapata Nadalt.

„Mindig arra törekedtünk, amit az adott pillanatban a legjobbnak gondoltunk a hogylétét és a magabiztosságát illetően. Valamikor kissé »hajtottuk«, máskor hátrább léptünk, és inkább békén hagytuk. Egyszer erre volt szükség, máskor arra. Végig az egyensúlyt tartottuk szem előtt – ez volt a legfontosabb.”