Babos az interjú elején a mindennapi nehézségekről és az utazással járó bonyodalmakról számolt be.
„Egyre nehezebb rávennem magam, hogy elinduljak, leginkább maga az utazás, ami fárasztó, de természetesen a távollét a családtagjaimtól és a barátaimtól sem egyszerű. Nekem évtizedek óta nincs olyan, hogy újév, mert mindig a teniszpályán töltöm. Panaszkodni nem fogok, mert imádok teniszezni, ám ez az állandó pakolgatás és járkálás megszűnhetne.”
A folytatásban a soproni születésű teniszező a céljairól is említést tett, elsősorban a párizsi olimpián való indulást emelte ki.
„Számomra az elsődleges cél, hogy ott legyek Párizsban. A tenisz, ugye, a Roland Garroson lesz, ahonnan elég jó eredményeim és emlékeim vannak, ami még inkább motivál. Tehát számomra ez a következő év legfontosabb állomása. Ezen felül pedig nyilván próbálom megnyerni a versenyeket. Érzem, hogy egyre kevesebb van vissza a karrieremből, így próbálom kiélvezni, amíg még lehet.”
Babos beszélt még arról is, miért játszott egyesben is egész életén át, amikor a páros feküdt neki jobban.
„Úgy is óriás sikereket értem el párosban, hogy nem hagytam ott az egyest. Voltam én egyéniben is top 30-ban a világranglistán, ráadásul tíz éven át top 100-as voltam, amit gyakorlatilag egy magyar sem mondhat el magáról. Nem hinném, hogy bármiféle szégyellnivalóm lenne az egyéni pályafutásom miatt, akik kritizálják, valószínűleg nem igazán értenek a teniszhez.”
Erről a témáról gyorsan át is kanyarodott a beszélgetés az online szitkozódó kommentekre, és arra, hogyan tudja ezt Babos kezelni manapság.
„Most már nem hat meg. A magyar és a külföldi sportfogadók is nagyon durván messzemenő, akár családot bevonó fenyegetéseket küldenek. Nem gondolnám, hogy ez fog változni, annyival talán jobb a helyzet, hogy többen beszélnek már róla manapság. Amikor én kezdtem, még nem volt senki, aki erre felkészíthetett volna. Meg kellett tanulnom, hogy ezek miatt ne sírjak és ne érezzem magam hibásnak.”