Györe László: Kicsit őrültnek kellett lenni

Szeles Mónika a ‘90-es évek elején 178 héten át vezette a női teniszezők világranglistáját, Györe László pedig pályafutásának legjobb helyezését érte el a múlt héten: a vajdasági teniszező az október 9-én kiadott rangsorban a 89. helyet foglalta el, így szinte biztos, hogy januárban az ausztrál nyílt teniszbajnokság főtábláján kap helyet.

A 22 éves teniszező igazából akkor robbant be a köztudatba, amikor 2012-ben megnyerte az Orange Bowlt, az ifjúsági teniszezők nem hivatalos világbajnokságát. A szerény, csendes fiút a siker utáni napokban olyan médiaérdeklődés vette körül, hogy egy későbbi interjúban azt mondta, a tornagyőzelem kevésbé volt kimerítő, mint a házuk előtt letáborozó tévéstábok igényeit kielégíteni…

„Volt olyan időszak, amikor azt szerettem volna, hogy nekem is könnyen menjen minden, mint néhány korombelinek. Például hogy jó sorsolást kapjak. Aztán tudatosult bennem, hogy ez az én esetemben nem működik. Nekem még keményebben kell edzenem, még jobban oda kell figyelnem az étrendre, s akkor érhetem el az egyik nagy célomat, a világranglistán a száz közé jutást – mondta Györe László, aki sokáig a 180. hely környékén tanyázott, s aztán egyszer csak megindult felfelé. – Hogy bejutottam a top százba, annak köszönhető, hogy az idén hétről hétre jöttek a jó eredmények, és nagy lökést adott, hogy ATP-tornákon szereztem százhetven pontot.”

Az egyik ilyen nagy lökés a budapesti torna volt, melyen selejtezőből indulva jutott az elődöntőig. A hosszú és fárasztó úton Fernando Verdasco ellen meccslabdát hárítva nyert, Viktor Troickit pedig úgy győzte le, hogy az első játszmában 0:5 után hét játékot nyert meg sorozatban.

„Bármennyire is nem szeretném ezt mondani, a jó sorozathoz szerencse is kellett, hiszen két hét alatt tizenöt meccslabdát hárítani, ebből egy meccsen, a Marcel Granollers ellenin nyolcat, nem lehet úgy, hogy valaki hadilábon áll a szerencsével. Ezenkívül az olyan időszak volt, amelyre nagyon jól felkészültem, hittem magamban, és úgy éreztem, jobban akarom a győzelmet, mint a háló túloldalán álló ellenfelem.”

Györe alaposan megizzadt az első challengertorna-győzelméért, ugyanis öt finálét veszített el, hogy aztán a hatodikban, Perugiában végre megszerezze első döntőbeli sikerét. Másfél hónappal korábban Vicenzában Fucsovics Márton ellen veszített meccslabdáról. Györe játékán az utóbbi időben az is észrevehető, hogy egy-egy váratlan esemény, szerencsétlen pont után képes gyorsan rendezni a gondolatait.

„Sokat fejlődtem abban, hogy egy elveszített játék miatt nem hagyom, hogy elmenjen a meccs. Még mindig van olyan, hogy eldurran az agyam, s akkor a következő játékba úgy megyek bele, hogy lesz, ami lesz, tiszta erőből megütök egy tenyerest. Ez néha be is jön, de az ATP-tornákon ez már nem fér bele.”

Az edzéseket ötévesen kezdte, s az elmúlt 17 évbe beletartozott néhány edzőváltás is.

„Horváth Attila után Palágyi Miklóssal dolgoztam tizenegy éven át, s akkor úgy láttam jónak, hogy ideje változtatni. Volt egy időszak, amikor Miklós irányította az edzéseket, s Alberto Castellani járt velem a versenyekre, de ő inkább a mentális területen segített. Tavaly december óta a szerb Davis-kupa-válogatott és Ana Ivanovics korábbi edzője, Dejan Petrovics a trénerem, s az év végéig egyeztünk meg a közös munkában, így nemsokára kiderül, vele folytatom-e a munkát. Erre elég sok esély mutatkozik…”

A teniszező neve többször szóba került a szerb Davis-kupa-válogatottal kapcsolatban, de szeptemberig nem kapott meghívót. Szeptemberben nemcsak behívták, hanem pályára is lépett a világcsoport elődöntőjében Lille-ben a francia válogatott ellen.

„Sérülés miatt Novak Djokovics, Viktor Troicki és Janko Tipszarevics is lemondta a válogatottságot, így Nenad Zimonjics engem is meghívott, s húszezer ember előtt játszhattam. Habár 7:6, 6:3, 6:3-a kikaptam Jo-Wilfried Tsongától, úgy érzem, jól vettem ezt az akadályt is. A Davis-kupában egy ország várja el tőled, hogy a legjobbat nyújtsd, s ezt a terhet meg kell tanulni elviselni. Fiatal csapattal álltunk ki, elveszítettük a találkozót három egyre, de ebben a felállásban még tíz évig is szerepelhetünk, s szerintem, szép jövő előtt áll az együttes.”

Három-négy szabadtéri salakos pálya, télen fogvacogtató bútorgyár – ilyen spártai edzéshelyszínek jellemezték Györe László pályafutását, akit ma a világ száz legjobb teniszezője között tartanak számon. A honnan hová kérdésre a választ már tudjuk, de a hogyanra a teniszező adta meg a feleletet: „Ehhez valószínűleg kicsit őrültnek kellett lennünk, apámnak és nekem. A nagy cél, a top száz sikerült, de úgy érzem, ez még csak a kezdet, az igazi munka csak most jön. Apámnak már nem muszáj megőrülnie, éppen elég őrült volt az a gondolat, hogy a fia egy kisvárosból indulva egy nap majd a világ száz legjobb teniszezője között lesz. Az én célom most az első ötven közé bekerülni. Ehhez az kell, hogy továbbra is éhes maradjak a sikerre, amihez az is hozzátartozik, hogy a jelenlegi legjobb helyezésemmel elégedetlen legyek. Lehet, nagyképűen hangzik, de mostantól úgy kell hozzáállnom, a top száz az alap, innen kell építkezni.”