A tandili toronynak elfogyott az ereje – Juan Martín del Potro visszavonult

Ha élt olyan sztereotípia a teniszt kedvelő közösségben, hogy egy argentin játékos csak salakon tud érvényesülni, azt előbb a 2000-es évek első felében a zseniális all-rounder, David Nalbandian cáfolta meg, majd a 2000-es évek végétől Juan Martín del Potro. Mire Nalbandian kikopott az élmezőnyből, berobbant Del Potro, a 198 centiméterre nőtt „tandili torony”, aki a múlt héten minden valószínűség szerint befejezte soha ki nem teljesedő profi karrierjét. Andy Murray és Stan Wawrinka mellett ő volt képes megrángatni a „nagy hármas” bajszát, amikor a szűk elit tagjai a csúcson voltak. Konkrétan egyedül ő tudott a 2005-ös Roland Garros és a 2012-es Wimbledon között Grand Slam-tornát nyerni Roger Federeren, Rafael Nadalon és Novak Djokovicson kívül, méghozzá a 2009-es US Opent.

Addig azonban el is kellett valahogy jutnia: édesapja, a tavaly elhunyt Daniel állatorvos volt, aki az argentin rögbiligákban is szerepelt. Eleinte ő kísérte fiát a versenyekre, aztán átvette szerepét „Delpo” első edzője, Marcelo Gómez. „Amikor Juan Martín tízéves volt, tudtam, hogy megvan benne a lehetőség a top 10 elérésére. Ahhoz, hogy csatlakozzon az elitcsoporthoz, a játék minden elemében magas szintre kellett jutnia, és ez össze is jött neki. Ha nem lettek volna a sérülései, Novak Djokoviccsal és Rafael Nadallal harcolt volna az ATP trónjáért” – vélekedett 2020-ban Gómez.

Édesapja, Daniel a kezdetektől kezében tartotta a tehetséges játékos pénzügyeit, majd miután tavaly meghalt, fia nagyon szép szavakkal búcsúzott tőle. Aztán nemrégiben kiderült, hogy a gondos szülő csaknem 30 millió dollárt lopott el Juan Martíntól, aki állítólag csak apja halála után észlelte Daniel del Potro hatalmas adósságait. A bankban mindösszesen hárommillió dollárt talált, ami rengeteg pénz, csaknem egymilliárd forint, hősünk jövőről szőtt terveit mégis alaposan átírta. Daniel különféle meggondolatlan befektetésekkel szórta el gyereke vagyonát – szomorú, hogy a teniszpályán már legfeljebb edzőként kereshet pénzt a 33 esztendős dél-amerikai ikon.

A búcsú a múlt héten kedden Buenos Airesben, az ötezres hazai közönség előtt érzelmesre sikerült, a 250-es salakos torna első körében (965 nap után játszott újra hivatalos mérkőzést Del Potro) Federico Delbonis nyert két szettben, de akkor még lehetett reménykedni abban, hogy a záróakkord ezen a héten, Rióban csendül fel, csakhogy a brazil szervezőknem sokkal az argentínai fellépés után bejelentették, hogy Del Potro visszalépett a viadaltól.

„Két és fél évig mindent elkövettem, hogy megpróbáljam magam olyan állapotba hozni, és ismét játszani tudjak, ahogyan annyi más alkalommal sikerült. Néha én is veszítek, és már nincs erőm a folytatáshoz. Erre a napra, amikor utoljára pályára léptem, egész életemben emlékezni fogok. Még mindig nem találok olyan helyet, ahol boldogabb lehetnék, mint a teniszpályán, és most boldog szeretnék lenni. Mindent beleadtam, amit tudtam az utolsó pontig. Úgy érzem, előttem az egész élet, és nyugodtan távozhatok” – szólt a publikumhoz a Delbonis elleni mérkőzés után.

