A jövő heti Laver-kupán visszavonuló Roger Federer nemcsak napjaink tenisz- és sportvilágának, de az egyetemes sporttörténelemnek is kiemelkedő egyénisége, amit jól mutat – személyisége és sportszerűsége mellett – az is, hogy milyen rekordokat tartott, állított fel karrierje során, vagy tart még ma is.
A svájci 2004 februárjában lett először a világranglista éllovasa, s rögtön bő négy és fél éven keresztül az is maradt: egyhuzamban 237 héten keresztül vezette a rangsort, amivel alaposan túlszárnyalta a műfajban korábban160 héttel listavezető Jimmy Connorst – a nyolcszoros GS-tornagyőztes amerikai a mai napig a második a folyamatosan a rangsor élén töltött időszakot nézve. A harmadik helyen álló Ivan Lendl (157 hét) után jön az első az aktív játékosok közül: Novak Djokovics 122 hetet töltött a ranglista élén 2014 júliusa és 2016 novembere között.
A világranglista 1973-as elindítása óta Roger Federer volt a legidősebb, aki vezetni tudta a rangsort: 2018 júniusában 36 évesen és 314 naposan állt utoljára a ranglista élén – amelyet egyébként 14 évvel és 136 nappal korábban vezetett először. Első és utolsó világelsőséget tekintve senkinél nem telt el ilyen hosszú időszak.
Nála nagyobb időkülönbséggel sem tért vissza senki a rangsor élére: miután 2012 novemberében lekerült onnan, öt év és 106 nap múlva ismét az ő nevével kezdődött a lajstrom 2018 februárjában.
Federer 2012-ben megnyerte a wimbledoni tornát, amivel visszavette a világelsőséget Djokovicstól, s ezzel együtt előbb beérte, egy hét múlva pedig lehagyta Pete Samprast a legtöbb, a világranglista élén töltött héttel: az amerikai klasszis 286 héttel máig a harmadik a vonatkozó listán, Federer 310-ig jutott, a lista élén 373 héttel Djokovics áll.
Párját ritkító, hogy Roger Federer első hét Grand Slam-torna-döntőjét egyaránt megnyerte. Első párizsi fináléjában, 2006-ban Rafael Nadal győzte őt le, s a spanyoltól a következő két Garros-döntőben is kikapott, majd 2009-ben megnyerte a karrier Grand Slamhez hiányzó salakos tornát.
Az alacsonyabb rangsorolású versenyeken tartott csúcsokba nem is érdemes belebonyolódni, legyen elég csak annyi, hogy Federer volt az első férfi teniszező, aki hússzoros GS-torna-győztesnek mondhatta magát – azóta már Nadal és Djokovics is beérte őt, s az idén mindkettőjük le is hagyta Federert.
A svájci klasszis csaknem 30 Guinness-világcsúcsot is tart, amelyek a rekordok könyvében is szerepelnek, ezeket nem soroljuk fel mind, csak néhányat kiemelünk. Ő az első olyan férfi teniszező, aki karrierje során több mint száz egyes meccset nyert Grand Slam-tornákon – és egyébként az övénél több főtáblás győzelme (369) sincs senkinek a majortornákon. A GS-versenyek döntőjében nála több ászt senki sem ütött. Tíz egymást követő Grand Slam-tornán jutott döntőbe – a 2005-ös Wimbledon és a 2007-es US Open között nem rendeztek nélküle finálét.
A 2006-os évben Roger Federer 17 tornán indult, s egyetlen kivételével mindegyiken döntőbe jutott, ez 94.1 százalékos hatékonyságot jelent – egyedül Cincinnatiben nem került döntőbe, Andy Murray-től kikapott a legjobb 32 között. A maradék 16 döntőjéből tizenkettőt megnyert, a négy vesztes döntőjében pedig egyaránt Rafael Nadal tudta legyőzni. Abban az évben mérkőzései 93.6 százalékát megnyerte – mindkettő rekord a maga nemében.
A sort még bőven lehetne folytatni, hiszen számolatlanul tartja a különféle rekordokat a svájci klasszis, s vélhetően sok csúcsa hosszú-hosszú éveken keresztül megdöntethetetlen lesz.