Tenisz: „Szégyen, hogy idáig jutottunk!” – fakadt ki John McEnroe

– Andy Murray, Rafael Nadal és Novak Djokovics is sérüléssel vagy formahanyatlással küzd az Australian Open előtt. 2019 lehet az az év, amikor végre új Grand Slam-győzteseket köszönthetünk a férfiaknál?
– A fiatalok közül valaki véghez viheti az áttörést – felelte John McEnroe, korábbi hétszeres egyéni Grand Slam-győztes teniszező, a Eurosport tévécsatorna szakkomentátora a Goodwill Communications jóvoltából Magyarországon csak a Nemzeti Sportnak eljuttatott exkluzív interjúban. – Nem tudom, Karen Hacsanov, Sztefanosz Cicipasz vagy épp Denis Shapovalov lesz az, ez a sorsolástól is függ. Nehéz megmondani, ki lesz az első, az biztos, hogy a legjobb csapata Alexander Zverevnek van. A többi fiatal játékoshoz képest ráadásul neki kellett eddig a legnagyobb nyomással megbirkóznia. Ha képes lesz egyet előrelépni, nyerhet Grand Slamet, de ez nem mindig működik így.

– Várható-e őrségváltás az előttünk álló esztendőben?
– Nem lepne meg, ha a világelső Novak Djokovics idén is győzne egy vagy két nagy tornán, az Australian Opent korábban hatszor is megnyerte és annyira meggyőzően fejezte be a 2018-as évet, hogy muszáj esélyesként kezelni. Roger Federer is remekül pozícionálta magát ahhoz, hogy messzire juthasson. Azonban mint említettem, hiszek abban, hogy egy tehetség képes lesz az előretörésre. A rutinosabbak közül Kevin Anderson nagyszerű futást produkált tavaly, de ezt nehéz fenntartani. Marin Cilic mögött is vannak nagy eredmények, ám a fiatalok felülmúlják majd őket. Ezt éreztük Grigor Dimitrovon is, de őt mintha kicsit megtörte volna tavaly a csúcsra érés felelőssége. A rangsorban visszaesett, de remélhetőleg segít neki, hogy felvette maga mellé Andre Agassit.

– Mit gondol, jellemző lehet az „utánpótlásra” egyfajta várakozó mentalitás, hogy majd előlépnek, ha távozott a nagy hármas?
– A játékban egyre többet számít a fizikum, gyorsabban ütik a labdát – egy fiatal srác számára egyre nehezebb, hogy végigbírjon hét három nyert szettig tartó meccset. Időbe telik, hogy ne csak a készségeket fejlesszék, hanem a testüket is – Zverev és a többiek is eléggé vékonyak –, és akkor a mentális problémákról még nem is szóltunk. Korábban Boris Becker és Mats Wilander tizenhét, Djokovics tizenkilenc évesen nyert major tornát... Nem állítom, hogy lehetetlen hasonló, de nehezebb, mint valaha.

– Milyen lehet Nadal 2019-es esztendeje? Van oka az aggodalomra? Mit tanácsolna neki?
– Nem adhatok tanácsot Rafának. Olyan intenzitással játszik, amilyent nem tudtam elképzelni, hogy létezik. Nem gondoltam volna, hogy bárki felveheti a versenyt Jimmy Connors tempójával, de úgy fest, ő igen. Nadal ismeri a testét, maga koptatta és szaggatta idáig. A megállás és az indulás nehezebb neki – nem lebeg a pálya felett, mint Federer, a teste sokkal nagyobb igénybevételnek van kitéve. Ezen nem igazán tud változtatni, és biztosan frusztrálja is, azonban ő csak megy előre folyamatosan, mert ezt szereti csinálni. És ha nem csinálja jól, akkor már nem tud majd menni, de ennek idejét lehetetlen megjósolni. Tavaly Ausztráliában nagyszerűnek látszott Nadal, aztán Cilic ellen kiment a csípője és ennyi volt, ilyen kiszámíthatatlan a helyzet. Nem gondolt erre, hónapokig nem játszott, aztán visszatért és megnyerte az összes salakpályás versenyt. Wimbledonban is remekelt, aztán a US Openen hirtelen ismét megsérült, a kemény pálya nehezen kezelhető a számára.

– Mégis, ki nyeri a melbourne-i viadalt?
– Ez a szezon első fontos eseménye és nem könnyű megállapítani, hol is tartanak a játékosok. Amellett, hogy töretlenül bízom a fiatalokban, Djokovics, Federer, Nadal, Cilic, Anderson és John Isner természetesen még ott van a szeren. Az új generációnak azt kell feldolgoznia, hogy lehet, valójában már jobbak néhányan az előbb említetteknél – valószínűleg egyelőre nem tudják. A világranglista első három helyezettje a valaha volt öt legjobb teniszező közé tartozik. Hogy a többi srác majd kisétál a pályára és ugyanazon a szinten játszik, mint ők hárman, nos, ez nem reális elvárás. De érezniük kell, hogy kis szerencsével képesek lehetnek rá! Ahogy Nadal megsérült tavaly Cilic ellen, ismét történhet vele bármi. Elindul Murray és Stan Wawrinka is a tornán, nem tudjuk, milyen állapotban van Cilic. A topjátékosok némelyike úgy érzi magát, mintha szuperképessége lenne, és valamennyire van is. A fiataloknak elég sokáig ott kell még maradniuk az élmezőnyben, hogy valóban embernek érezzék magukat.

– Mi a véleménye a hölgyek mezőnyéről?
– Még kiszámíthatatlanabb, mint a férfiaké! Azonban még így sem tudok olyan játékost megnevezni, akit előbb választanék ki Serena Williamsnél, ha az esélyesekről szólok. Nem tudni, mi történt vele a US Open óta, még nem játszott azóta rendes tétmérkőzést, azonban edz és ránézésre jó formában van. Akár tizenöt játékos is megnyerheti az Australian Opent, az viszont biztos, hogy Serena nagy támogatást kap majd a közönségtől. Az emberek nem tudják, meddig láthatják még a pályán, és én soha nem láttam nála jobb mentalitású játékost.

– Hogyan értékelné a Davis-kupa változásait?
– Negyven évig kardoskodtam a sorozat átalakításáért, de ezt túl soknak érzem. Azt hiszem, ha megcsinálják a nagydöntőt, épp olyan lesz, mint az ATP hasonló eseménye jövő januárban – elég lenne egy ilyen. És ha belevesszük a Hopman-kupát, a Laver-kupát és az olimpiát is, ez már tényleg túl sok, remélhetőleg ráébrednek majd erre a döntéshozók. Szégyen, hogy idáig jutottunk, a Davis-kupa nagyon sokat jelent nekem.

– Mit vár az előttünk álló időszaktól?
– Bárcsak lenne egy kristálygömböm, amely lehetővé tenné, hogy lássam a következő évet... Tudom, hogy sok vita folyik a csapatversenyek körül, mert nagyszerűek lehetnek a játék szempontjából, de ha megsokasodnak, az problémákat generál. Ahogy tapasztalom, a baj a tenisszel a széthúzás – az emberek egy része csak a saját maga boldogulásával törődik, egy másik részük viszont aggódik a dolgok miatt, de a sport miatt felesleges annyit aggódniuk. Reményeim szerint az erők egyesülni tudnak, mert a tenisz most hasonló cipőben jár, mint a politika Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és sok más helyen, vagyis megosztottabb, mint korábban bármikor.