A nézők között helyet foglalt édesanyja, Patrícia, aki életében először látta testközelből teniszezni a fiát. Talán utólag bánhatja, hogy korábban nem nézte meg, hiszen rengeteg emlékezetes összecsapás fért bele az elmúlt 17 évbe úgy is, hogy „Delpo” ebből összesen hat-hét esztendőt játék nélkül töltött, gyakorlatilag nem volt olyan év, amikor ne sújtotta volna valamilyen sérülés. A pályafutását leginkább befolyásoló csuklósérülése először 2009-ben jelentkezett, előbb a jobb, majd a bal kezét kellett megoperálni, összesen négyszer került miatta műtőasztalra. Aztán 2018-ban hagyta először cserben a térde, az októberi sanghaji versenyen, a Borna Coric elleni találkozón eltörött a térdkalácsa. Ez megismétlődött 2019-ben, a queen'si füves pályás tornán, amikor röptézni ment fel a hálóhoz Denis Shapovalov ellen. A mérkőzést be tudta fejezni, meg is nyerte, ám a következő körtől visszalépett, s egészen 2022 februárjáig nem láthattuk őt éles helyzetben. Négyszer műtötték meg a térdét, időközben a Federerrel foglalkozó svájci specialistát is felkereste, de a teljes gyógyulásban hiába reménykedett, továbbra is fájdalmakkal küzd – ez mondatta ki vele, hogy nincs már értelme a folytatásnak.

Azonban annak sem volna, ha ez az írás csupán a szomorú és könnyfakasztó epizódokat elevenítené fel Del Potro pályafutásából, amelynek csúcspontja a már említett 2009-es Grand Slam-verseny volt Flushing Meadowsban, amikor még azt hihettük, új állócsillag született. Az akkor 21. életévét még be sem töltő argentin a legjobb négy között mindössze hat gémet engedélyezett Nadalnak, a döntőben meg 1–2-ről fordítva, drámai ötszettesben múlta felül a világelső, néhány hónappal korábban a Roland Garrost és Wimbledont is megnyerő Federert, noha a svájci a negyedik játszmában két pontra volt tőle, hogy sorozatban hatodszor is megnyerje a US Opent.

Persze Del Potro akkor már nem volt akárki, 2006-ot a top 100-ban, 2007-et a top 50-ben zárta, a kategóriákon belül mindkétszer legfiatalabbként. 2008-ban Stuttgartban megnyerte pályafutása első ATP-tornáját, majd egy héttel később Kitzbühelben is ünnepelhetett. Négy versenyen győzött az évben, s rögvest betört a top 10-be, az ominózus New York-i major előtt 6. kiemelt volt. 2009 végén az ATP-világbajnokságon is döntőbe jutott, ám a finálét elveszítette az orosz Nyikolaj Davigyenkóval szemben.

A 2012-es londoni olimpia elődöntőjében döbbenetesen hosszú, 4 óra 26 perces csatában maradt alul Federerrel szemben, 19–17-re bukta el a döntő felvonást (ennél sohasem volt hosszabb két nyert szettig tartó mérkőzés), aztán bronzéremmel vigasztalódott. Négy évvel később már ezüstéremig jutott, Rióban világranglista-145.-ként az első körben az olimpiai aranyra azóta is hiába ácsingózó Djokovicsot ütötte ki, a négy között Nadalt búcsúztatta, a döntőben viszont Andy Murray képes volt megvédeni a címét. Az év végén aztán, élete harmadik Davis-kupa-döntőjében végre a napos oldalra került, Argentína Zágrábban győzte le Horvátországot, megszerezte első trófeáját a sorozatban, Del Potro meg a mennybe ment. Miután négy szettben felülmúlta Ivo Karlovicot, a negyedik meccsen, 2–1-es horvát vezetésnél kétszettes hátrányba került Marin Cilic ellen. Mikor máskor csinálta volna meg a bravúrt, a fordítást innen első ízben, ha nem ezen a sorsdöntő mérkőzésen? Hogy a végén Delbonis is hozza az egyáltalán nem magától értetődő diadalt Karlovic ellen...

BEST OF DEL POTRO

Ezt követően a 2017-es és a 2018-as éve is tisztességesen sikerült: a 2018. augusztus 13-án a világranglista 3. helyéig felkapaszkodó argentin ismét US Open-döntőt játszhatott, ám Djokovics legyőzte a fináléban, s abban az évben végre nyert egy ezres tornát, Federer ellen úgy fordított Indian Wellsben, hogy riválisa a győzelemért adogathatott, és volt három meccslabdája.

Noha „Delpo” még hagyott a kiskapun egy szűk résnyit a visszatérésre, valójában biztos, hogy el kell raktároznunk az emlékezetünkben ragyogó szerváját és bődületes tenyeresét – nem mintha a többi játékelemben ne lett volna világszínvonalú. Most azonban nem tehetünk mást, mint azon lamentálni, amiről Marcelo Gómez: mire vihette volna, ha nincsenek azok a fránya sérülések...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 19-i lapszámában jelent meg.)