Profik is vagyunk – Deák Zsigmond jegyzete

Minek ezt úgy túlspilázni? Hiszen Babos Tímea élete második, Fucsovics Márton pedig csupán első meccsét nyerte meg az ausztrál nyílt teniszbajnokság egyesének főtábláján. Lehet, hogy ez is marad a mérlegük még legalább egy évig. Mégis, valami történt a sportágban, annak magyar „válfajában”, hiszen 2017 Babos párosban elért világbajnoki címével, valamint a Fucsovics vezette Davis-kupa-csapat világcsoportba jutásával ért véget. S ezt itthon is díjazták, az Év sportolója-választáson Babos második lett Hosszú Katinka mögött, a férfi Dk-gárda pedig megnyerte az egyéni sportágak csapatainak versenyét. Ehhez jött most a remek melbourne-i rajt, amire a két nemnél egyszerre legutóbb tizenhat éve volt példa: 2002-ben Mandula Petra és Sávolt Attila is ment egy kört az Australian Openen.

A világszerte milliókat megmozgató profi sportágakban részsikert aratni többet ér, mint kevesek által űzött, amolyan „magyaros” sportokban csúcsra jutni; dehogyis, koncentráljunk a „hungarikumokra”, hagyományos sportágainkra, hogy sose kerüljünk ki az elitből – két, egymással ellentétes vélemény, amely a kollégáimmal, sportbarátaimmal folytatott beszélgetésekből köszön vissza, főképp az említett Év sportolója-voksolás kapcsán. Hogy érhet többet a vb-bronz a vb-aranynál, a tizenhat közé jutás a világbajnoki címnél? – szóban, írásban, közösségi oldalakon sorjáztak az érvek és ellenérvek, miközben viszonylag egyszerű a válasz: így döntött 436 szakavatott sportújságíró. S bár az élet minden területén nehéz a választás, maradjunk annyiban, a „nagy” profi és a kis „magyaros” sportokban elért sikerek nem zárják ki egymást, legfeljebb megnehezítik az év végi szavazást, de ez legyen a legnagyobb gondunk 2018-ban is.

A magyar teniszezők mindenesetre ott folytatták, ahol tavaly abbahagyták, Fucsovicsot melbourne-i győztes premierje után lerohanták a belga újságírók, hogy a februári liege-i világcsoportmérkőzés esélyeiről faggassák. Ilyen sem volt még, ráadásul játékosunk magabiztosan kijelentette, nem leszünk esélytelenek az előző évi döntős otthonában, „itt”, az ausztráliai GS-torna második fordulójában pedig ki-ki meccset vár a 13. kiemelt, favoritnak számító Sam Querrey ellen. Egy éve azt hittük volna, hogy elgurult a gyógyszere, most meg dicsérjük profi magabiztosságát és várjuk az újabb bravúrt.

Amúgy meg a nagykörúti villamosok tetején táncolni úgyis csak akkor fog a nép, ha a focisták hoznak össze megint valamit.

Igazságos, reális-e vagy sem, ez a nagy helyzet.